Lenyomtam a félidei vizsgaidőszakot, megvolt, kész, vége. Sikerült kidolgoznom magam az utóbbi időben, olyannyira, hogy már nem a fagyi-söri plussz simpsons-house-desperate housewives-family guy nézés (hála a csodálatos HD streamingnek, HD streaminget minden országba! és lehet bármikor legálisan és ingyen nézni a kedvenc sorozatokat online! A FOX görény persze, csak 8 nappal a tévévetítés után teszik fel a részeket, de én így is örülök mindig) a jutalom esténként, amikor belezuttyanok az ágyba, hanem hogy egyszerűen nem mozdulok és nem is agyalok. Mint egy hulla, fekszem. Ruhástól alszom el sokszor, s riadok fel valamikor, hogy Úristen, elaludtam, milyen napszak van? Milyen nap van? Hova kell mennem? Nem zártam be a templomot! Hol vannak a kulcsaim? Hol vagyok? ... Mostanában csak herbal teákat és söröket veszek. De jól vagyok, minden oké, csak túl sok volt a 3 vizsga, számtalan beadandó és előadás, 8 óra fizikai meló, templomi meló, magyartanítás, állandó ingázás, reprezentáció, önkénteskedés, semmi szabadidő. Túlvállaltam magam. Elhatároztam, kicsit lelassítok, és tartok nemmegyeksehova-napokat amikor pizsiben olvasgatok egész nap. És szundítok. És bekenem az arcomat Burt's Bees termékekkel. Ó istenem, adj nekem EGY szabad hétvégét! Nem, nem! Egy szabad szombatot! Lécci!

Süt a nap, mindjárt Halloween, s reggelente kesztyű-sál-sapka-kabát. A Sentrát, A Sentrát, életem első kocsiját, szeretett kis problémás társamat eladtam egy magyar lánynak 300 dollárért.

Kezdésnem nem rossz autó, s Bettinek vannak kapcsolatai, amit kell, megcsináltat. Elviszi őt a közeli shopping centerekbe és mallokba; végre mobilis lesz. Ő is boldog volt és én is, persze; nem került az autó roncstelepre.

Az új fehér szekér állat. Kényelmes, gyors, szép. Autó. Élmény. 6 ugrás az egzisztenciális nívómban, köz- és biztonságérzetem is helyreállt. Jóval kevesebb idő alatt érek be az egyire. Kevesebbet fogyaszt a dög. Most 2.47 a benzin! Ilyen olcsón nem lehetett tankolni, mióta itt vagyok! (3 dollár alatt január végén, február elején volt utoljára) Ja, és vettem a kocsiba riasztót is, fura megszokni hogy nyomogatni kell gombokat, mielőtt beülsz, különben sikít - majd megszokom.

Szép ősz van. Körülbelül ugyanannyi van előttünk mint mögöttünk.

 

 

Pörgés van, pörgés. Mindenféle midterm vizsgák (már midterm van? pfff), beadandók, beszámolók. Nyomtatom ki az egyiket, már kezdhetem is a másikat. Minden bejegyzésem azzal kezdődik, hogy a sulit mennyire élvezem, tudom, dehát ha így van, ha így van. Minden alkalommal olyan feldobódottan jövök haza az egyetemről, tele új felfedezésekkel, megvilágosodásokkal, rácsodálkozásokkal. Észrevettem, hogy sokkal többet "szerepelek" ebben a félévben az órákon, mint a tavaszi szemeszterben. És még ha marhaságokat is mondok, mondom. És utána rájövök, hogy hol volt marhaság. Még mindig én vagyok az ügyeletes "üde színfolt", a más nézőpont és -hang. Kezd mindenről véleményem lenni és kezdem tudni, miről fogok szakdolgozni és kinél. Jó, jó, jó, nagyon.

Anyagi téren én is helyrerázódtam, cupp, Julcsikám. Megjött a fizetés és a magyarórákból is befolyt lovetta, már nem csak 30 dollár van pénz a számlámon. És a CHDP ősztöndíj is megjött. És ...

és....

a jó fenébe már, hogy nem bírom magamban tartani. ... Vettem részletre egy 1998-as, hófehér, kitűnő (megkímélt) állapotban lévő Mercury Tracert. (éppen így néz ki, mint a képen, a link alatt) Nagyon helyes kis ritikülautó bazierős motorral. Négy ajtós. Automata váltós - természetesen. Nincs rajta egy pötty rozsda sem. Megy mint állat.

Kedden veszem át és papírozom le. Boldog vagyok, hogy nemsokára megoldódik az autó-kérdés. A régit pedig árulom, hátha valaki elviszi valamennyiért. Ha meg nem, akkor roncstelep, ott 200 dollárt is megadnak egy autóért.

Csodaszép az ősz a kampuszon. Kattogtattam párat. Egyszerűen elképesztenek ezek a színek. Haverom, a mókus, ott röhög a faág tövében. Szemtelen kis figura.

1. Sokszor kapom azon magam mostanában, hogy félhangosan Gy-höz beszélek, mintha ott ülne mellettem és én éppen mutatnám neki körbe-körbe a várost, a kampuszt, a Whole Foods Marketet (nézd, itt szoktam enni néha-néha bioebédet és dollár1.19-ért étcsokis-mandulás perecet, s néééézd ezt a seafood-kínálatot, bŐődületes, mi?) satöbbi, satöbbi. És vicceskedünk, nevetgélünk egymással Gy-vel. (és a jelenet megy tovább) Néha vitatkozom is magammmal, hogy nem-nem, előbb ezt kellene megmutatni, vissza az egészet, sokkal több értelme lenne először oda vinni Gy-t, satöbbi, satöbbi. Rossz a dramaturgia. Szerintem ez még nem súrolja a tudathasadás és/vagy megkettyenés semmilyen válfajának határát sem. I am processing. I need my imagination. I need to survive.

2. Ma megdícsért az óra után az etikatanárom, Diane. Aki egy übernő, nagy szakmacápa és jó tanár. Jól esett. Jó volt enyhén önelégült mosollyal az arcomon hazamenni.

3. Ismét 30 dollár van csak a számlámon. Mert mindig telefonszámla és benzin és kaja. És nem kaptam még fizut sem a cateringtől. Pénteken jön az első adag, s onnantól kéthetente csurranás-csöppenés. Pénteken ünneplek.

4. A nagynehezen elnyert CHDP-ösztöndíjat meg nem küldik. Pedig fel kell újítanom kocsit mielőtt a tél megérkezik.

5. Mostmár azért is veszek egy lepedőt a TJ Maxxban (legolcsóbb hely eddig, ahol jártam ruházati és háztartási fronton), nem állapot lepedő nélkül aludni.

6. Holnap 3 zacskónyi ruhát viszek a LaundryMat-ba. Közben olvasni fogok és kantáros nadrágot viselek apró cseresznyemintás pólóval, mint a francia filmekben és a Moszkva térben.

7. Nem is mondtam, hogy a House-elemzésemre A-t kaptam. Nem akármilyen A ez, ez Dr Bruce A. Jippijippijippiré.

Ezek foglalkoztatnak mostanában napi szinten és ezek történnek. Köszönöm, hogy ennyien olvastok, sajnos fogalmam sincs, kik vagytok, mert blog.hu nem árul el semmit. De köszönöm, köszönöm.

