Itt vagyok ismét a mesés Egyesült Államokban, annak is az Ohio állambeli Cleveland nevű szegletében. Olyan könnyedén szeltem át a vám- és bevándorlási ellenőrzést New Yorkban, hogy magam is elcsodálkoztam, felpattantam a ComAir kisgépére és - nem úgy, mint tavaly, ugyebár, amikor a New York-i reptéren éjszakáztam - menetrend szerint, még aznap landoltam is Clevelandben. Fel voltam dobva, mint minden kezdet elején fel van dobva az ember, és telve voltam szomorúsággal is, a szeretteim hiányával egy kicsi izgalommal. Azt írtam már talán, hogy elköltöztem a nyugati oldalra és szeptembertől a Nyugatoldali Magyar Evangélikus Templom gondnokaként fogok (többek között) tevékenykedni, s ezen munkám fejében belakhatok egy kényelmes, felszerelt és barátságos kis apartmant, amely a lelkészek házának oldalából, egy különálló bejárattal nyílik. Már júniusban ideköltöztem teljes menetfelszereléssel és fegyverarzenállal, s a kocsimat is itt hagytam a ház előtt, az utcán, ahol közvilágítás van és rendszeresen elhúz a rendőrség. Biztsonságosabb volt így tenni, mint felhúzódni a kocsifelhajtóra, ahol aztán bármi megtörténhet, a kutya sem figyel oda rá.
Éva jött ki elém a reptérre és éreztem, éreztem, hogy valami nincs rendben. Eltűnt a kocsi. Ők is elmentek haza Magyarországra, 19-én még rendben megvolt, de mikor 29-én hazajöttek, már nem volt sehol. Ez olyan volt nekem, mint egy arculcsapás, egy gyomros, egy elgáncsolás. Ugyanis az amerikai tanulmányutam egzisztenciális alapját EZ a 15 éves, roggyantgumis, szétrozsdásodott Nissan Sentra képezte. Enélkül nincs semmi, nincs egyetem és pénzkeresés, s innen, ahol most lakom, gyalogszerrel SEHOVA NEM LEHET MENNI. Nemcsak azért, mert minden messze van, hanem mert még világosban is veszélyes. A tömegközlekedésről meg hadd ne beszéljek. Úgyhogy a legrosszabb, ami így a kezdetekkor - vagy inkább a folytatáskor - megtörténhetett, az meg is történt. Nemhogy nullára lettem vágva, hanem minuszba-, szét-, ki-, át-, hanyadt- összevissza. S mivel hétfő nemzeti ünnep volt (a munka ünnepe), nem nagyon tudtunk mit intézkedni sem.
Annyi azért kiderült a rendőrőrsön, hogy a kocsit ellopták és otthagyták 5 házzal lejjebb, itt az utcában. Parkolási vétségért húzatták be a rendőrök. Ilyenkor ki kell fizetni a vontatás költségét, plusz 10 dollárt/nap azért, mert a telephelyükön tárolták. Asszem ehhez még a parkolási bünti is hozzácsapódik (de remélem, erről le lehet majd dumálni őket, tekintve, hogy NEM IS VOLTAM AKKOR AZ ORSZÁGBAN!)
S ki tudja, persze, milyen állapotban hagyták az út mentén a kiskocsit. Amibe már amúgy is egy vagyont belepumpáltam. Nem tudom, mi lesz, de valami lesz. A telet amúgysem hiszem, hogy ezzel végig lehetne csinálni. El vagyok keseredve. A biztosításom meg persze csak baleseti kárért fizet.... Nem tudom, mi lesz, el vagyok keseredve.
No, nemsokára indulunk a telephelyre megnézni, ami maradt a kocsiból, updatelek, amint lesz valami. Az egyetemen meg még nem is voltam.
