Ma voltam a WalMartban, hogy mekkora bóvli volt, atyaisten, kínai termékek plasztikbűze mindehol, túlzsúfoltság, unalmasság és fantáziátlanság - a szombathelyi Tesco nagyobb durranás, esküszöm. De valóban ez a legolcsóbb hely, ahol eddig jártam (Azaz vagy olcsóbbak a cuccok, vagy ugyanannyiba kerülnek, mint máshol.) és állítólag MINDENKI ITT vásárol (nem tudom, én szinte csak feketéket láttam). Azt hittem, majd el fogok ájulni, de nem ájultam el - mert én ilyen finnyás kis hülye európai picsa vagyok. €¤
A Listát™ még fogom bővíteni, szóval vissza lehet kalandozni bármikor a legutóbbi bejegyzéshez. És igen, sikeresen rájöttem, hogy hogyan kell használni a speciális karakterek gombot az eszköztáron.
Holnap dolgozok hajnalban (kávé és sütemény) és aztán magyarttanítok, egyetemi órára megyek, majd főzök a Steinerben, szombaton pedig, trátrátrátttáááá: GO to Buffalo! Meglátogatom Erikát, Zolit, Pétert és Jánost, és egy csomó arcot, akit még nem ismerek, de most majd jól megismerek. És visszafelé megtekintem a világ egyik hét csodáját - azaz ÉÉÉÉÉrtitek, egyet a világ hét csodájából (te jó ég ki tanít itt magyart és kinek van egyetemi végzettsége ezen különleges nyelv ismeretét bizonyítandó --- nekem. Újjaj:()
Szóval jó lesz, jó lesz. Már nagyon várom, hogy egy kicsit kimozdulhassak. Néha nagyon egyedül érzem magam. Különösen, mióta Veronika elment. Hiába a sok jófej ember körülöttem, valahogy mégis, a KURVAÉLET, nem értik ezek az én bús szittya lelkemet és annak rezdüléseit, és igazából - őszintén - én sem értem őket és nem is érdekelnek. Máshogy jár az agyuk, máshogy ugranak neki problémáknak, egyszerűen egyelőre NEHÉZ MIRŐL BESZÉLNI egy ponton túl. Meg kell tanulnom még őket és őnekik is meg kell szokni engemet. És igen, rohadtul sok mindent meg kell tanulni tőlük: a - mi szemünkkel mérve gátlástalan - nyomulásukat, a lényeglátásukat, a gyakorlati szemléletmódjukat, a gyorsaságukat és jólszervezettségüket. Mi túl sokat gyötrődünk és körülményeskedünk. Vagyis ÉN. Én. Magamról beszélek. Viszont eddig minden egyetemi vizsgám SIKERÜLT, négyessel-ötössel, azaz BIvel, ÉJvel. De mindig éreztem, mennyire máshogy nyúltam már megint a dolgokhoz, baszki. Persze ők hálásak, hogy van ez a kis kócos-kopott európai csodabogaruk ott az osztályteremben, aki már megint előhoz ilyeneket, mint a hidegháború, meg a vasfüggöny, meg a független amerikai filmek ....
De nem erről akarok írni. Hanem arról, hogy milyen jó Gy-vel dumálni, hogy mekkorákat kacagok időnként (olyankor olyan, mintha otthon lennék) és hogy kint csicseregnek a madarak, itt a tavasz és minden tele van MÓKUSokkal.
