1. Sokszor kapom azon magam mostanában, hogy félhangosan Gy-höz beszélek, mintha ott ülne mellettem és én éppen mutatnám neki körbe-körbe a várost, a kampuszt, a Whole Foods Marketet (nézd, itt szoktam enni néha-néha bioebédet és dollár1.19-ért étcsokis-mandulás perecet, s néééézd ezt a seafood-kínálatot, bŐődületes, mi?) satöbbi, satöbbi. És vicceskedünk, nevetgélünk egymással Gy-vel. (és a jelenet megy tovább) Néha vitatkozom is magammmal, hogy nem-nem, előbb ezt kellene megmutatni, vissza az egészet, sokkal több értelme lenne először oda vinni Gy-t, satöbbi, satöbbi. Rossz a dramaturgia. Szerintem ez még nem súrolja a tudathasadás és/vagy megkettyenés semmilyen válfajának határát sem. I am processing. I need my imagination. I need to survive.

2. Ma megdícsért az óra után az etikatanárom, Diane. Aki egy übernő, nagy szakmacápa és jó tanár. Jól esett. Jó volt enyhén önelégült mosollyal az arcomon hazamenni.

3. Ismét 30 dollár van csak a számlámon. Mert mindig telefonszámla és benzin és kaja. És nem kaptam még fizut sem a cateringtől. Pénteken jön az első adag, s onnantól kéthetente csurranás-csöppenés. Pénteken ünneplek.

4. A nagynehezen elnyert CHDP-ösztöndíjat meg nem küldik. Pedig fel kell újítanom kocsit mielőtt a tél megérkezik.

5. Mostmár azért is veszek egy lepedőt a TJ Maxxban (legolcsóbb hely eddig, ahol jártam ruházati és háztartási fronton), nem állapot lepedő nélkül aludni.

6. Holnap 3 zacskónyi ruhát viszek a LaundryMat-ba. Közben olvasni fogok és kantáros nadrágot viselek apró cseresznyemintás pólóval, mint a francia filmekben és a Moszkva térben.

7. Nem is mondtam, hogy a House-elemzésemre A-t kaptam. Nem akármilyen A ez, ez Dr Bruce A. Jippijippijippiré.

Ezek foglalkoztatnak mostanában napi szinten és ezek történnek. Köszönöm, hogy ennyien olvastok, sajnos fogalmam sincs, kik vagytok, mert blog.hu nem árul el semmit. De köszönöm, köszönöm.