Mostanában kirándulgatok. Egy-két lejárattal odébb jövök le az autópályáról, s felfedezem a környéket. Persze a kocsiból nem szállok ki. Random utakon autózom, nézegetem a házakat, utcákat, boltokat, embereket. Jól érzem magam. És a GPS mindig visszavisz.

Tegnap és tegnapelőtt 5 cm+ hó esett, s fagypont közelébe visszaesett a hőmérséklet is. Hirtelen, drasztikusan, átmenet nélkül - kicsit a clevelandiek maguk is meglepődtek. Kibújtak ugyanis már a tulipánok, s egyéb virágok, tavaszodott ezerrel, hé, erre meg visszajött ez a cudar tél. Néhány őrült, unatkozó kertvárosi nyanya már kirakta az előkertbe az embermagasságú, színes, felfújható nyuszikat, tojásaikkal együtt; plusz díszkivilágítás - elképesztő, made in china. Ebben a kertvárosi miliőben még tetszenek is ezek a cuccok (letagadom), bár magam sosem ölnék ebbe zéró energiát sem. (Kivéve a haunted house halloweenkor a mű sírkövekkel és csontvázakkal - azt egyszer megcsinálom, heccből és mert tetszett a Holdparkban)

Szóval, manapság kicsivel jobban megy a catering szekér. Volt már 20+ heti munkaórám is, ezen a héten csak öt volt, dehát jönnek ugye az ünnepek. Visszakapom a Social Security Tax-ot és a Medicare Tax-et is, ami jó. (visszajön a pénz, amit arra a hülye fűtőcsőre kellett költenem múltkor)

Suliban túl vagyok két nagy projekten, vizsgák jól sikerültek eddig. Voltam céglátogatáson a Marcus Thomas LLC. nevű PR-cégnél, s nagy fejes profikkal dolgoztam együtt. Jó a kapcsolat, nagyszerű a téma. (Twitter kampány kidolgozása a Nestlé sztámára) Olvasok egy ultrasirály könyvet, az a címe, hogy groundswell, a social media mögötti nagy üzleti lehetőségek hogyanjairól szól. Irtam egy dolgozatot Organizational Behavior órára arról, vajon "Visszavág-e az egyetemi könyvesbolt?" - azaz lépést tud-e tartani bármilyen értelemben a bookstore (Follett) az online versenytársakkal (ár, gyorsaság). Nem. Más szegmensben vannak - így a konklúzió. Élveztem ezt a projektet is.

Bevásároltam már húsvétra, van minden itthon, ami kell. Még sör is van és bor is. Gy és mami küldtek nekem egy csomagot otthonról Marival, holnap veszem át. Alig várom, hogy itt legyen Gy.

Ma kitakarítottam a lakást, de mindent, de minden egyes sarkot és csövet és még a szőnyeg alatt is felporszívóztam - most csacsog-ragyog minden. Jó érzéssel dőlök hátra és kortyolok egyet a Bud Lightomba. Az élet jó.

Ezt kaptam magamtól. Mert örömet okozni jó. Főleg magamnak. Főleg tavasszal. Húsvétkor. Azaz most. S ezek hasznos dolgok, nem csak kurvára aranyos kacatok. És olyan olcsók is voltak a TJMAXX-ben. A TJMAXX olcsó hely. Ezek is szinte ingyen voltak. De mik ezek? (figyelitek? jól nyomom)

Egy amerikai és egy magyar beszélget:

- We have Barack Obama. Bob Hope, Stevie Wonder, Johnny Cash ... yeah!

- We have Ferenc Gyurcsány. No hope, no wonder, no cash ..."

Tegnapelőtt felfedeztem egy nagy hűtőfolyadék tócsát az első kerék (vezető oldal) mellett, úgyhogy világossá vált számomra, hogy nem (vagy nem csak) a radiator cap volt a probléma. Tegnap elvittem egy szerelőhöz, s kiderült, hogy a radiátor (magyarul hűtő) rendben van, a probléma az a cső, amely a fűtés/hűtés érdekében keringeti a folyadékot. Merthogy az lyukas. Angolul heater hose, nem tudom, magyarul mi. Itt láthattok egy képet is róla.

Azért dupla sucks a téma, mert természetesen a fordtól kellett rendelni alkatrészt, mert ezt a kocsit már úgy gyártották, hogy házilag ne lehessen belenyúlkálni és beletenni egy sima heater hose-t. Ford heater hose-t lehet csak beletenni, a kurva anyját. Szóval ebből a szempontból nem elég öreg a dög, egyébként meg az, mivel ilyen problémák előfordulhatnak.
142 pénzt kért a csávó, én rosszabbra is fel voltam készülve.
Felhívtam egy ismerősömet, aki azt mondta, hogy ez jó ár, nyugodjak meg.
Szóval ez van. Kocsit ott kellett hagynom éjszakára, holnap reggel lesz meg, ami miatt veszítek 3 munkaórát. (nem tudok időre ott lenni a cateringen) Dehát lófüle. Nem érdekes. Egy heti bérem úszott, hát akkor már nem idegeskedek ezen a három órán.

Ha már egyszer ez megtörtént, teljes olajcserét is kértünk, amit Jenci bácsitól kaptam ajándékba. Nagyon rendes ember ez a Jenci bácsi.

Most múlik pontosan Szent Patrik nap. Idén sem jutottam ki a parádéra, de nem bántam. A kampuszon ÁÁÁÁÁllaaaaat, mi volt! Nem volt "Csókolj meg, ír vagyok" feliratú pólóm, csilingelő, csicsás, zöld fényű műanyagnyakláncom, zöld csíkos zoknim és lehetetlen kalapom háromlevelű lóherével díszítve, viszont úgy tűnt, mindenki másnak van ... és meg vannak őrülve. A Cuyahoga folyót ugyan nem festették be zöldre (a Chicago Rivert minden évben befestik), de zöldhajú embert nem egyet láttam. 

Ilyenkor corned beefet kell enni tormával, káposztával. Én is azt tettem. Sört is vettem. Egy jéghideg bud light képében meglátogatott egy ittas leprechaun is, egyenesen az ír mitológiából. Sosem értettem sem a South Parkban, sem a Simpsons-ban a leprechaunozást - most már meg vagyok világosodva, kérem alássan. Ime a kis ártalmatlan ír manó a South Parkból.

A Szent Patrik nap az írek ünnepe, eredetileg egyházi ünnep volt, ezen a napon zöldet hord mindenki (lóhere "shamrock" mindenhol), rengeteget piál, felvonul, utcán randalírozik. Azaz ismerős, a mi nemzetünktől sem idegen dolgokat csinál.

Olvasom a híreket, március 15-e csak úgy eltelt.. Az index videója után felfordult a gyomrom (Gyurcsány és felesége mint idétlen szerelmespár szökdécsel; idióta politikusainkat kordonnal kell bekeríteni a nemzeti ünnepen), Gyurcsány beszédeket nem hallgatok, Orbánt meg unom. Unom az egész cirkuszt otthon.