Éppen egy hete, hogy a Calasanctius Traning Program buffalo-i ösztöndíjasainak egy részével nagy lobbykörútra indultunk Clevelandben. A célunk az volt, hogy kipuhatoljuk, van-e lehetőség a jelenlegi és jövőbeni ctp-s diákok számára internship (fizetett vagy nem fizetett gyakornoki időszak) pozíciók betöltésére olyan cégeknél, mint a Key Bank, a Huntington Bank, a Nordson Corporation és a Midwest Investment Management elnevezésű befektetési cég. A puhatolózás, terepfelmérés mellett természetesen elsősorban a ctp és a saját kapcsolati hálózatunk bővítése volt a cél. (networking) A magyar származású üzletemberek és szakembek, akikkel volt szerencsénk tárgyalni a rendelkezésre álló két nap alatt, tulajdonképpen nem kecsegtettek bennünket semmi különössel, de nem is ítélték reménytelennek a helyzetet. A nagyobb cégek, mint pl. a Key Bank, kapásból nem is vesz föl jelenleg interneket; azt javasolták, a kisebb cégeknél nézzünk körül, ott nagyobb eséllyel találunk valamit. 

Mélyponton a gazdaság és a bankszektor, mindenki kivár, milyen mentőakcióval áll elő az új elnök, s addig még hány bank és biztosítótársaság megy csődbe. Mindemellett sok tévképzet él az emberek fejében az internshipek és opt-k jogi hátterét illetően, pedig nem jelent különösen nagy papírmunkát F1-es diákvízummal USÁban tartózkodót alkalmazni, mert eleve adott a lehetőség egy évvel meghosszabbítani a kinttartózkodást, és internezni is lehet a második szemesztertől kezdve bármikor.

Szóval, kivárunk, mi sül ki ebből. Nagyon remélem, sikerül valamelyik céggel hosszútávú kapcsolatokat kiépíteni.  A beszélgetések egyébként jó hangulatúak voltak, sokat tanultam belőlük. Érdekes volt, hogy egyetlen egy helyen kínáltak meg bennünket akármivel is, a MIM-ben, mégpedig egy diétás kólával. A többi helyszínen kiszáradtan és kókadozva igyekeztünk mosolygást erőltetni magunkra. Mivel naponta két helyszínre mentünk, s sokáig elhúzódtak a megbeszélések, nem volt ez mindig könnyű. Kárpótolt bennünket viszont a felhőkarcolás ténye! Megjáruk többek között Chicago és New York közötti térség legmagasabb épületét, a Key Towert. Annak is a 25. emeletét. (még ugyanennyi volt fölöttünk) Még soha nem karcoltam felhőt. Hát most már az is megvolt, azt is csináltam már, ebben a csodás életben.

Ime, a kézfogás a Key Bank "Victory" elnevezésű befektetési (portfolio management) részlegén. Háttérben a srácok (Török János és Horváth Béla) megnyerő és business professional mosolya. A fotókat Bugnyár Zoltán barátunk készítette, a küldöttség résztvevője.                    

Észrevettem, hogy az utóbbi napokban estére mindig sikerül kávétúladagolnom magam. Most is elmúlt már éjfél, iszonyú hosszú és kemény nap van mögöttem (egy egész délelőttön keresztül tartó garage salezés és 9 óra catering meló), s ahelyett, hogy a zuhanytálcából kilépve egyenesen a queen-size méretű ágyamba vetném magam, itt kukorékolok. Mert a buksimban dobog a szívem és semmi indíttatásom aludni. Pedig holnap korán magyartanítás, s képbe kell lennem, nagyon.

Iszom ezt az amerikai típusú hosszúkávét. Ez az oka mindennek. Na nem állandóan iszom, de sokat. Különösen olyan fél 7 tájban, este (amikor a graduate óráim kezdődnek), ugyanis ez a holtpont. Úgy be tudok akkortájt konyulni, hogy az már vállalhatatlan. S mivel tartok attól, hogy a bekonyulás pillanata elérkezik, éppen akkor, amikor nem kéne, ezért sokszor előre is iszom a kávét. Preventíve. Hát necsodálkozz, Vero, bazeg, neidegesítsélfel.

Egyébként minden okés. Hétköznapok, küzdés, fáradás. Első beadandó due héfőn. Dr House elemzés lesz, s annak firtatása, felelős-e a tanár akkor, ha a tanítvány rosszra használja a tőle megszerzett tudást. (Platon Gorgiasz) Remélem, Dr Bruce-nak bejön majd. (letettem a South Park Britney Spears-epizódjának elemzésésről)

Tegnap estére ideért az Ike maradványa, még ilyen erejű szelet életemben nem láttam. Félelmetes volt, egyenesen nem evilági. És a benzin ára meg 30 centtel megugrott egy nap alatt, de állítólag ez még csak a kezdet, sok idő, amig helyreáll a kitermelés Texasban. (legalább 4 hét) Én meg még hogy örültem, hogy 3.65 a benzin gallonja!

Tegnap egyébként egy nagyon jó kis micspartin vettem részt magyar barátaimmal a közeli Parma nevű városkában, s a pincébe húzódva figyelgettük a vihart. Hangulatos volt.

Másnap is lépten-nyomon a viharról szólt minden. Először is a fél város áram nélkül dekkolta végig az éjszakát, az egyetemet például cakkunpakk bezárták délután 5-ig, mert helyre kellett állítani az áramot és a telefonhálózatot. Hazazavartak mindenkit. Küldtek egy emergency levelet és teleírták nagy piros betűkkel a honlap tetejét - amit persze egyedül én nem figyelek nap mint nap. Még csodálkoztam is, mi a csuda, hogy ilyen kevés autó parkol a kampuszon, valami ünnep van, amiről elfelejtkeztem? Vagy mi? Na mindegy, hát Ike volt csak. Végül nem hiába mentem be, mert az esti órákat viszont már megtartották. (ez is olyan John Carrollos, ahogy egyik csoporttársam ma mondta)

Aztán elmentem tankolni, de nem működtek a hitelkártyaolvasók (összeomlott a rendszer), így csak készpénzzel lehetett fizetni. Egy hölgy mesélte, hogy a közeli bank bankjegykiadóautomatája sem működik (ott is összeomlott a rendszer), úgyhogy most nem tudja, mit csináljon. Még jó, hogy nálam volt készpénz. A párnacihába tartom a lóvét ...., hihi.

Egyébként manapság sokszor kapom azon magam, hogy az energia- és éghajlati válsággal térítem az embereket. Hogy mekkora gebasz lesz itt néhány év múlva. És hogy rendezkedjenek be paradicsomtermesztésre, s end of suburbia. S egy ilyen nap után valahol méginkább felerősödnek bennem a félelmek.

Update: Ma (09.17, szerda, ket nappal a bejegyzes megirasaval kesobb) reggel hallottam a radioban, hogy negy korzetben levo iskola (altalanos- es kozepiskola) ajtaja van meg mindig zarva a vihar okozta karok miatt. Van ahol egesz heten nem lesz tanitas. Gondolom, hogy orulnek a tanarok es a diakok.:)

 

Megintcsak afelett oromkodok, hogy micsoda szenzacios orakat sikerult ebben a felevben felvennem! Van nekem egy Media Strategy&Planning oram, egy igazi nehezpalyas pr szakemberrel, akinek raadasul a humora is a helyen van es rendkivul gondolatebreszto orakat tart. Es gyakorlatiasakat. Aztan ott van meg a Media Ethics oram szintem egy szakmabol szalasztott, iszonyat penge nocivel. Aki nagyon halas, hogy van egy international hang is a csoportban (azaz en). A harmadik pedig egy jo kis elmeleti ora, Dr Bruceszal, a nagy texasi elvarazsolt mackoval, a kedvencemmel. Termeszetesen az antikokkal kezdunk, de lesz Kristeva, Habermas, McLuhan, Burke, Bernays. Tobbek kozott es nem idorendben. Szoval ez mar I like, ahogy Borat mondana.

