Itt ülök, kitámasztott laptoppal az ölemben (a laptopom néhány napja eltörött, überfasza, csak kitámasztva lehet használni), s arra gondolok, hogy az élet szép, mert a Bud Light Lime létezik, hideg és itt van a kezemben. És igen, bár A NYÁRI BUSINESS ÓRÁMAT - ami miatt nemrégiben vagyonér' cseréltettem repjegyet, hosszabbítottam meg a biztosításaimat, szereztem extra nyári melót - TÖRÖLTÉK, még mindig nagy lendülettel és élvezettel koptatom a napokat itt a nagy Egyesült Államokban.

Van ilyen, törölnek egy-egy órát, bumm, nem jelentkeznek elegen és lefújják a kurzust. Küldtek néhány nappal ezelőtt egy kedves levelet, amiben elnézést kértek az emiatt engem ért kellemetlenségekért. A rajongásom a John Carroll iránt továbbra is töretlen, mert tudom, hogy itt mindig lehet tenni valamit (holnap van az utolsó nap a késői jelentkezések, cserék, ilyesmik lebonyolítására) - van egy másik kurzus, amit felvehetek, vagy akármi. Lesz valami, tudom. Nem akarok értelmes elfoglaltság nélkül maradni 5 hétig - és nem is fogok. Persze dolgozhatnék a cateringen végig, dehát basszus. Április hónapban 225 dollárt kerestem és igen, ki kell mondanom, halálra untam (unom) magam az egészben. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt munka - óhahó, munka volt BŐŐVEN, néha ájulásig melóztunk, isszonyú-isszonyú keményen - csak azt jelenti, hogy embereket étellel itallal kiszolgálni unalmas. A dekoráció felrakása még hagyján. Nem, az is, igen, az is, kibaszottul unalmas.
Mindegy. ValamiÉRT csinálom. És ez a lényeg. Meg hogy van a magyaroróra, amit viszont imádok. Imádok.
Győző Párizsban van, én pedig azóta fel-alá mászkálok, mint pók a falon. Lesem a szürke pöttyöt a neve mellett a gmailen. Olyan, mintha földrészek lennének közöttünk. MOST ELŐSZÖR OLYAN. Eddig 'biztos pont" volt az a zöld pont ott a gmailen, skype-on - sokat "dumcsiztunk", elmesélte, mivel tölti a napját, és én is, megnevettetett, és én is - így olyan volt kicsit (de csak egy kicsit) mintha ott lennék én is, ő pedig itt velem. Most érzem igazán keresztmetszetében, mennyire hiányzik nekem. A Jóisten áldása az internet, komolyan - sokat, nagyon sokat enyhít, ugyanis.
Mielőtt lemegyek a soronkövetkező BL Lime-omért - meg kell említenem a tényt, hogy már megint idősebb lettem eggyel, s mennyire nagyon köszönöm a sok kedves gratulációt, amit tőletek kaptam. Nagyon kedvesek vagytok. Itt a Steiner House-ban ünnepeltük a házbéli internacionális pajtásaimmal a nagy alkalmat, s ezt képek is bizonyítják. Kaptam nagyméretű, négyszögletes, amerikai tipusú tortát - ami, Zsófikám, sajnos, nagyon rossz, elképesztően rossz. Viszont jól néz ki, kétségtelen.
És elkészült a Hivatalos Csoportkép is. Na, nézzük.

UPDATE Ma sikeresen feliratkoztam egy masik orara, ami mar ma delutan meg is lesz tartva. Nincsen itten lacafaca. Egyebkent tokjok lettek a jegyeim! Meg abbol a targybol is, amibol azt hittem, megbukok.