Itt megünnepeltük, úgy, ahogy. Most kapták a hírt a clevelandi katolikus hívek, hogy a püspök a három magyar katolikus templom közül kettőt, a Szent Imre és a Szent Margit templomokat bezárja, s a régi magyar városrészen, az azóta elgettósodott Buckeye Roadon lévő Szent Erzsébet templomot hagyja meg a hívek számára. Itt így megy ez. Eladnak, bezárnak, tönkretesznek virágzó gyülekezeteket, mert kell a lóvé. A Szent Imre templom a magyar cserkészet- és kulturális élet központja volt. Iszonyat jó helyen fekszik, könnyen pénzzé tehető területen. A Buckeye-ra nem tudom, ki fogja majd a gyerekeit vinni. Azoknak milyen szomorú lehet ez az egész, akik ehhez a templomhoz tartozva nőttek fel, oda jártak magyar iskolába, cserkészetre, ott esküdtek, stb... Templomokat bezárni? Lerombolni? Ilyenről nem hallottam korábban. Igaza volt Évának, ilyet még a kommunisták sem mertek. Csatolom azt a fényképet, amely kiutazásom utáni napokban készült a Szent Imre templomban.

Egyébként jól vagyok. Holnap vizsga Sophienál. Kaptam több zsák tökjó nyári cuccost. Húsz óra körüli a heti munka, úgyhogy nincs okom panaszra. Jelen pillanatban.

Autóval volt kis malőr, de egy kedves ismerősöm a gyülekezetből kitalálta, mi a gond. A radiator cap-ot (magyarul jusztsem tudom, nem is fogom megtanulni csakazértsem.) kellett kicserélnem, mert el volt törve, nem volt kellő nyomás, s szivárgott a hűtőfolyadék (coolant). 7 dollárból megúsztam. :) Kösz, Árpi. :) Rohadtul utálom, ha valami nincs rendben a kocsival.

Vettem nadrágot, s elkezdek megint gim-be járni. Itt a tavasz.

Megérkeztem rendes évi buffalói látogatásomból, és azt kell mondanom, a hétvége igazán jól sikerült! Találkoztam a buffaloi CTP-s ganggel, mostmár úgy is mondhatom, kedves Barátaimmal, s volt minden e rövid 2 nap alatt: közös főzés, iszogatás, padláson cigizés (én nem, én csak néztem:), tivornyázás light, tükörtojás délután 1-kor (közvetlenül az után, hogy felébredtünk), eszmecsere, BABGULYÁSOZÁS, dartsozás, esőben pocsolyákon átugrálás ... és egy igen különleges élmény vasárnapra: életem első lelkinapja, legalábbis Szent Ignáci értelemben vett lelkinapja. Igazán különleges volt a Canisius College kápolnájának alagsorában együtt lenni, gondolatokat és érzéseket megosztani és kicsit megállni a mindennapok rohanásában. (hogy elkoptatta ezt a fordulatot valamelyik idióta reklám) Nehezemre esett kikapcsolni, észrevenni a körülöttem lévő világ szépségeit; odafigyelni magamra, másokra. De igazán odafigyelni. Jót tett ez a néhány óra. Az egész hétvége igen jót tett. Buffika nem csak a buffikaiaké. Há!

Sokat pakolom össze a gyerekek holmijait különböző kosárkákba, tárolókba mostanság, mint felelős házgondnok, yeeee (taps, juhéj, konfetti), s az jutott eszembe, olyan lesz ez a bejegyzés most, mint azok a grabancoskosarak, itt-ott kilóg majd egy bohóc, kisautó, fakocka, plüsskígyó farka, zenedoboz ... és egyéb.

Megszereztem az OHIO jogosítványt, ez azt jelenti, hogy mostantól simán megbüntethet a rend őre, viszont nem kell minden áldott napon az útlevelemet és azt a nevetséges rózsaszín kihajthatós jogosítványt plusz a méginkább nevetséges, takarékbetétkönyvre hasonlító nemzetközi jogosítványt magammal hurcolásznom. A manőver-részre sokat kellett gyakorolnom. Megvan a kocsira fél évre a biztosítás, elég király, 520 pénzért. Visszakapok az Álmok Hazájától 45 dollárt adóvisszatérítés formájában (23 pénz State Tax és 22 pénz City Tax). Ezen a héten 20+ (!) munkaórám lesz a cateringen. CSAK IGY TOVÁBB. (!!!!!!!!!!) A hétvégén két alkalmi meló is becsúszott, egy babysitting és egy takarítás. Rozi gyerekeire vigyáztam és Laci házának egyharmadát takarítottam ki. Március van és böjt első vasárnapja. Lilára cseréltem az oltárterítőt. Mama és Papa a napokban ünnepelték 30. házassági évfordulójukat. Hétvégén elkirándulok Buffaloba az Alapító Atyához és a Buffaloi Ganghez. Minden este a cicával alszom el.

Lassan megint kell csinálni egy mosást. Tavaszi szünet van, de nem érzem, mert hála égnek, van munkám. Mindenki jól van. Én is jól vagyok, csak a torkom fáj néha. Az első vizsgám A+ lett Sophienál, Organizational Behavior. Kaptam egy 15 dolláros kupont a Best Buyba és alig bírtam elkölteni. Végül egy könyvet választottam. Eat, Pray, Love.:) Mekkora lúzer!

Muszáj közölnöm Nomen barátom képregényét,anélkül, hogy ő tulajdonképpen áldását adta volna - de amilyen határozott ugyanakkor szeleburdi kiskutya, majd ugat, ha nem okés. :)  Mert ez telibetalált. Muszáj betennem a viharvert rombolóba.

N, luv ya ...

Kattintsatok a képregényre, majd nagyítsátok ki!!

40 éves a WJCU, a John Carroll egyetemi rádiója. Ebből az okból idén ünnepi színt kapott a hagyományos adománygyűjtő hét, a Radiothon. Mint a magyar show házigazdái, Mari, Dani - és ezúttal a sok adminisztrációban kisegítő Irma néni - az adás teljes hossza alatt fogadtuk a hívásokat és a felajánlásokat. Iszonyú hamar elrepült az adásidő és elég szép összeget összekanalaztunk a rádiadó javára.

Itt az ünnepi logo, annyira tetszik, hogy idemásolom.

Ha a szomszédod elveszíti az állását, azt mondod, ilyen a recesszió. Ellenben ha te kerülsz lapátra, arra már azt mondod, depresszió.

Nincs munka rendesen, gyerekek.

Ma, holnap és kedden összesen 15 munkaórám lesz, aztán 24-éig megint semmi a cateringen. Felhívtam az összes olyan ismerősömet, ahol régebben időnként besegítettem, babysitteltem, de semmi. Rozi, akinek a gyerekeire tavaly időnként vigyáztam, kerek perec megmondta, nincs neki most pénze babysitterre, ne haragudjak. Voltam karriervásáron, alig van paid internship. Az sem az én szakmámban. Ma kaptam egy nagyon kedves elutasító levelet a Liggett-Stashower pr cégtől, hogy sorry van. Körbekérdeztem a kampuszon, hátva lenne valahol hely melózni, de semmi. Egyelőre.

