Siratni jöttem. Eladtuk a becehegyi kis telket. Most mit mondjak. Szomorú vagyok. Szeretek kötődni dolgokhoz, helyekhez, ízekhez, szagokhoz - ahhoz, ami a mienk, amit mi pofozgattunk éveken keresztül. A gyerekkoromhoz. A balatonfelvidéki vadromantikához.
Azt mondják, ha valami menni akar, el kell engedni. És igen, már évek óta csak a nyüglődés ment. Lyukas a tető, öreg a tető, sok az adó, sok a szemétdíj, sok a fűnyírás díja, sok a benzin, sok a minden. És kihozzahaza a HINTAÁÁÁÁGYat? A cseresznyefával együtt lett vége a történetnek. Szépen, lassan. Lassan estek le a betűk is az eladó-tábláról.
Most meg elvitte valaki. Hozzá is tehetném akár: végre. Ebben az ingatlantúlkinálatban? Ne vicceljünk. Lekapja a tetőt az ember, megemeli az egészet és ráhúzza a nádat megint. Tesómmal nevetgéltünk: ekkora hülyét. De ez már nem a mi történetünk.
Nem lesz több családi nyaralás; nem lesz több ünnepélyes zászlófelhúzás, borozgatás, éjjeltátbeszélgetés; nem lesz több kunépra menetel, mólóra menetel, Explorer-reptetés, mandulaszedés és epernarancs. Nem kell többé azon izélni, hogy "kimegyelborér'?". Nem lesz új Bicsérdi-story.
Becehegyi ereszd-el-a hajam sem lesz több. Sütögetés-piálás, éjjeli fürdőzés, sátorozás, kirándulás, tabuzás, catanozás, zsírozás, nagyonberúgás.
Nem lesz.
Becehegy
2008.04.21. 04:12Címkék: becehegy
A bejegyzés trackback címe:
https://viharvertrombolo.blog.hu/api/trackback/id/tr23434846
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mamicicami 2008.04.21. 13:27:24
Elsírtam magam.Hát igen vége...De azért nagyon szép volt.Sokat fogjuk emlegetni,és most jön a neheze: végleg elbucsuzni a kis háztól,ami nekem még most is szép!!!!És az is marad..Meg jön a kipakolás! Ettől nagyon félek,de akkor már itt leszel és megoldjuk!Egyáltalán mit is hozzunk onnan haza?
mamicicami 2008.04.21. 13:39:43
És igazad van, szerintem is minden a cseresznyefával kezdődött....
Julcsika 2008.04.21. 13:51:46
Jaaaaj, jaaaj, hát könnyen elsírja magát az ember, tényleg, ez olyan szomorú... És főleg, hogy így az utolsó Cicahegy-projekt volt amiről tavaly lemaradtam, hát ezt főleg nehéz lesz megemészteni. :( Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül is sokan sajnálják még...
katika51 2008.04.21. 14:55:49
Jaj Vercsi, ez nekem is szomorú hír, mert annyira szerettem azt a ritka hangulatos kis házikót ott a hegy tetején! Bizony kicsordult az én könnyem is ettől a hírtől. Nagyon rossz lesz kipakolni, tudom...
hkristof 2008.04.21. 21:27:56
Veled szomorkodunk, Veró. Csak egyet mondok: lesz helyette más.