Egyebkent meg kezd hideg lenni estenkent es reggelente, mackonaciban alszom es mar 2 napja nem volt ertelme bekapcsolni a plafonventillatort. Figyelem, mennyi penz megy el onellato haztartasom uzemben tartasara, es egyelore sok, dehat most kell minden tisztitoszert, alufoliat, papirtorlot es szemeteszsakot megvenni, ami (legalabb) 2 honapig meglesz es kitart. Ma ket nagyon kedves nenivel a gyulekezetbol 200 boritekot tomtunk tele es cimkeztunk fel - adomanygyujtesi cellal. Nagy pacban van a nyugatoldali magyar templom. Hal ki a gyulekezet, es keves az adomany. Itt igy megy, a csodbe ment gyulekezetek eladjak templomaikat es lehuzzak a rolot. Itt harc megy, melyik el tul.

Volt a lakhelyemhez kozel egy nagy Giant Eagle bevasarlokozpont, mar kezdetm orulni, milyen allati jo is, hogy ilyen kozel van, erre kiderult, hogy bezarjak es 2 merfolddel lejjebb koltoznek. Ami nem egy nagy tavolsag, persze, de mar kezdtem megszokni a regi helyen. Ket het alatt komoly beidegzodesek alakulnak ki.

Ime a templom, a ház, amiben élek és a lakrészem a nyugati 98cadik utcában.

facebookosan szólva: ..... happy, mert kapott ajándékba egy olyan kávéfőzőt, amelyet előre be lehet állítani, mikor kezdje lefőzni a fekete lét. Isteni illatokra ébredezik reggel (azaz ráhúz még egy 9 perces durmit a piros nagy digitális számjegyeket mutató hatvanasévekből szalasztott retróébresztőórára, amit szintén úgy kapott valakitől), bürr-büürr, még a reggeli kelésnek is lehetnek örömei. Egyébként most még kutya jó dolgom van. Már beindult az egyetem, de a catering csak csütörtökön. Első magyaróra pénteken. Addig tunyulás és Steinerből visszakapott security deposit elköltése marad (tankönyvekre) az amazon.com-on. Ma volt úrvacsora a templomban és füvet is nyírtam már. Bementem rádióba is. DábljúDzséjSzííJú, hűha, de szar, így leírva. Szóval megyek azért ide-oda és lassan beindul a buli. Még mindig homály fedi veszek-e autót októberben. 

Keresnem kell egy LaundryMatot valami jó (jobb) környéken. Az egyi környékén mintha lenne egy, oda beszabadulok. Kis kéglim egyetlen hiányossága, hogy nincs benne mosógép és szárítógép.

A CLEVELANDI FOKAPITANYSAGON....

A labour day utani hetkoznap reggelen, 8:30-kor mar ott alltam a piros kotelek kozott (please stand between the red ropes) es vartam a jo soromra, es persze arra, hogy mondjanak egy szamot, mennyibe fog ez az egesz cirkusz fajni. Eloadtam a tortenetet, amit en a nyugatoldali rendororson megtudtam, hogy elloptak, s a lakhelyemtol nem messze, 5 hazzal lejjebb hagytak (szemetek!), en meg Magyarorszagon voltam (szeegeny...), es kulonben is, na. A jegyzokonyvukbol viszont az derult ki, hogy a kocsit nem loptak el (megse, nem, szoval nem, hanem a rendor rosszul irta be a jegyzokonyvbe a hazszamot!!!!!), nem serult meg (a demaged akar karcolasokat is jelenthet, de kb annyit mindenkeppen, hogy szandekosan nem rongaltak meg) es azert vontattak el, mert "Mam, hiaba a sajat lakhelye elott parkolt, nem lehet egyfolytaban, hetekig." Hat ezt meg Eva sem tudta, hogy nem lehet.

Orrom ele dugtak egy 189 dollaros szamlat. Abba minden benne volt. Elvontatas koltsege, magaert a vontatasert bunti, parkolasi vetsegert bunti es az a bizonyos naponta ketyego telephelyen tarolas dija (10$ per nap). Es akkor ott meg kellett hoznom a dontest. Viszem a dogot ennyert, allitolag jo allapotban, vagy hagyom veszni a kocsit (s akkor csak a 25$-os parkolasi buntit kell megfizetnem) de vele veszik a rendszamom, a biztositasom, minden. Komoly nyomokat hagyhatott rajtam ennek a dontesnek a meghozatala, mert egy rendor fogta a papiromat es csak annyit mondott, Lemme try to do something. Es ezzel el. Amikor visszajott, mar csak 139 dollar volt a szamla vegosszege. (levette a hosszu hetvege es az unnepnap tarolasi dijat meg az elvontatasi buntit) Hat ennyiert elviszem, egyefene.

A TELEPHELYEN....

Amikor Evaval megerkeztunk a telephelyre, ahol ezeket a rendorseg altal elvontatott jarganyokat taroljak, szivfacsaro latvany fogadott bennunket. Olyan volt, mintha - és ezek csak a végletek - a pasadenai celebrity rehab apoltjait (fullextras, tokuj, nagy merdzsok es jaguarok) es egy oregotthon elfekvojenek legkeservesebb lakoit (szettort, szetrohadt, agyonkarambolozott jarganyok, akikert mar senki nem jon, garantaltan) egy nagy, kopott, poros teruletre osszevissza leulteted. S ott kuksizott kozottuk az en kis autom is.

Bepattantam, cakkra indult. Motorhang rendben. Fék rendben. Közben Éva kiszúrta, hogy a bal hátsó kerék lapos. Minden cuccom megvan és a helyén. Még a rádió is, amire meg már keresztet vetettem. Öt mérföld per órával gurultam ki a telepről és a közeli benzinkút felé vettem az irányt. Elakadásjelző ki.

A BENZINKÚTON....

10-ből 9 esetben van pumpa a benzinkutakon, hát ez éppen az az 1 volt, amikor nincs. No mindegy. Random embernek van. Random ember fel is fújja! Random emberről kiderül, ért az autókhoz, s rámutat, hogy a transzmissziós folyadék (ami a váltóhoz kell, mindegy, lófüle) elfolyt, anélkül vége a kocsinak. Veszek rögtön 3 üveggel és kis papirtölcsért is kapok hozzá (összesen 5 dollár 89 cent). Random ember beletölti és kap egy tizest Évától. Elakadásjelzővel, de már itt-ott 35 mérföld per órával megyek haza kiskocsival.

EPILÓG...

Ma jön Árpi és belekukkant a kocsiba, minden rendben lesz. Egyébként már tegnap is minden rendben volt vele, amikor is elvitt engem az egyetemre. Ápropó, lényeg! Olyan szupi óráim lesznek ebben a félévben! Nem tudok magamhoz térni! Emiatt éri meg ez a sok vesződség és pénz - ezt már akkor is azonnal megéreztem, amikor 2 hónap után újra a John Carroll kampuszán voltam. A neoviktoriánus épületegyüttesek, árnyas sétányok, lombos fák, (még mindig sok a mókus) ... itt nehéz idegbetegnek lenni. 

Kaptam egy levelet egy kedves barátomtól, Molnár Bálinttól. Remélem, nem haragszik meg, ha publikálom, itt, a blogon. Annyira nagyon jól esett és olyan sok erőt adott! Komolyan.

