Elhatároztam, hogy ész- és koncepció nélkül fogom most leírni mindazt ami eszembejut, nem kell a szerkeszteni akarás, minek, ömöljenek a gondolatok szanaszét. Rengeteget dolgozom mostanában. Kaptam két új melót, egyik alkalmi babasintérkedés, a másik rendszeres. Az utóbbi család ott lakik az egyetemtől egy kilométerre, a 16 hónapos Max abban a korban van, hogy állandóan ügyelni kell rá, mert nekimegy úgy a lépcsőnek, hogy nem törődik azzal, hogy nem tud akkorát lépni, csak megy - és akkor el kell kapni. Mindenhonnan, mindenkor el kell kapni - de ha nem sikerül, akkor sincs baj, mert nem sír. Fiúgyerek a lelkem. Múltkor teljesen megbabonázta, hogy kibontottam a hajam, és engedtem, hogy fésülje a bébifésüjével. A másik család a kedvenc evi lelkészházaspárom két gyermeke, akiket már régóta ismerek és imádok, az egyik a Marcika, a másik a Viola -egy-egy tehetségbomba - ők nagyobbak (6 és 9 évesek) és korábban már tartottam nekik bibliaórát is. Szóval a magyaróra és a felszolgálás mellett alkalmi sintér is lettem. Most annyi a meló a rendezvényszervező részlegen, hogy nem bírták személyzettel. Múlt héten így osztottak be: délután 4-től éjjel 10:30-ig (nekem onnan még haza is kell jönnöm ám, ami legalább 30 perc!), majd másnap hajnal 6:30-tól délután 4-ig. Embertelen volt. Ugyanis ez nem vattatologatás - ez kőkemény fizikai munka. És most halálstresszben nyomtuk, megállás nélkül, még enni sem volt idő. Túlvállalta magát a catering office, ez egyértelmű. 'Hogy a jó édes anyjukat. Persze a zseton jó lesz a számlámon, de rohadt szar 6 óra felszolgálás után 5 órát aludni és következő hajnalban kezdeni az egészet előről! Sötétben jöttél, sötétben mész, s közben még a fehér ingedet is ki kell mosni és vasalni. Szar, na, szar. A lóvé jó lesz, az jó lesz. Akkor őrülök meg, amikor öt és fél órányi tálcacipelés után arra gondolok: ebben a pillanatban kerestem pont annyit, mint EGY magyarórával.
Ez a munka része a dolgoknak. Az egyetemen haladok, próbálom időben leadogatni a dolgozatokat és készülni - eddig nem volt gond. Élvezem a kurzusaimat, van amit jobban, van amit kevésbé. Megérkezett a számla a John Carrolltól az egyetlen business órámról, amit nyáron 5 hét alatt fogok lenyomni: 3000 dollár. BÁKKER! Ezt a számlát most egy iroda el fogja számolni, mint befizetett összeg - nekem nem kell fizetni egy centet sem. Őrület pénzekbe kerül itt a tanulás. Vettem új cipőket és egy nagyon gyönyörű Swatch órát - mert megérdemlem. Tulajdonképpen túlságosan is gyönyörű, már van is rajta egy karcolás. Nézzetek képet az óráról a link alatt. Ja, és van névjegykártyám is! Interneten terveztem meg és egy hét alatt ki is küldtek belőle 200 darabot 13 dollárért (ebbe a szállítás is benne van). Szóval legközelebb megyek a Ritzbe, lesz mit szórni a nagyembereknek.
És igen. Pedigrés rádiós lettem. Múlt vasárnap már hiba nélkül nyomtam az adást. Jó érzés volt, ahogyan az is nagyon jó érzés, hogy egyre gyűlnek az ismerőseim. A portás bácsik is mind integetnek. Baromira imádom a John Carrollt. Az első úgynevezettt tavaszi napon ellepték a kampuszt a tájépítészek és ragyog a gyep - minden egyes fűszál egyenként lenne zselézve? nem tudom - rend van, na, az a lényeg. Egyik délután magyarul beszéltem a telefonba a könyvtár előtt és megállt egy lány és kérdezte Are you Hungarian? Ő meg Budapesten tanult néhány hónapig. Jó érzés az ilyen. A napszemüvegem meg összetörött. A mama valószínűleg eladja a Balatont. Már félretettem 200 dollárt a repjegyre. Egész hétvégén melózok. Jó lenne előbb-utóbb egy új laptop. De asszem új kipufogó lesz inkább helyette. Még mindig annyi a mókus! Benzin: 3.45. Múltkor jövök haza, békésen hallgatom a rádión a WDOK Softrock-adót, mint rendesen, egyszercsak egy szám kellős közepén fülsiketítő sípolás, hosszan, mint egy légóriadó, majd szünet és rövidebb sípolások - azt hittem kitépem a kormányt a helyéről izgalmamban - hát nem tornádóriadó volt? Egy erőltetetten kimért és idegesítően lassan beszélő férfihang arról tájékoztatott, hogy Ohio állam mely megyéiben, milyen fokozatú a riadó. Lassan sorolta fel a megyéket. Még mindig kapaszkodtam a kormányba és .... jézusom, miért jön mindenki szembe????? .... de nem, csak konfabulálok. Cuyahoga nincs köztük ... huhh ... amúgy sem nagyon lenne mit tenni itt a Cedar Rd kellős közepén, esőben, szélben, viharban. Pokróc, pince, neidegesítsél már, te férfihang. Spuriztam haza, mint aki szellemet látott. Imádom Amerikát. Van valakinél egy Unicum? Itt állítólag lehet kapni, de csak Nextet. Most pillanatnyilag az is császárság lenne. Sörözni akarok Budapesten és borozni Kőszegen. Győzőhöz bújva elaludni esténként. Szeretném, ha mindig szabad lenne a fürdő, amikor mennem kell. S ha nem kellene irdatlan rossz kajákat ennem. Szép jó éjszakát mindenkinek!
