Itthon dekkolunk és álmosan kortyolgatjuk a kékfrankost - még szokom, hogy ismét vannak ékezetek. Hogy meglettek. Egyebkent egy rövid, de annál esemenydúsabb, Budapesten töltött hét után csorogtunk ide le a hegy aljára, es most jó itt. Kerti partyzunk és rokonokat, barátokat látunk. Nemsokara néhány nap Vonyarcon Bálintéknál, aztan Kőszeg, aztan Szombathely, aztan Becehegy, aztan Budapest, aztan Horvatorszag. Aztan vissza Amerikába.

Sok minden hiányzik - pl. az egyetem, a kicsi kocsim és a hagymás bagel - de alapvetően mindenem megvan itt, és minden ugyanolyan mint volt. Nem volt meglepetés. Persze sokat kattogok azon, mi hogy is lesz majd szeptembertől, s várom is a kalandot ... Mert Amerikában tanulni és lenni zsír. Feltűntek itthon bizonyos dolgok, amelyek abból adódtak, hogy én most más szemmel nézek. Észreveszek ilyeneket, hogy itthon hártyavékony az alufólia, szemben a papirvastagsagúval, amit Amerikában lehet kapni. Itthon keskenyek az utak es sűrűek a városok. (az organikus városfejlődés, ugye ...) Viszont minden (ügyintézés, egészségügy, bevásárlás, minden) rettenetesen körülményes. Itthon ízes(ebb)ek a gyümölcsök. A sör viszont rohadtszar (ilyen Arany Ászok tipusú vizes sörökre gondolok). És kávéházban cigizni, üldögélni és feketézni - ebben a sorrendben -, még mindig überelhetetlen.