 

 

 

 

 

Itt vagyok ismét a mesés Egyesült Államokban, annak is az Ohio állambeli Cleveland nevű szegletében. Olyan könnyedén szeltem át a vám- és bevándorlási ellenőrzést New Yorkban, hogy magam is elcsodálkoztam, felpattantam a ComAir kisgépére és - nem úgy, mint tavaly, ugyebár, amikor a New York-i reptéren éjszakáztam - menetrend szerint, még aznap landoltam is Clevelandben. Fel voltam dobva, mint minden kezdet elején fel van dobva az ember, és telve voltam szomorúsággal is, a szeretteim hiányával egy kicsi izgalommal. Azt írtam már talán, hogy elköltöztem a nyugati oldalra és szeptembertől a Nyugatoldali Magyar Evangélikus Templom gondnokaként fogok (többek között) tevékenykedni, s ezen munkám fejében belakhatok egy kényelmes, felszerelt és barátságos kis apartmant, amely a lelkészek házának oldalából, egy különálló bejárattal nyílik. Már júniusban ideköltöztem teljes menetfelszereléssel és fegyverarzenállal, s a kocsimat is itt hagytam a ház előtt, az utcán, ahol közvilágítás van és rendszeresen elhúz a rendőrség. Biztsonságosabb volt így tenni, mint felhúzódni a kocsifelhajtóra, ahol aztán bármi megtörténhet, a kutya sem figyel oda rá.

Éva jött ki elém a reptérre és éreztem, éreztem, hogy valami nincs rendben. Eltűnt a kocsi. Ők is elmentek haza Magyarországra, 19-én még rendben megvolt, de mikor 29-én hazajöttek, már nem volt sehol. Ez olyan volt nekem, mint egy arculcsapás, egy gyomros, egy elgáncsolás. Ugyanis az amerikai tanulmányutam egzisztenciális alapját EZ a 15 éves, roggyantgumis, szétrozsdásodott Nissan Sentra képezte. Enélkül nincs semmi, nincs egyetem és pénzkeresés, s innen, ahol most lakom, gyalogszerrel SEHOVA NEM LEHET MENNI. Nemcsak azért, mert minden messze van, hanem mert még világosban is veszélyes. A tömegközlekedésről meg hadd ne beszéljek. Úgyhogy a legrosszabb, ami így a kezdetekkor - vagy inkább a folytatáskor - megtörténhetett, az meg is történt. Nemhogy nullára lettem vágva, hanem minuszba-, szét-, ki-, át-, hanyadt- összevissza. S mivel hétfő nemzeti ünnep volt (a munka ünnepe), nem nagyon tudtunk mit intézkedni sem.

Annyi azért kiderült a rendőrőrsön, hogy a kocsit ellopták és otthagyták 5 házzal lejjebb, itt az utcában. Parkolási vétségért húzatták be a rendőrök. Ilyenkor ki kell fizetni a vontatás költségét, plusz 10 dollárt/nap azért, mert a telephelyükön tárolták. Asszem ehhez még a parkolási bünti is hozzácsapódik (de remélem, erről le lehet majd dumálni őket, tekintve, hogy NEM IS VOLTAM AKKOR AZ ORSZÁGBAN!)

S ki tudja, persze, milyen állapotban hagyták az út mentén a kiskocsit. Amibe már amúgy is egy vagyont belepumpáltam. Nem tudom, mi lesz, de valami lesz. A telet amúgysem hiszem, hogy ezzel végig lehetne csinálni. El vagyok keseredve. A biztosításom meg persze csak baleseti kárért fizet.... Nem tudom, mi lesz, el vagyok keseredve.

No, nemsokára indulunk a telephelyre megnézni, ami maradt a kocsiból, updatelek, amint lesz valami. Az egyetemen meg még nem is voltam.

 

Itthon dekkolunk és álmosan kortyolgatjuk a kékfrankost - még szokom, hogy ismét vannak ékezetek. Hogy meglettek. Egyebkent egy rövid, de annál esemenydúsabb, Budapesten töltött hét után csorogtunk ide le a hegy aljára, es most jó itt. Kerti partyzunk és rokonokat, barátokat látunk. Nemsokara néhány nap Vonyarcon Bálintéknál, aztan Kőszeg, aztan Szombathely, aztan Becehegy, aztan Budapest, aztan Horvatorszag. Aztan vissza Amerikába.

Sok minden hiányzik - pl. az egyetem, a kicsi kocsim és a hagymás bagel - de alapvetően mindenem megvan itt, és minden ugyanolyan mint volt. Nem volt meglepetés. Persze sokat kattogok azon, mi hogy is lesz majd szeptembertől, s várom is a kalandot ... Mert Amerikában tanulni és lenni zsír. Feltűntek itthon bizonyos dolgok, amelyek abból adódtak, hogy én most más szemmel nézek. Észreveszek ilyeneket, hogy itthon hártyavékony az alufólia, szemben a papirvastagsagúval, amit Amerikában lehet kapni. Itthon keskenyek az utak es sűrűek a városok. (az organikus városfejlődés, ugye ...) Viszont minden (ügyintézés, egészségügy, bevásárlás, minden) rettenetesen körülményes. Itthon ízes(ebb)ek a gyümölcsök. A sör viszont rohadtszar (ilyen Arany Ászok tipusú vizes sörökre gondolok). És kávéházban cigizni, üldögélni és feketézni - ebben a sorrendben -, még mindig überelhetetlen.

Zacskok, dobozok, borondok - cuccok mindenfele. Szegyen gyalazat hogy ot honap alatt ennyi szart ossze birtam szedni. A dolgok csak ugy jottek, aramlottak, felgyulemlettek. Konyortelenul kidobaltam mindent, aminek nincs ertelme, de meg igy is sokan vannak a cuccok. Hihetetlen hogy itt tartok. Hogy ma lenyomom a vizsgat es holnap repulok. Hogy itt tartok. Hogy ez is eljott.

A millio munka rendben lezajlott, az Alumni hetvege egy nagy Kiralysag volt, munka alig, jo tarsasag es FUN. Ahogyan arrol a kepek is tanuskodnak. Az utolso catering munkanapom is lement hetfon es azota csak cseszem az idot. Kellett volna tanulni, ugye, vagy pakolni, ehelyett heheresztem a tornacon es szuletesnapot unnepeltem random emberekkel. Meg ma sem nagyon volt indittatasom a Kipakolassal foglalkozni, pedig minden gondoloatom a lelepes korul forog. Hogy milyen lesz viszontlatni. Hogy milyen lesz minden otthon.

Jo lesz, nagyon. Csak Gy-re tudok gondolni allandoan.

Aranyszabaly hogy azonnal mindent meg kell irni, mert kulonben elveszik az orulet a sztori a sztoribol. Szoval kethete vasarnap a zsaruk lekaptak az utrol a kozeli Euclid Avenue-n.