Betsyt, magyartanítványomat megműtötték (kiderült, a keze és a lába is szolánkosan törött), nem tudják mikor tudnak újra órát venni. Szegény, úgy sajnálom.

Nem adom fel, de időnként eléggé elszontyolodom. Persze úgy még sohasem volt, hogy nem lett sehogy, mégis. Sokat vagyok egyedül és az sem tesz jót a kis lelkemnek.

Quimbyt hallgatok, teát iszogatok, béke van. Zéró dal.

A múlt hét végig a HÓ jegyében telt: annyi esett, amennyit a harcedzett clevelandiek sem nagyon láttak a 80-as évek óta. Egyetemi órákat törölték. Itthon voltam és havat lapátoltam, autót ástam ki.

Munkám nincs két és fél hete. Nincs megrendelés a cateringen, a (8 órában dolgozó) full-time munkatársakat épphogy megrakják munkával, s ennyi. Érződik ez a kutya válság, na. November óta nem kerestem havi 220 dollárt SEM. Egyik diákmunkásnak sincs munkája a cateringen. Hőbörgünk, dehát nincs mit tenni. Főnök persze nyugtatgat, hogy február közepétől, március elejétől jobb lesz. Remélem. Otthonról küldtek pénzt mamáék és Kató, amit ezúton is nagyon köszönök.

A magyarórában bíztam, mint egyetlen rendszeres heti jövedelmem, de a tanítványaim felhívtak, hogy Betsynek volt egy kisebb balesete (csonttörés csak, hála istennek), így nem tudnak jönni. (Remélem, pénteken már tudnak.) Persze jönnek ők majd ...  csak most maradnak el egy ideig, amig Betsy kezét rendbe teszik (szilánkosan törött, úgyhogy bonyolult a dolog).

Leültek a dolgok tehát, de szokatlanul optimista vagyok. Érzem, hogy minden jó lesz nemsokára. Nem beszarni. Mögöttem van Gy és a család, s itt is van azért néhány ember, akire lehet számítani. Arról meg nem is beszélve, hogy erős vagyok és fiatal.

Node. Mindent más szemmel nézek, ha rátekintek erre a dokumentumra, amelyet a John Carroll küldött ki a 2008-as tandíjam (és az azt fedező ösztöndíj) összegéről. Jó, ha az ember számokban is látja, hogy mennyibe került (volna) a 2008 tavaszi-, nyári- és őszi szemeszter.

14.106 dollár olyan 3 milla körül van, mai árfolyamon 3.2 milla. Ebben még nincs benne az a 2 kurzus, amelyet most, a 2009 tavaszi szemeszterben vettem fel. Ez csak a tavalyi. Elképesztően hálás vagyok a CTP-nek és Forgách Péternek, hogy lehetővé tették, hogy egy ilyen kaliberű egyetemen ingyen tanulhassak.

Néha gondolok arra is, hogy nemsokára előttem az utódom; be kell tanítanom a következő magyar diákot, aki a ctp-vel a festői Clevelandba érkezik. Remélem, ez a blog pl. hasznos lesz majd neki. Ezért is, és ettől függetlenül is, okulásul és tájékoztatásul összeírom, mekkora összegbe is kerül(t) nekem ez a kis kaland, milyen kiadásokra kell számítani. Összevissza, természetesen, hogy NE legyen benne semmi logika.

Parkolás: John Carroll parking 125 dollár per szemeszter, eddig 375 dollár

Tankönyvek: változó. Legújabb kiadású business könyvek 100 dollár körül vannak, de már megtanultam, a régebbi kiadások is jók, ha a tanár megengedi, hogy azt használd. És általában megengedi. Amazonon nagyon jó dealeket lehet kifogni. (Majdnem) mindent beszerzek, megszerzek, törekszem arra, hogy a lehető legnyomottabb áron, persze. Viszont így is minimum 150 dollárt kell számolni félévente. Az eddig 600 dollár összesen.

Lakhatás: A Steiner House-ban 400 dollár körül pengettem havonta, de abban benne volt az étkezés is. 6 hónapig laktam ott, az 2400 dollár. 2008 szeptembere óta lakom a gondnoki lakásban, ahol nem kell rezsit és lakbért fizetni, heti 10-15 óra munka fejében.

Étkezésre (mióta önellátó vagyok, tehát szeptember óta) havi kb 120 dollárt költök. Ha sok a munka a cateringen, akkor kevesebbet, mert a dining hallban ingyen ehetek. Kb másfél hetente csinálok "nagybevásárlást", ami 40 dollár körül van. Sokat főzök, s hetente max kétszer eszek gyorskajáldában. De ez mind benne van a kb 120 dollárban. (van úgy, hogy kevesebb) Szeptember óta az összesen kb 480 dollár (decembert nem számolom, mert akkor otthon voltam).

Benzin, autó: hű, hát ezt nehéz számszerűsíteni. Sokat. Rengeteget. A Mercury 2800 dollárba került, s fizethetem vissza részletre. A benzin most olcsó, változó, mennyit kell mennem. Egy fél tank 14 dollár.

Autó felelősségbiztosítás: kb 600 dollár fél évre. Most több, mióta a Mercury van és a 98. utcában lakom. Ez necces környék, nagyobb a rizikó. Most kaptam meg a biztosító ajánlatát a következő fél évre és 740 dollárról szól. (remélem, mennek majd lejjebb azért;) Számoljunk eddig 1200 dollárt. (február végén lesz a forduló, a akkor hozzáadódik még X)

Repülőjegy: 1000 dollár oda-vissza. Összesen 3000 dollár ment el eddig erre a célra. (ebben már benne van a mostani visszautam)

Utasbiztosítás: eddig 200.000 forint (ez egészen 2009 augusztusáig)

Most más tétel nem jut eszembe. Összesen ez kb 9000 dollár. Ebben már sok minden előre mutató dolog (pl a biztosítás augusztusig, repjegy vissza) benne van, viszont a következő fél éves autó felelősség biztosítás csak jelezve van.  A kocsi ára és a benzinköltség pedig nehezen fogható meg számokban. 9000 dollár az olyan 2 milla körül van. Persze nem kell annyit röpdösni, az is igaz.... De hát ....

Ezek horrorisztikus számok. Nagyon sokan segítettek nekem, hogy egyáltalán itt lehessek. Csinálok egy listát egyszer erről is. Mindenképpen.

Búcsúzóul egy téli kép a 98. utcáról.

Milyen ujra Amerikaban? Vegyes.

Hetfon este erkeztem vissza Clevelandbe egy rovid de csodalatos karacsonyi otthonlet utan. A hangsuly a csodalatosan van. A visszautat zombi-uzemmodban csinaltam vegig: nem gondolkodik, nem emlekezget, nem idez fel semmit = nem sir. A keplet egyszeru volt, egy ponton megis elbuktam, nem birtam ki es megneztem a bucsuvideot amit Gy-vel csinaltunk egymasnak. Most is kicsordulnak a konnyeim, ha errol irok. .... .... Kato vaniliaskiflije (ami ripityara torott a csomagban) es Mama hazi keszitesu paprikakreme lattan is eltorott a mecses.

aaa, fenebe, eleg is.

