Észrevettem, hogy az utóbbi napokban estére mindig sikerül kávétúladagolnom magam. Most is elmúlt már éjfél, iszonyú hosszú és kemény nap van mögöttem (egy egész délelőttön keresztül tartó garage salezés és 9 óra catering meló), s ahelyett, hogy a zuhanytálcából kilépve egyenesen a queen-size méretű ágyamba vetném magam, itt kukorékolok. Mert a buksimban dobog a szívem és semmi indíttatásom aludni. Pedig holnap korán magyartanítás, s képbe kell lennem, nagyon.

Iszom ezt az amerikai típusú hosszúkávét. Ez az oka mindennek. Na nem állandóan iszom, de sokat. Különösen olyan fél 7 tájban, este (amikor a graduate óráim kezdődnek), ugyanis ez a holtpont. Úgy be tudok akkortájt konyulni, hogy az már vállalhatatlan. S mivel tartok attól, hogy a bekonyulás pillanata elérkezik, éppen akkor, amikor nem kéne, ezért sokszor előre is iszom a kávét. Preventíve. Hát necsodálkozz, Vero, bazeg, neidegesítsélfel.

Egyébként minden okés. Hétköznapok, küzdés, fáradás. Első beadandó due héfőn. Dr House elemzés lesz, s annak firtatása, felelős-e a tanár akkor, ha a tanítvány rosszra használja a tőle megszerzett tudást. (Platon Gorgiasz) Remélem, Dr Bruce-nak bejön majd. (letettem a South Park Britney Spears-epizódjának elemzésésről)