Mer kupleraj van arrafele egy tobb honapja tarto utfelujitas miatt, hetente valtozik a kozlekedesi rend. Nincs mindenhol rendes felfestes es mindket iranyba meno forgalom egy oldalra van terelve. Egy-egy sav van oda es vissza is. Az ut jobb oldala meg mindig le volt zarva, de mar feltettek a lampakat, amik MUKODTEK (en ezt nem tudtam, hogy az ut masik oldalara kell bameszkodni hogy piros-e vagy zold) es atmentem egy piroson siman, fekezes nelkul. Eszre sem vettem egyebkent, mert kb azt kellett sasolni ezerrel, hogy hol is folytatodik a savom a keresztezodes utan. Szoval lekapott a derek University Circle Police Department, szirena, szirena es mar huzodhattam is le. Itt, ebben a csodalatos es szabad orszagban nem lehet kiszallni a kocsibol rendori intezkedes elott-alatt. Bent kell kuksizni a kormany mogott es az ablakon kiadogatni a millio papiromat, ami van nekem, a nemzetkozi jogsit - ami a magyar rozsaszin regimodi kihajthatos es egy takarekbetetkonyv szeru fuzet - , plusz utlevel, social security card, minden lofsz. Napszemuveges rendor megkerdezte, tudom-e miert allitottak meg, mondtam hogy nem, ezzel hatrament a papirjaimmal egyutt a rendorkocsihoz. Ott elwalkietalkieztak es eldumalgattak vagy 10 percet, addig ennekem a kocsiban ulve az egesz eletem leporgott, majd kisvartatva visszatert az ember es monda, atmentem a piroson, de ezert most nem buntet meg, tovabbi jo utat, Veronika, kozlekedjen ovatosan. Oke. Ezzel el is huztam.

A helyzet az, hogy a csoka mar akkor tudta, hogy nem tud buntetest adni, amikor a kezebe adtam a nemzetkozi jogsit. Azt ugyanis nem tudja berakni a rendszerbe. ThanX God hogy nem csinaltattam meg vegul az OHIO state jogositvanyt!

Vegre ket estet is aktiv bulizassal toltottem, nem am mindig csak a kotelesseg, a tanulas es a munka ... Amerikaban vagyok, Miller Lite-ot iszok es foldimogyorot eszem. Ingyenjeggyel megyek be blueskoncertre. Na, de, sorjaban.

Elso este ket pakisztani haverommal mentunk ki Cleveland Downtown bulinegyedebe, a Tower City-be, East 4th es 6th Street - alig talalni parkolohelyet es szerda este is mindenhol zsaruk lebzselnek. Van egy kicsike (potty) europai feelingje a baroknak es nemelyik setaloutcanak - keregetok keregetnek es homelessek alszanak buszmegallokban. Tiszta Budapest ebbol a szempontbol. A toronyhazak ki vannak vilagitva es feher madarak koroznek felettuk (a feny miatt jol latni oket) - kiserteties. Egyebkent iszonytatoan meleg volt es emiatt jol csuszott a sor. Szoval elso megallonk a House of Blues nevu hely volt, csak ugy tenferegtunk az ajto elott, alldogaltunk, haverom mindenkit ismer, basszus, s odajott egy ember es kerdezte, nem kell-e ket koncertjegy. Dehogynem. Kesobb kiderult, 25 dollarba kerul egy. Bent eppen kezdett a banda a I Shot the Sheriff cimu Bob Marley orokzolddel, ... But I did not shoot the deputee  .... O, yeah .... Aztan igy ment tovabb ... jo volt, nagyon, es a Corrs Light meg hideg volt, nagyon ...

Tovabbaltunk, s erintettunk legalabb harom random kocsmat, haverjaim eleg hamar csajozasos palyara kerultek, en meg nyomtam helyettuk is a szoveget a libaknak - ha mar ilyen rendesek voltak, hogy vigyaztak ram, ennyi jar nekik viszont. Veszelyes este az utca, egyedul nem mennek sehova.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szoval jo volt, jo volt. Tegnap pedig egeszen veletlenul osszeakadtam egy Steiner House lako baratom barataival, akiknek volt 50%-os kedvezmenyre jogosito kuponjuk egy baromi jo etterembe a kozeli Coventry Road-on, igy elmentunk es jol bezabaltunk szinte ingyer. Utana meg elmentunk a lany - Renee - lakasaba es kivetiton megneztunk egy Al Pacino filmet, amit meg en sem lattam. Simone. Lehetett rohogni rajta de a vege szanalmas. Viszont a lany gyonyoru hazban lakik a Bellflowerrel parhuzamos Hessler Roadon, ami kemenyen Historical District, a hazak gyonyoruek es regiek, a tornacokon hintaszekek es szelcsengo - mint a horrorfilmekben. Egyszer majd szeretnek egy ilyen helyen lakni.

Ugyhogy orulok, hogy kiengedtem egy kicsit, a fennmarado 2 het (2 het!!!!!!!) kemeny lesz, kurzus, melo koltozes, repules. De mar alig varom, hogy otthon legyek.

Szemben velem egy oriasventillator porog, orulet meleg van, csurog az izzadsag az orromon. Lelassult minden.

A midterm rendben megvolt, meg szamos egyeb akadaly varhato a nyari trimeszter soran - projekt, prezentacio es egy endterm - szoval lesz mit csinalni ebben az elkovetkezo harom hetben. Melo is van, sok is, persze nemeleg sosem, doljon a le, doljon. (nem dol)

Mostanaban az anyagi helyzetem miatt szorongok. Sajnos mert az nem kulonosebben szivderito. Mittomen mi lesz. Valami.

Magyartanarnoi minosegemben elismerest kaptam a ket amerikai tanitvanyomtol - es igen, en is szeretem az orakat nagyon. Most jottem ra egyebkent - nem a magyar nyelv es irodalom szakos gimnaziumi tanari diplomam megszerzese kozben - hogy a magyar nyelv elkepesztoen nehez. Elkepesztoen. A magyart mint idegen nyelvet tanitani egesz mas kihivas - nekem is.

Quimby-t es Akos-t hallgatok a Youtube-on, mert a gepen teljesen szuz, csak a gyari mintazenek vannak rajta. A Windows Vista egy idegesito szar. Le lesz gyalulva hamarosan.

Holnap eskuvo lesz a campuson, ahol az egesz catering staff felvonul, dekoral, melozik, kitesz magaert. En is. Az utobbi ketton nem adtak borravalot. Pedig itt az rohadtul szokas. Ott alltunk az esemeny vegeztevel egyenruhaban es karejban, ment az udvariaskodas es a sok thankyouSOmuch, de semmi. Mindegy, nemisazert. (dehogynem)

Ez itt a staff egy resze a kepen - nem az egesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

O, egyebkent telleg semmi kulonos nincsen. Meleg van es meg ezer dolog, mielott hazamegyek. A koltozessel is foglalkoznom kene.

 

 

 

 

 

Onfeledt joerzessel adom tudtara minden kedves Olvasomnak, hogy egy vadiuj Dell szuperszonikus laptop tulajdonosa vagyok. Es tegnap lattam a Sex es New Yorkot a moziban. Es ELET ELLENI BUNCSELEKMENY, de itt Amerikaban folyekony allagu vajat csurgatnak a popcorn tetejere. (Opcio, megkerdezik. Buttered? I said yes. De mittudtam en, hogy ez az jelenti, racsurgatjak, mint a mezet ... viszont addig pattogtam, mig adtak egy nemvajas masikat.) 7 dollar egy jegy diakigazolvannyal. 5 dollar a kozepes popcorn (ami akkora, mint nalunk a szupernagy), 3 dollar 45 cent a palackos viz. Pofatlansag!

Egyebkent tokugyanolyan a plazamozielemeny, mint otthon.

Ma midterm exam lesz fel 7tol, ugyhogy megyek is tanulni vissza mert BAJ lesz!!!!!

A valtozatossag kedveert most a szamitogepem ES a kocsim is elromlott. Nem idegeskedek, mert majd lesz valami. Pontosan nem tudom, mi, de lesz.

Egyebkent tegnap a szerelo motorikusan felturbozta a kisoreget 300 dollarert, ugyhogy most megy mint a rugoseger.. Viszont szegeny laptopomnak tenyleg vege. Meg se nyikkan.