Szoval leszalltunk NY-ban, akkor jott az orulettel hataros bevandorlasi procedura: embertelen embertomeg sorbanalltatasa hosszu-hosszu idon keresztul, mikozben osszesen ket ugynok dolgozik a papirokon; komplett csaladok csecsemokkel allnak veszteg a kigyozo sorokban. Hiaba van csatlakozasod, nincs kuloneljaras. (Igy aludtam en tavaly a Kennedyn, ket karoszeken, a csomagjaimra borulva). Amerikaban sok minden mukodik nagyon jol - a bevandorlasi procedura nem tartozik ide! - mondta egy sorban elottem allo magyar fiatalember. Lehet, hogy a foldbedongoles azert kell, hogy az ember kello alazattal lepjen Amerika foldjere? Nem tudom. Mindenesetre szep kis futast rendeztem a 23-as kapuhoz, ami konkretan a repter masik vegeben van, s ahonnan a clevelandi jarat indul.

Eva jott ertem, s onnantol elkezdem dolgoknak kicsit orulni, mint peldaul, hogy ot latom, hogy minden rendben a kis kecoban es hogy ezuttal megvan a kocsim is. (aminek csak a fule, azaz a visszapillanto tukre latszott ki a nagy ho alol! Olyan volt mint egy hoember! Illetve hoauto!:)

Aztan bevackoltam magam szepen, s atadtam magam a pihenesnek. Az egesz hetet a csendes szomorusagnak es a lassu atallasnak akartam szentelni. (plusz bemenni az osszesen ket esti oramra, amit ebben a szemeszterben felvettem) Ehhez kepest jott egy e-mail a catering directortol, hogy szerda reggeltol melo, minden nap melo, sok melo. Plusz suli. Nincs megallas. Lehet, jobb is most, ha el vagyok foglalva.

Vegyes tehat ujra itt lenni. Es ido kell, mig megszokom ujra az idojarasi korulmenyeket is. Nagy es sok a ho. Szeretlek, Eszak-Kelet Ohio!

Ha gyorsan kellene levonnom a hétvége tanulságait, akkor ennyit írnék: új barátok, hosszú út, izgalmas város és nagyszerű este.

De nem kell gyorsan levonnom semmit, pechetekre. Miért szerettem volna mindig is látni ezt a várost? Mert: I want(ed) to be part of it ... and ... I want(ed) to wake up in city that never sleeps ... Igen ... Igen, igen. New York.

Node. Matyi, Cheryl, Kiki és Judy - öten vágtunk neki a nagy útnak, két autóval. Az út iszonyú hosszú volt. Elfoglaltuk magunkat, jókat dumáltunk és zenét hallgattunk (például megtudtam, hogy az Internet a pornó miatt született), de egy helyütt véletlenül rosszul fordultunk le, és emiatt több mint egy órát vesztettünk. Ezek a hat plusz X sávos autópályarengetegek, komám, gps ide vagy oda, én néha azt sem tudtam, mi van.

Megálltunk valahol Pennsylvaniaban ebédelni, s Matyi elővett egy komplett hideg elemózsiakészletet, magyar módra (kolbász, szalonna, hagyma, paprika, jó fajta kenyér) összeállítva, és bicskával szeletelgettük fel az ételt ... őrület volt, ott egy pihenő kellős közepén, a Burger King és a Starbucks pultja előtt jóízűen falatozgattunk, már csak a laposüveg pálinka hiányzott (kiderült, az is van). Akár fel is írhattuk volna a homlokunkra, hogy mi igazi kaját eszünk, nem szemetet.

A város maga nagy volt, tele elektromossággal. Beértünk a Lincoln alagút elé, őrület keletkezett, teljes fejetlenség, forgalmi káosz. Aztán az végig kitartott ahogy mentünk a sugárutakon befelé a Magyar házhoz, az őrület nem csökkent, az autók összevissza mentek, az emberek pedig - teleaggatva bevásárlószatyrokkal - vártak a gyalogátkelők előtt, sapkába-sálba burkolózva, mert hogy hideg volt, nagyon hideg. Volt olyan sárga taxi, amelyiknek a tetején egy tévé volt, rendesen, egy nagy képernyő, amin reklám futott, valami parfümreklám, megálltál a pirosnál és bámulhattad a reklámot a sárga taxi tetején. Sárga taxiban pakisztáni arc (annyira jellegzetes), buzerálja a gps-ét, hát ez hihetetlen, mondom, tényleg NY, pontosan olyan minden, mint a filmekben. Ha az út mentén állsz vagy mész, megállnak a szabad taxik, kipróbáltam. A kirakatok látványosak voltak, izlésesek, túlzóak. De ugyanúgy lepukkant utcai szuvenírárusok is, mindenhol, a sláger az I LOVE OBAMA póló volt a híres NY fonttal nyomva, piros szívvel.

Letettük az autókat valami parkolóházban, 23 dollárt kellett fizetni 5 órányi parkolásért. 23 dollárt. Amikor jöttünk fel a parkolóból (ami az ördög gyomrára hasonlított körülbelül) gyalogosan, mindenféle szeméttel és dobozokkal telerakott folyosókon és lépcsőházakon keresztül, egyszercsak egy oldalsó ajtó nyílt a felszínre, az utcára, s amikor azt kinyitottuk, ott volt és az volt a nagyváros, az volt NY a gengszterfilmekből, a szagok, a hangok, a miliő.

A táncházat igen élveztem, annak ellenére, hogy szégyen szemre semmit sem tudok a néptáncról, és táncolni sem annyira szeretek. A magyar fiatalok, akikkel mentem, gyerekkoruk óta cserkészek és meg tudják mondani, az egyes viselet, népdal és tánc honnan való. Meg tudják különböztetni. És táncolni is tudják. A szöveget is tudják. (Én Magyarországon nőttem föl, s milyen fogyatékosak az ismereteim ezekről a dolgokról)  Az Életfa nevű banda New Brunswick-ból király volt, a paprikás csirke viszont felejthető. Viszont később sétálgattam Manhattanben és olyan finom pizzaszeletet ettem valami olasz-arab kis kajáldában (ahol ez volt kiírva a falra: HAPPY HOLLYDAYS), hogy az túlzás nélkül a legjobb pizzaszelet volt, amit életemben ettem. És a sok izgalmas boltocska, bár, étterem - ó, el tudnék lenni itt sokáig.