Ugyhogy most itt csungok a konyvtar egyik gepen, amig nem kezdodik a mai catering muszak. Este rossz otthon gep nelkul lenni - zenet sem tudok igy hallgatni, es semmi. Kedves Dell pajtas, minden inger es informacio rajtad keresztul jott, hat most mire megyek nelkuled?

Vannak egyebkent nagyon szuper diakajanlatok - 580 dollarert lehet venni allat gepet ujonnan. (es a John Carroll is partnerintezmeny) Meglassuk, addig pedig kibirgyuk.

Itt ülök, kitámasztott laptoppal az ölemben (a laptopom néhány napja eltörött, überfasza, csak kitámasztva lehet használni), s arra gondolok, hogy az élet szép, mert a Bud Light Lime létezik, hideg és itt van a kezemben. És igen, bár A NYÁRI BUSINESS ÓRÁMAT - ami miatt nemrégiben vagyonér' cseréltettem repjegyet, hosszabbítottam meg a biztosításaimat, szereztem extra nyári melót - TÖRÖLTÉK, még mindig nagy lendülettel és élvezettel koptatom a napokat itt a nagy Egyesült Államokban.

Van ilyen, törölnek egy-egy órát, bumm, nem jelentkeznek elegen és lefújják a kurzust. Küldtek néhány nappal ezelőtt egy kedves levelet, amiben elnézést kértek az emiatt engem ért kellemetlenségekért. A rajongásom a John Carroll iránt továbbra is töretlen, mert tudom, hogy itt mindig lehet tenni valamit (holnap van az utolsó nap a késői jelentkezések, cserék, ilyesmik lebonyolítására) - van egy másik kurzus, amit felvehetek, vagy akármi. Lesz valami, tudom. Nem akarok értelmes elfoglaltság nélkül maradni 5 hétig - és nem is fogok. Persze dolgozhatnék a cateringen végig, dehát basszus. Április hónapban 225 dollárt kerestem és igen, ki kell mondanom, halálra untam (unom) magam az egészben. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt munka - óhahó, munka volt BŐŐVEN, néha ájulásig melóztunk, isszonyú-isszonyú keményen - csak azt jelenti, hogy embereket étellel itallal kiszolgálni unalmas. A dekoráció felrakása még hagyján. Nem, az is, igen, az is, kibaszottul unalmas.
Mindegy. ValamiÉRT csinálom. És ez a lényeg. Meg hogy van a magyaroróra, amit viszont imádok. Imádok.
Győző Párizsban van, én pedig azóta fel-alá mászkálok, mint pók a falon. Lesem a szürke pöttyöt a neve mellett a gmailen. Olyan, mintha földrészek lennének közöttünk. MOST ELŐSZÖR OLYAN. Eddig 'biztos pont" volt az a zöld pont ott a gmailen, skype-on - sokat "dumcsiztunk", elmesélte, mivel tölti a napját, és én is, megnevettetett, és én is - így olyan volt kicsit (de csak egy kicsit) mintha ott lennék én is, ő pedig itt velem. Most érzem igazán keresztmetszetében, mennyire hiányzik nekem. A Jóisten áldása az internet, komolyan - sokat, nagyon sokat enyhít, ugyanis.
Mielőtt lemegyek a soronkövetkező BL Lime-omért - meg kell említenem a tényt, hogy már megint idősebb lettem eggyel, s mennyire nagyon köszönöm a sok kedves gratulációt, amit tőletek kaptam. Nagyon kedvesek vagytok. Itt a Steiner House-ban ünnepeltük a házbéli internacionális pajtásaimmal a nagy alkalmat, s ezt képek is bizonyítják. Kaptam nagyméretű, négyszögletes, amerikai tipusú tortát - ami, Zsófikám, sajnos, nagyon rossz, elképesztően rossz. Viszont jól néz ki, kétségtelen.
És elkészült a Hivatalos Csoportkép is. Na, nézzük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

UPDATE Ma sikeresen feliratkoztam egy masik orara, ami mar ma delutan meg is lesz tartva. Nincsen itten lacafaca. Egyebkent tokjok lettek a jegyeim! Meg abbol a targybol is, amibol azt hittem, megbukok.

Hogy mikbe botlik az ember manapság itt a nagy Ámerikában. Megmondtam, megmondtam a múltkor, hogy lehet itt is kapni, hát tessék. Csak itt Zwacknak hívják, és piroskupakos (azaz Next). Az itteni izlésnek túlságosan hardcore lett volna az original. A feketenyakú.

Legközelebb berombolok egy likőrüzletbe (ugyanis itt nem lehet ám csak úgy töményet venni szupermarketekben, nincsen ott semmi, csak sör meg bor, maximum - külön üzletekben lehet töményet venni, hollálá) és megveszek egyet, bumm.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudom, mit akar nekem, mint potenciális fogyasztónak üzenni ez a zöldmelegítős, agresszív, benga állat; "őszerinte ez a legjobb" - engem ez nem nagyon győzne meg - és hogy mit akar a hosszú bajszával, talány. Ez valami szóvicc? Hogy jön össze a bajusz és az Unicum? Nem hinném, hogy a figura a magyar csikós őstoposzát hozná, olimpiai melegítőbe csomagolva és skinheadesítve - mert itt nem nagyon vannak azzal tisztában, hogy a Zwack az magyar termék, vagy ilyesmi. Nem tudom. Ha valaki tud valamit, írja már meg, legyenszíves.

Egyébként elég rendesen beúszott a képbe annak lehetősége, hogy elköltözöm. A magyar evangélikus templom gondnoki pozícióját tölteném be, megcsinálható mennyiségű melóval némi pénz és egy ingyenkéró járna. Hátrány: messzebb van jóval a sulitól, mint a jelenlegi szállásom (amaz 55 perc, emez 35) és a környék nem éppen egy Visteria Lane. Rossz környék, na, kifejezetten rossz.

Mások is élnek ott évek óta, sőt gyerekeket is nevelnek - szóval meg lehet csinálni. Alant, erre a borzalmas képre kattintva néhány képet találtok a kecóról.

 

Siratni jöttem. Eladtuk a becehegyi kis telket. Most mit mondjak. Szomorú vagyok. Szeretek kötődni dolgokhoz, helyekhez, ízekhez, szagokhoz - ahhoz, ami a mienk, amit mi pofozgattunk éveken keresztül. A gyerekkoromhoz. A balatonfelvidéki vadromantikához.

























































Azt mondják, ha valami menni akar, el kell engedni. És igen, már évek óta csak a nyüglődés ment. Lyukas a tető, öreg a tető, sok az adó, sok a szemétdíj, sok a fűnyírás díja, sok a benzin, sok a minden. És kihozzahaza a HINTAÁÁÁÁGYat? A cseresznyefával együtt lett vége a történetnek. Szépen, lassan. Lassan estek le a betűk is az eladó-tábláról.
Most meg elvitte valaki. Hozzá is tehetném akár: végre. Ebben az ingatlantúlkinálatban? Ne vicceljünk. Lekapja a tetőt az ember, megemeli az egészet és ráhúzza a nádat megint. Tesómmal nevetgéltünk: ekkora hülyét. De ez már nem a mi történetünk.

Nem lesz több családi nyaralás; nem lesz több ünnepélyes zászlófelhúzás, borozgatás, éjjeltátbeszélgetés; nem lesz több kunépra menetel, mólóra menetel, Explorer-reptetés, mandulaszedés és epernarancs. Nem kell többé azon izélni, hogy "kimegyelborér'?". Nem lesz új Bicsérdi-story.
Becehegyi ereszd-el-a hajam sem lesz több. Sütögetés-piálás, éjjeli fürdőzés, sátorozás, kirándulás, tabuzás, catanozás, zsírozás, nagyonberúgás.
Nem lesz.
 

Elhatároztam, hogy ész- és koncepció nélkül fogom most leírni mindazt ami eszembejut, nem kell a szerkeszteni akarás, minek, ömöljenek a gondolatok szanaszét. Rengeteget dolgozom mostanában. Kaptam két új melót, egyik alkalmi babasintérkedés, a másik rendszeres. Az utóbbi család ott lakik az egyetemtől egy kilométerre, a 16 hónapos Max abban a korban van, hogy állandóan ügyelni kell rá, mert nekimegy úgy a lépcsőnek, hogy nem törődik azzal, hogy nem tud akkorát lépni, csak megy - és akkor el kell kapni. Mindenhonnan, mindenkor el kell kapni - de ha nem sikerül, akkor sincs baj, mert nem sír. Fiúgyerek a lelkem. Múltkor teljesen megbabonázta, hogy kibontottam a hajam, és engedtem, hogy fésülje a bébifésüjével. A másik család a kedvenc evi lelkészházaspárom két gyermeke, akiket már régóta ismerek és imádok, az egyik a Marcika, a másik a Viola -egy-egy tehetségbomba - ők nagyobbak (6 és 9 évesek) és korábban már tartottam nekik bibliaórát is. Szóval a magyaróra és a felszolgálás mellett alkalmi sintér is lettem. Most annyi a meló a rendezvényszervező részlegen, hogy nem bírták személyzettel. Múlt héten így osztottak be: délután 4-től éjjel 10:30-ig (nekem onnan még haza is kell jönnöm ám, ami legalább 30 perc!), majd másnap hajnal 6:30-tól délután 4-ig. Embertelen volt. Ugyanis ez nem vattatologatás - ez kőkemény fizikai munka. És most halálstresszben nyomtuk, megállás nélkül, még enni sem volt idő. Túlvállalta magát a catering office, ez egyértelmű. 'Hogy a jó édes anyjukat. Persze a zseton jó lesz a számlámon, de rohadt szar 6 óra felszolgálás után 5 órát aludni és következő hajnalban kezdeni az egészet előről! Sötétben jöttél, sötétben mész, s közben még a fehér ingedet is ki kell mosni és vasalni. Szar, na, szar. A lóvé jó lesz, az jó lesz. Akkor őrülök meg, amikor öt és fél órányi tálcacipelés után arra gondolok: ebben a pillanatban kerestem pont annyit, mint EGY magyarórával.

Ez a munka része a dolgoknak. Az egyetemen haladok, próbálom időben leadogatni a dolgozatokat és készülni - eddig nem volt gond. Élvezem a kurzusaimat, van amit jobban, van amit kevésbé. Megérkezett a számla a John Carrolltól az egyetlen business órámról, amit nyáron 5 hét alatt fogok lenyomni: 3000 dollár. BÁKKER! Ezt a számlát most egy iroda el fogja számolni, mint befizetett összeg - nekem nem kell fizetni egy centet sem. Őrület pénzekbe kerül itt a tanulás. Vettem új cipőket és egy nagyon gyönyörű Swatch órát - mert megérdemlem. Tulajdonképpen túlságosan is gyönyörű, már van is rajta egy karcolás. Nézzetek képet az óráról a link alatt. Ja, és van névjegykártyám is! Interneten terveztem meg és egy hét alatt ki is küldtek belőle 200 darabot 13 dollárért (ebbe a szállítás is benne van). Szóval legközelebb megyek a Ritzbe, lesz mit szórni a nagyembereknek.

És igen. Pedigrés rádiós lettem. Múlt vasárnap már hiba nélkül nyomtam az adást. Jó érzés volt, ahogyan az is nagyon jó érzés, hogy egyre gyűlnek az ismerőseim. A portás bácsik is mind integetnek. Baromira imádom a John Carrollt. Az első úgynevezettt tavaszi napon ellepték a kampuszt a tájépítészek és ragyog a gyep - minden egyes fűszál egyenként lenne zselézve? nem tudom - rend van, na, az a lényeg. Egyik délután magyarul beszéltem a telefonba a könyvtár előtt és megállt egy lány és kérdezte Are you Hungarian? Ő meg Budapesten tanult néhány hónapig. Jó érzés az ilyen. A napszemüvegem meg összetörött. A mama valószínűleg eladja a Balatont. Már félretettem 200 dollárt a repjegyre. Egész hétvégén melózok. Jó lenne előbb-utóbb egy új laptop. De asszem új kipufogó lesz inkább helyette. Még mindig annyi a mókus! Benzin: 3.45. Múltkor jövök haza, békésen hallgatom a rádión a WDOK Softrock-adót, mint rendesen, egyszercsak egy szám kellős közepén fülsiketítő sípolás, hosszan, mint egy légóriadó, majd szünet és rövidebb sípolások - azt hittem kitépem a kormányt a helyéről izgalmamban - hát nem tornádóriadó volt? Egy erőltetetten kimért és idegesítően lassan beszélő férfihang arról tájékoztatott, hogy Ohio állam mely megyéiben, milyen fokozatú a riadó. Lassan sorolta fel a megyéket. Még mindig kapaszkodtam a kormányba és  .... jézusom, miért jön mindenki szembe????? .... de nem, csak konfabulálok. Cuyahoga nincs köztük ... huhh ... amúgy sem nagyon lenne mit tenni itt a Cedar Rd kellős közepén, esőben, szélben, viharban. Pokróc, pince, neidegesítsél már, te férfihang. Spuriztam haza, mint aki szellemet látott. Imádom Amerikát. Van valakinél egy Unicum? Itt állítólag lehet kapni, de csak Nextet. Most pillanatnyilag az is császárság lenne. Sörözni akarok Budapesten és borozni Kőszegen. Győzőhöz bújva elaludni esténként. Szeretném, ha mindig szabad lenne a fürdő, amikor mennem kell. S ha nem kellene irdatlan rossz kajákat ennem. Szép jó éjszakát mindenkinek!

Megjártam Buffalo-t, megnéztem a Niagara vízesést, s taliztam a ctp-s arcokkal - jót dumáltunk végre. Mozgalmas és izgalmas kis tavaszi hétvége volt. Buffalo-hoz képest Cleveland üde kulturális paradicsom.
A meeting után, amikor is úgy döntöttünk néhányan, hogy elnézünk bulizni, egy 1977-es Lincoln és egy néhány évvel fiatalabb Cadillac állt rendelkezésre számunkra mint partyhintó. Megáll az eszem ezektől a régi kocsiktól. És a magyar diákoktól is, hogy ilyen dögöket tartanak fent ... ezek isznak mint a gödény és a hátsó ülésük valójában egy 4 személyes kanapé és ilyen hangjuk van: bőőőőőőbbbbbbbbbbőőőőőőőőő! Állati, állati volt, tiszta Amerika!
Kár, hogy nem lettek jobban a képek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízesésnek csak a felső részét lehetett most látni, le nem engedtek minket, mert túlságosan sok volt még mindenütt a jégtábla. Mindenesetre így is megejtő volt. Elképesztő ez a hatalmas víztömeg.