Sokáig maradtunk, aztán egy magyar lány, Csilla otthonában töltöttük az éjszakát valahol New Jerseyben, már ami maradt belőle. Szuper kis hétvége volt, nagyon örülök az új embereknek, akiket megismertem és az élményeknek, amiket szereztem. Vasárnap megyek vissza, igaz, az csak a reptér, ami kinda sucks, de hát akkor is, na, be kéne már rendesen fejezni ezt a bejegyzé

Amerikában az ügyfélszolgálat szó szerint az ügyfelek szolgálatát jelenti. Gyorsak, a kérdésre válaszolnak, udvariasak. Elmesélem, mi húzott fel.

Irtam az Inda Gépház blog.hu ügyfészolgálatának egy levelet két és fél nappal ezelőtt (két munkanap telt el azóta tehát), hogy királyak vagytok, gyerekek, imádnivalóak az új skinek, nekem azonban valami miatt eltűnt az oldalam aljáról a Következő oldalra link, így elég nehézkes, nem lehet lapozni, légyszi mutassátok meg már, mit kell csinálni, mert a segédletben, amit mellékeltetek, nem találtam egy árva szót erről, lehet, hogy én vagyok a hunyó, de akárhogy is, mondjátok el miazábra, tiszetelettel és a kellemes napot kívánva: Én.

Semmi válasz.

Pedig ott kínálkozik a Gépház oldalán a nagy narancssárga kérdőjel és a Problémám van. Segítséget kérek ugrófelület, aztán hiába az egész. Basszuskulacs.

Itt Amerikában az ügyfélszolgálat - és egyáltalán a szolgáltatások in general - nagyon ügyfélközpontúak. Ha ugyanezt az e-mailt Amerikában küldöm el, akkor 1. érkezik azonnal egy automatikus válasz ezzel a tartalommal: Megkaptuk levelét, délután 4 óráig munkatársunk válaszol kérdésére. Köszönjük, hogy minket választott (fényesre nyalása hátsómnak), nagyra becsüljük azt, hogy Önt vásárolóink között tudhatjuk. 2. a munkatárs délután 4-ig TÉNYLEG válaszol is, részletesen, udvariasan, lényegretörően és ő is fényesre nyalja a fenekemet. Ha továbbra sem értem, mi az ábra, hívjam, írjak vissza, bármi. Ott a főnöke telószáma és e-mailje, ha esetleg nem lennék elégedett a válaszával vagy a hangnemmel.

Hát igen. Múltkor, amikor hazamentem nyárra, az első belföldi utazásom alkalmával a MÁV akasztott ki: jegyvisszaváltáskor a 25 kilométeres jegyre szóló kezelési költség magasabb volt mint a jegy ára. Ki látott ilyet??? Most komolyan, ez normális??? Normális?

Nekünk ebben még fejlődnünk kell. Nekem meg le kell szállnom a magas lóról és beszerezni egy doboz Nervenpfleget rövid magyarországi tartózkodásom idejére.

És tartózkodni az Indagépházba irogatástól: végülis ingyen szolgáltatják nekem a blog felületet, szép új skineket is terveztek, kuss legyen a nevem. Hogy egy klasszikust idézzek: It's free so STFU. (Na, pontosan ettől a mentalitástól kellene megszabadulni) (A klasszikus attól még klasszikus)

UPDATE: Ma (13/12) még egyszer elküldtem kérdésemet az inda gépházba, miután kedves barátom az indexnél felvilágosított, hogy két napig rossz volt a support rendszerük, és "minden ment a levesbe". Meglátjuk, most mi lesz. Bízunk és remélünk. Mert minden álom valóra válik egyszer: én is hogy elutazom ma New Yorkba. Mint a csík. Úgy Manhattanben töltöm a mai estét mint a csuda. Egy bejegyzéssel alább még azon siránkoztam, hogy dejólenne utazgatni, kimozdulni néha, belföldön. Tessék. Jóisten hallgatózik ám, csak úgy csinál, mintha nem figyelne. Figyel ő. Nemsokára beszámoló, képek és videó jön a kiruccanásról. (csak a vizsgahetet túlélni hétfő-kedd-szerdán!)

UPDATE2: (17/12) Gépház másnap válaszolt és ki is javította helyettem a hibát. Nice job, köszönöm, Inda Gépház.

Két hét múlva repülök haza, előtte még megírok 2 beadandó dolgozatot és két zárthelyit, plusz prezentálok egyet ügyfelek előtt a csoporttársakkal (mint a való világban) - de már minden gondolatom a hazautazás és a viszontlátás körül forog. Talán még nem korai megvonni kinnttartózkodásom második fejezetének mérlegét: mi változott, és min kell változtatni?

1. Három kurzust teljesíte(ttem)k ebben a félévben a John Carrollon, amelyek közül már egyért is érdemes lett volna ide jönni. Már egyért is.

2. Megoldódott a lakás-kérdés. Jó helyre kerültem. Jó közösségben vagyok, és a munka nem nehéz. Kicsit rosszul oszlik el ugyan az időben, de ha ügyesen osztja be az ember az idejét, mindent meg lehet időre csinálni.

3. Megoldódott a kocsi-kérdés. Egy gyönyörű, megbízható és vagány paripa boldog tulajdonosa lettem.

4. Kevesebb munkám volt, mint korábban. Pontosabban: hullámzó volt, mikor mennyi fizetős munkám volt. A szeptember és az október nagyon erős volt (túlságosan sok is volt három egyetemi kurzus, gondnoki munka és magyar események mellett), aztán a november pedig egy nagy üres Zéró. Külön örülök, hogy a magyarul tanuló amerikai házaspár ilyen jól halad.

5. Két helyen is felléptünk a Kis Magyar Kórussal és sok clevelandi magyar eseményre jutottam el. A rádióba idén kevesebbszer mentem, mint szerettem volna.

6. Az angolom feljlődött, néha úgy gondolom, egész sokat, néha meg hogy nem. Viszont látványosan kevesebb idő alatt állítok elő beadandókat, mint az első szemeszterben.;)

7. Tettem ugyan már lépéseket annak érdekében, hogy találjak egy szakmába vágó, fizetős internshipet valahol itt a környéken (feliratkoztam a karriercentrumba, netwörkingeltem, stb.) januártól azonban I will try harder.

8. Előző félévben sikerült eljutnom Buffalo NY-ba, ebben a félévben nem utaztam sehová belföldön. Szeretném, ha lenne lehetőségem és időm utazgatni, többet látni ebből az országból. Kanadába is el szeretnék jutni egyszer. Majd ha Gy jön, veszünk egy minivant és avval kóborlunk össze-vissza, és olcsó motelekben hálunk és útmenti hamburgerezőkben étkezünk és együtt énekelünk hangosan a rádióval és boldogok leszünk. OMG, de szép is lesz!!!

9. 2008. szeptember 7-e óta egyetlenegyszer sem gyújtottam rá. Nem is kívántam, nem is gyötrődtem, teljesen zökkenőmentes volt. Eszembe sem jut a dolog. A kilences pontot utólag írtam hozzá a bejegyzéshez. (akkora király vagyok!)

10. Nehogy már éppen tízes pont ne legyen! Szóval: többet kell jövőre mozogni. Ingyen ott van a John Carrollon a nagy uszoda és konditerem! Azzal szoktam magam kábítani, hogy végülis mindkét munkám fizikai, a catering és a gondnoki is, elég az. És elég is. De hát ott van, és miért ne ... Még többet kell mozogni. És leépíteni a csokiaddikciót. (amely a dohányzás elhagyásának halovány következményeként is felfogható) Nem híztam meg, egyébként, ami ebben az országban elég nagy teljesítménynek számít.

Van úgy, hogy összejönnek a dolgok. Már több hete működik mindössze 40%-on a kazán a házban és várjuk a szerelőt. (Jövő hét végén jön) Hideg és kevésbé hideg időszakok váltják egymást a lakásban, néha fázom, néha nem annyira. Duplapulcsi, mamusz, vastag tolldunyha és állandó teafőzés segít - a mélypont persze a reggel, amikor amúgy is nehezen akaródzik kikelni a meleg ágyból, hát még. ... Beszereztem egy kis forgó, kerámia villanykályhát (Lasko - digitális kijelzővel és távirányítóval - nagyon menő volt, az ágyból be tudtam kapcsolni) 40 dollárért a Walmartból, de az 1500 watton ment és kétszer is levágta a biztosítékot. A második eset után inkább nem mertem használni többet, nehogy nekem valami tüzet okozzon még! (Öreg a ház és összevissza van toldozgatva, jobb nem kísérteni a sátánt ilyen közel az Isten házához!) Szóval vissza fogom vinni a kályhámat is, mint a kis porszívót múltkor.

Aztán két hete a kádvíz kezdett szivárogni nagy cseppekben a lépcsőházam plafonján keresztül, és - TRÁTRÁTRÁ TRÁ - tegnap estével kinyiffant a bojlerem. No melegvíz whatsoever a lakásban. Erre azért már eltörött a mécses, sírni jó, sírni jó, néha, sírni kell.

Lehetne írni egy jó kis slágert erről az egészről: There ain't no pilot flame under the boiler/ Lemme grab you baby and hold you tighter/Don't be afraid everything gonna be all right/ I am gonna fix the heater of the reverends' house tonight/And stop the leaking from the ceiling /while you are just standing and waiting.

Haha, még a végén egy slágerszerzőnek kellett volna mennem, nem holmi PR gurunak!;) A vége nem valami jó - ki tud jobb befejezést?

Végül egy vidám kép a hétvégi clevelandi Magyar Kongresszuról, ahol CTP-s kollégiáim is ott voltak Buffalo NY-ból. A képen Henkel Bettyvel vagyok látható.

Jó volt magyarul beszélgetni olyan emberekkel, akik szintén keresztülmentek egy s máson. Felléptünk a kis kórussal és szavaltam egy 56-os verset, Jenci bácsi tollából. Másnap Évától kölcsön kapott little black dressben bál. Jó volt látni a többieket, azért nekik milyen jó ott Buffaloban! Bár a John Carrollt nehezen adnám bármiért is cserébe.;) Azért néha elgondolkozom. (a jókedvű buffaloi társaság láttán)

Remélem, hamarosan minden jóra fordul, hiszen nyakamon a vizsgaidőszak! És kevesebb mint három hét múlva repülök haza.

UPDATE: Tegnap (12/4) délután egy kedves román szerelő megszerelte a bojlert. Lám, megoldódnak a dolgok, nem kell betojni.

A Thanxgiving másnapján, azaz holnap lesz a Fekete Péntek, amely érdekes módon kétszeresen is "fekete" lesz számomra.

A Fekete Péntek nem más, mint a vásárlás ünnepe, a karácsonyi vásárlószezon kezdete az Egyesült Államokban, a Thanksgiving (amely mindig egy novemberi csütörtök) másnapja (ami ebből következően mindig egy novemberi péntek). Ezen a napon egymást fellökve tolonganak az emberek a szuperakciók, kiárusítások erdejében, iszonyú sokat lehet (tényleg) spórolni, csak győzze türelemmel az ember. Én is elnézek egy kicsit, csak hogy lássam, milyen egy ilyen. Egyébként ilyenkor a nyári szezonból megmaradt árukat is kiteszik, fillérekért. Nem rossz, nem rossz. Az emberek a földön rugdalják a sok árut.

Azért is fekete péntek a holnapi, mert az első temetés lesz, amit gondnokként asszisztálok végig (nekem csak az ajtókat kell nyitni, a gyertyákat meggyújtani és a fűtést-lámpát felgyújtani). Átmegyek majd a szemközti funeral home-ba is, ahol a bácsi "megtekintése" lesz (nyitott koporsó). Aztán a mi templomunkban lesz felravatalozva (zárt koporsó). Érdekes lesz, van bennem egy jó adag kíváncsiság. Állítólag pontosan olyan egy temetés és gyászmise, mint a filmekben. (Temetés: nem engedik le a koporsót és nem dobálják rá a földet, míg a család ott van. Gyászmise: egy hozzátartozó, barát beszédet mond az elhunytról, a pap ismerteti a részletes életrajzot - csak hogy néhány különbséget említsek.)

Érdekes lesz a holnapi nap.

Emlékeztek, amikor nem is olyan régen azon visítoztam, hogy semmi időm sincsen, és állandóan robotolok, és ruhástól alszom el esténként?

Nos, azok az idők elmúltak. Vagy inkább, rövidebben: 2008 November sucks. Ez a hónap anyagi téren elkeserítően soványkára sikeredett, a legsobányabbra, mióta ebben a csodálatos országban vagyok.

Először is: alig van munka a cateringen. Sokkal kevesebb a megrendelés, mint általában. Most heti 3-4 órákat dolgozom, korábban nem volt ritka a 20-25 óra hetenként. Kétszer elmaradt a magyaróra ebben a hónapban, ami iszonyú nagy kiesés. Voltam egyszer 4 órát babysitterkedni, 32 dollár. A benzin legalább olcsó, jó, valami van a mérleg másik serpenyőjében is. Tegnap 1.47 volt gallonja. (yuppiyeee)

Viszont a százasok csak úgy repkednek. 220 dollár biztosítás. Egy másik 220 dollár két vadiúj téligumira és egy használt felnire plusz centírozásra - miután éppen egy hete megcsúsztam a tükörjégen a sulitól nem messze és nekirepültem a járdaszegélynek. Szerelő azt mondta, ilyen simára kopott első gumikkal ő is megcsúszott volna.

Összegzés: a diákélet baromi nehéz anyagilag. Autót fenntartani drága. Kell szereznem egy (másik) állást, hogy ne legyen probléma.

Most Thanxgiving-szünet van, aminek örülök, legalább utól tudom érni magam és rengeteg fordítással, amit MCC médiás cimboráimmal csinálunk. És logót tervezek a pr strategy órára. És final paperekre készülök (agyban). És énekkari próbákra járok. És kelkáposztafőzeléket főzök. Néha nagyon egyedül érzem magam és szomorú vagyok. És pénteken és szombaton Magyar Kongresszus Clevelandben, wow. És alig-alig várom, hogy ölelhessem Gy-t és végre otthon legyek.