---

Ma voltam a WalMartban, hogy mekkora bóvli volt, atyaisten, kínai termékek plasztikbűze mindehol, túlzsúfoltság, unalmasság és fantáziátlanság - a szombathelyi Tesco nagyobb durranás, esküszöm. De valóban ez a legolcsóbb hely, ahol eddig jártam (Azaz vagy olcsóbbak a cuccok, vagy ugyanannyiba kerülnek, mint máshol.) és állítólag MINDENKI ITT vásárol (nem tudom, én szinte csak feketéket láttam). Azt hittem, majd el fogok ájulni, de nem ájultam el - mert én ilyen finnyás kis hülye európai picsa vagyok. €¤

---

A Listát™ még fogom bővíteni, szóval vissza lehet kalandozni bármikor a legutóbbi bejegyzéshez. És igen, sikeresen rájöttem, hogy hogyan kell használni a speciális karakterek gombot az eszköztáron.

Holnap dolgozok hajnalban (kávé és sütemény) és aztán magyarttanítok, egyetemi órára megyek, majd főzök a Steinerben, szombaton pedig, trátrátrátttáááá: GO to Buffalo! Meglátogatom Erikát, Zolit, Pétert és Jánost, és egy csomó arcot, akit még nem ismerek, de most majd jól megismerek. És visszafelé megtekintem a világ egyik hét csodáját - azaz ÉÉÉÉÉrtitek, egyet a világ hét csodájából (te jó ég ki tanít itt magyart és kinek van egyetemi végzettsége ezen különleges nyelv ismeretét bizonyítandó --- nekem. Újjaj:()

Szóval jó lesz, jó lesz. Már nagyon várom, hogy egy kicsit kimozdulhassak. Néha nagyon egyedül érzem magam. Különösen, mióta Veronika elment. Hiába a sok jófej ember körülöttem, valahogy mégis, a KURVAÉLET, nem értik ezek az én bús szittya lelkemet és annak rezdüléseit, és igazából - őszintén - én sem értem őket és nem is érdekelnek. Máshogy jár az agyuk, máshogy ugranak neki problémáknak, egyszerűen egyelőre NEHÉZ MIRŐL BESZÉLNI egy ponton túl. Meg kell tanulnom még őket és őnekik is meg kell szokni engemet. És igen, rohadtul sok mindent meg kell tanulni tőlük: a - mi szemünkkel mérve gátlástalan - nyomulásukat, a lényeglátásukat, a gyakorlati szemléletmódjukat, a gyorsaságukat és jólszervezettségüket. Mi túl sokat gyötrődünk és körülményeskedünk. Vagyis ÉN. Én. Magamról beszélek. Viszont eddig minden egyetemi vizsgám SIKERÜLT, négyessel-ötössel, azaz BIvel, ÉJvel. De mindig éreztem, mennyire máshogy nyúltam már megint a dolgokhoz, baszki. Persze ők hálásak, hogy van ez a kis kócos-kopott európai csodabogaruk ott az osztályteremben, aki már megint előhoz ilyeneket, mint a hidegháború, meg a vasfüggöny, meg a független amerikai filmek ....

De nem erről akarok írni. Hanem arról, hogy milyen jó Gy-vel dumálni, hogy mekkorákat kacagok időnként (olyankor olyan, mintha otthon lennék) és hogy kint csicseregnek a madarak, itt a tavasz és minden tele van MÓKUSokkal.

 

Sosem csináltam listákat eddigi életemben, merthogy nem éreztem szükségét különösebben. Mindig voltak kedvenc könyveim, filmjeim, zenéim, tanáraim, tárgyaim és kocsmáim; jöttek-mentek a valamikori helyezettek, kikoptak és újra előbukkantak - nekem a listakészítés korszakossága és fontossága először a High Fidelity-ben tűnt fel. Meg akkor, amikor a Facebookra először rendszereztem töprengve a kedvenc mozijaimat, könyveimet - nem volt korlát, mégis bestresszeltem egy képzeletbeli top ötösfogattal, haccójjon. Hogy de rohadtul nehéz volt, úha.

Most is egy kegyetlen frusztrációnak engedve készítem el a ZÉN AMERIKÁM (amit eddig tapasztaltam és láttam belőle) legjeit, szerkesztés és rangsorolás nélkül, ömlesztve tálalva:

Füles kávétermosz (mindenki ilyennel mászkál, bagyon benő dolog - és a kávé is egész jó),

Trident rágó (borítékszerű csomagolásban, trópusi és friss ízekben, de nem! Akkoris a legjobb a Fahéjas Trident)

Sea Food (mint a Red Lobster)

Organikus áruházak (mint a Whole Foods Market)

Olcsó elektronika

könyvek, dvd-k agybafőberendelése hugyérszarér az ebay-ről, amazonról (hogy fogom őket hazavinni?)

lehet jobbra fordulni piros lámpa alatt is (ha nem jön semmi és nem tiltja külön tábla)

Pringles Light chips

75%-os (majd abból 40%-os) leárazások

dögnagy kocsik (én is akaroooooooooooook!)

Ha üdítőt veszel, még egyszer utántöltheted a poharadat (ki az a hülye aki ez után nagy méretű üdcsit vesz? sokan.)

Olcsó gyümölcsök (minden második nap mangót zabálok, hihi)

Light mindenfélék

Antidohányos attitűd (de nagyon nem menő a pöfékelés!)

BAZINAGY szárító- és mosógépek (amikor először belenéztem egy háztartási szárítógépbe, akkor, na akkor csapott meg AMERIKA valósága)

Gallonos kiszerelésben TEJ, narilé, minden

szelektív szemét-szemlélet

A kaliforniai paprikát itt nem kaliforniai paprikának hívják, hanem harangpaprikának (BELL PEPPER) és egyáltalán nem drága (nem úgy mint otthon)

Az egyetemen nagyon komolyan veszik a személyiségi jogokat az értékeléskor és osztályozáskor. Csak a saját eredményedet tudod meg, még a csoporttársaké is homályban marad. Nagyon objektív az értékelés még a leadandók esetében is.

A magnélküli (!) szőlőt lukacsos zacskóban lehet kapni. Az összepattintható szájú zacskó (a másik pedig a cipzáras szájú zacskó, azaz a Ziploc - az egyik legpraktikusabb dolog a konyhában) mindjárt egy SZŰRŐ - csak a csap alá tartod és viheted is magaddal csemegézni a finom gyümölcsöt. Eszméletlen ez a magnélküli szőlő - szálkanélküli hal, csontnélküli ember, szárnélküli petrezselyem - hova vezet ez?:)

A Targetban van egy nagyon olcsó kajálda (valami fura Pizza Hut és KFC elegy - de a papírpoharakon és -tálcákon mind Target-logo van) - olyan elven működik mint a "büfé" az Ikeában, tudjátok, az olcsó hotdogmenükkel, amit mindenki teliszájjal zabál a családdal kifelé menet, a megrakott kosár mellett - nos, ez is ilyen, 2 dollárért jól lehet lakni - nekem ez eddig a rekord. Üdítőt itt is kétszer lehet tölteni.

Kuponok: tegnap nagyon szakítottam a Walgreensben, csokikákat, rágókat, kozmetikumokat vettem és 8 dollár értékben spóroltam. Nem csak egyet fizet kettőt kap kuponokat váltottam be (ezeket nem annyira szeretem, mert kinek kell mindenből kettő? Olyan unalmas.) hanem engedményre jogosító kuponokat is. Nem olyan rossz deal. Arra mindig törekszem, hogy olyan dolgokra használjam fel a kuponjaimat, amiket AMÚGY IS VENNÉK, hiszen éppen ez a csapda az ilyen tipusú marketingben, megveszed a holnapi napot is, kilóra.

PAM főzőspré - imádom.

Bud Light Lime - a legnagyobb kiralysag. Frissito es naggyon finom. Legszivesebben egesz allo nap azt innam.