A cranberry szósz márpedig finom és jól megy a pulykához. Örülök, hogy itt vagyok, hogy itt lehetek. Még ha néha nehéz is. Még ha néha egyedül is vagyok és baromi elveszettnek érzem magam. Jó, hogy itt lehetek. Boldog Hálaadást mindenkinek!

"It looks like America is ready for a black president, we are just not ready for a BlackBerry president."

Jay Leno

Mi van a polcokon Amerikában, ami magyar? Amire széles körben úgy hivatkoznak, mint magyar-féle-ség?

A németeknek van a "német kenyér" (feketekenyér - German Bread) és a "német csokoládétorta" (Feketeerdei torta, gyakorlatilag - German Chocolate Cake) , a lengyeleknek a "lengyel kolbász" (nem füstölt lecsókolbász-szerűség - Polish Sausage), az olaszoknak is van kenyerük (Italian bread) és megannyi fagyival és tésztaféleségekkel kapcsolatos kifejezés - Italian ez, Italian az. Csak néhány európai országot említek, s csak néhány terméket, amiben egy nép neve állandósult, függetlenül attól, hogy valóban köze van-e hozzá.

Clevelandben lakom, amely városban 45 évvel ezelőtt még létezett egy Little Hungary, egy kis Magyarország, a Buckeye Road környékén. (Bognár Tibor CTP-s JCU alumni készített erről híres dokumentumfilmet) Állítólag még a rendőr is magyarul köszönt. Mára a kis Magyarország már nem létezik, a lakók szerteszét költöztek, de nagyon sok magyar él itt ma is. (Az olaszok kis városa, a Little Italy még megvan. Pezsgő, kúúl, európai kis hely, nem messze a Bellflower Roadtól, ahol ezelőtt laktam. Kiváló olasz éttermek, pékségek, fagyizók vannak ott.)

Lehet találni néhány élelmiszerboltban Bull's Blood vörösbort (Egri Bikavér - Magyar importból), de a kupakja mindig poros, csak az veszi le, aki kifejezetten ezt keresi. Tokajit is lehet kapni nem messze tőlem egy ukrán fickó likőrboltjában. És Unikumot is. (elég drágák)

Amire ma bukkantam a Shaker Heights-beli Dave's Supermarket polcán (általában oda járok vásárolni), az pontosan ugyanaz a díszdobozos magyar paprika, amit a vásárcsarnokban is vesztegetnek. (kb. ugyanazon az áron. 700 forintért vettem augusztusban ehhez kísértetiesen hasonló csomagolású és tömegű terméket a nagycsarnokban) Magyar paprikát - csípőset is és édeset - tehát lehet kapni az egyesült államokbeli Shaker Heightsben.

 A csomagolásra az van ráírva, hogy magyar importból, és hogy a SpiceCo forgalmazza, New Jersey. A fémdoboz másik oldalán van egy Magyarország-térkép és a Kossuth-címer - mint ahogy az a legfelső képen is látható. Erre az oldalra magyar nagyvárosok neveit - Miskolctól Szombathelyig - is rányomtatták.

A SpiceCo viszont valószínűleg vérszemet kaphatott és egy egész termékláncot hozott létre a Proud of Szeged márkanév alatt, ezeket is meg lehetett találni a Dave's-ben, eldugva, és eléggé magasan. Ezeket nem hiszem, hogy ki fogom mostanában próbálni, bár a sertésfűszersón lévő kép megfogott. Ilyen cocát szeretnék a hátsó udvarba.:)

 Nem tudok semmilyen termékről, ízvilágról, elkészítési módról, semmiről sem, amihez népünk elnevezése hozzátapadt volna és széles körben eltejedt volna (Amerikában), pedig nagy itt a gasztrokulturális kavalkád. De lehet, hogy tévedek.

Egyszer volt Chicken Paprikash galuskával az egyetemi menzán. Nem Hungarian Chicken Paprikash, csak Chicken Paprikash with dumplings. Én tudtam egyedül..., hihi..

Amerikában főzni zsír. Egy főre főzni bátorság és kaland. Mindenből nagy mennyiségben szerez be az itteni ember, mert úgy olcsóbb, mert van hely a tárolásra, s mert ha lejár, szívfájdalom nélkül kidobja. Bár a kaja az utóbbi időben érezhetően nagyobb kiadás lett az amerikaiak számára, még mindig nem veszedelmes. Szeretnek enni. Szeretnek sokat enni. Mert enni jó, és ennivalóból veszett sok van.

Ma krémsajtot reggeliztem piritóssal. A krémsajtok - főleg a Philadelphiák - mesések reggelre, s természetesen a teljesen zsírmentestől az ananászízűig terjedő skálán mindenki megtalálhatja, ami neki passzol. Kóstoltam a kerti főszeres fajtát, amely hagymás bagellel nagyon király, és a teljesen zsírmenteset, amely kicsit műanyagízű, de ugyanúgy krémes és jól kenhető mint a Regular. Néha szalonnás tükörtojást eszem reggelre, ha éppen több időm van. Rákaptam a corn flakesre is, ami eddig tőlem olyan messze volt, mint Makótól Jeruzsálem. Többnyire azonban nem reggelizem semmit, hanem a kávétermoszommal a kezemben indulok is az utamra. Jók ezek a piros lámpáknál elfogyasztott tejes hosszúkávék.

Ma fasírozottgolyócskákat csináltam krumplipürével (két napra). Ebben az országban még egyszer sem sikerült normális krumplipürét szerkesztenem. Kb. 200 féle krumplit lehet kapni, most nekem rózsakrumpli van otthon (már másfél hónapja), dehát az nem jó egyszerűen semmire sem. Kásás és ízetlen.

Ma  először sütöttem olajban, mert nem akartam, hogy az egész ház olajbűzben imbolyogjon. Itt a pure vegetable olaj, tehát a növényi olaj nem napraforgóból, hanem szójababból készül, aminek a szagát ÚTÁLOM, de ÚÚÚÚtálom. Elmondhatatlanul. De kell a fasírozottgolyócska, s kibirtam a szagot. (csak menne már ki a lakásból - dunyhába burkolózva ülök az ágyamon, összes ablak nyitva és írom a bejegyzést) Ebben a szójababolajban sincs trans fat, ami Amerikában egyenesen az ördög szinonímája. Pontosan nem tudom, mi is az a trans fat, de az biztos, hogy rossz. Az a jó, ha a termékben nincs trans fat. Itt a vikipedia leírása, nem világosodtam meg tőle. Viszont az még mindig biztos, hogy a trans fat rossz. A drog is rossz. (nemá, már megint egy South Park referencia)

Szeretem, hogy itt te választhatod meg, mennyi mócsing-, bőrke és zsírtartalmú darálthúst veszel. Persze a legdrágább az, ami 92%-ban színhús, 8%-ban zsír. Sznob vagyok eléggé ahhoz, hogy ilyet vegyek, ha már veszek, természetesen.

Amerikában háztartást vezetni zsír. Háztartást vezetni egy főre már stratégiák és ügyeskedések kombinációját jelenti.

Van egy relatíve nagy fagyasztóm, és vettem mindenféle méretben fagyasztózacskókat (Ziploc - remélem hazánkba is jönnek majd és aranyáron vesztegetik majd a zipzáras, pattintható és egyéb megoldásokkal ellátott tárolózacskóikat), innentől már megy is minden, létrehoz egy adagnyit, beleteszi a zacskóba, lefagyasztja, majd alkalom adtán előkapja, megfőzi és mind megeszi. Van mindenféle szárnyas, marha, sertés és hal az én fagyasztómban - éppen mihez van kedvem. Persze ez a nemtörődömség és kivagyiság kicsit el van túlozva a részemről, a valóság az, hogy hetente maximum egyszer főzök, a többi étkezésemet vagy a dining hallban, vagy evangélikus templom valamely alkalmán, vagy a Whole Foods Marketban (ami a legnagyobb királyság), vagy valamelyik gyorshamburgerezőben (többnyire a Wendy's-ben, mert nekik van a legfinomabb burgerjük és chilijük) ejtem meg. A kint evéseket viszont lekorlátoztam heti maximum két alkalomra, mert egy WFM vagy Wendy's kajálást kb. 8-10 dollárból lehet kihozni. (Kérdés, veszek-e mandulás-étcsokis perecet, vagy nem. A mandulás-étcsokis perec a WFM-ben megintcsak a legnagyobb királyságok legnagyobbika.) Ha magadnak főzöl, lényegesebben olcsóbban ki lehet hozni a napi meleg étkezést. Főleg, mivel a dolgok sokáig elállnak. (A tejföl is, kinyitva, majdnem két hétig. Ó, azok a csodás tartósítószerek!)

Persze a John Carrollon tegnap is volt tanítás, a PR óra második felét már az eredmények negyedóránkénti frissítése mellett csináltuk végig. Hazaérve ragadtam egy sört és néztem a cnn rémesen lapos közvetítését. Egyedül a Chicagoban gyülekező többtízezres tömeg látványa volt lelkesítő. Lehetett tudni már, mi lesz. Ez az ország végre a legmagasabb hivatalába ültet egy kisebbségből érkező jelöltet. Kezdek hinni Amerikában, meglátjuk, lesz-e más is majd itt. (homoszexuálus elnök? női elnök?) Hadd idézzem ezt a Morrissey szöveget: In America, The land of the free, they said, And of opportunity, In a just and a truthful way, But where the president Is never black, female or gay, And until that day, You've got nothing to say to me, To help me believe In America.  Most elérkezett a nap, most megkaptuk. Hivatkoznak is rá rendesen, helyreállt a képzet, amely sosem volt a helyén korábban: már nem csak amerikai fehér kisfiúkból lehetnek elnökök. Szomszéd be is gyújtott ennek örömére tegnap egy rögtönzött tüzijátékot éjfél felé.

Viszont engem ami padlóra küldött az McCain beszéde volt. Tetszett a fickó (önreflexív) humora korábban is, de generációm többségéhez hasonlóan én is Obamára küldtem volna a voksomat, ha lett volna.

Egy vesztett csata után iszonyú nehéz megszólalni. Ez a 72 éves ember minden idők leghosszabb elnöki kampánya után nemesen, tisztán, lelkesítően szólt az emberekhez. Az amerikai néphez. Mindenkihez. A szavazóihoz. Azokhoz, akik önkéntesként idejüket és pénzüket áldozták a kampányra, azokhoz, akik a kampánycsapatban éjjel-nappal dolgoztak. De nem csak az övéihez szólt, azokhoz is, akik nem rá szavaztak. Felhívta a figyelmet a pillanat történelmiségére, túl tudott mutatni a veszteség tényén. Igazi vezetőként volt képes szólni az amerikai nép egészéhez. Nem ment bele személyeskedésbe, nem osztott meg, nem anyázott. Gentlemanként, fair play játékosként játszott. Alázattal beszélt. Az amerikai emberek hallatták szavukat, tisztán hallatták szavukat. Az ország döntése minden felett álló tény. A tömeg fujjog, belefujjog a beszédbe időnként, de a tömeg már csak ilyen. Az indulatok ideje azonban lejárt, a döntés megszületett, az ország választott.

McCain mögött fél évszázados politikai karrier van, ahogy ő mondja "ötven éve szolgálom ezt az országot". Ma kiderült, mondta, hogy nem ő fogja vezetni az országot, de az emberek bizalmának köszönhetően továbbra is szolgálni fogja azt. (Arizona kormányzója lesz.) Hiányzik egy ilyen hang a magyar belpolitikába is. Hogy mi is csordulásig büszkék tudjunk lenni egy nemzeti esemény alkalmával (mint amilyen egy szavazás). Az amerikaiak nagyon értenek ahhoz, hogyan kell büszkének lenniük. Nekem is elszorult a torkom amikor McCaint és Obamat hallgattam tegnap. Szeretik az országukat, és erről tudnak nyilvánosan is beszélni. Valahogy nem hangzik hülyén. Természetesen hangzik.

Amitől viszont híg agygyulladást kapok és felháborít egészen, az amikor ezt a fordulatot használják (Obama és McCain is megtette): United States of America - the gratest country on Earth. This is the greatest country on Earth. Stb. Ez nálam kiveri a biztosítéskot; elképzelem, ugyanezt mondanám kis hazámra azonnal ultranacionalistának bélyegeznének, de itt, a világ legjobb országában (természetesen) más határai vannak a nacionalizmusnak. Ők egyszerűen buszkék. Mernek azok lenni. Annyinak is tudnak örülni, hogy új vezetője van az országuknak. (És hogy a fogalmatlan Sarah Palin nem lett alalnök, hihi. Ja, annak én örülök. Hihihi)

A végére pedig a személyes kedvencem kerül: Homer Simpson Obamára próbál szavazni, de nem tud, majd bekapja a szavazógép. Homer ezt kiabálja, miközben húzza be a gép: "This is does not happen in America. Maybe in Ohio, but not in America!"

Homer a legnagyobb király!

7.02 PM - Nyolc perccel ezelőtt csöngetett be az első trick or treat!-emberkém, aki egy Spidermannek öltözött kisfiú, egy nagy vászonzsákkal a kezében. Kapott csokikat, cukorkákat és egy mini fogkrémet (Flanders is így szokta:). El akarta vinni egyébként a tökömet, nem értettem, minek kell neki, és különben is, az az enyém. Nem adtam. Kaptál csokit meg mindenfélét, kisfiú, a tökömet hagyod szépen békében!

Közben feltűnt, hogy a szomszéd ház tornácából dől a füst és Bach szól orgonán és kísértetiesen - bekukkantok és egy alak ül ott, egy nagyon csúnya alak, valami trónusszerűeségen, aztán megmozdul, integet. Á, heló, a szomszéd úr az. Ugrik is, beszélgetünk, mondja, azt hitte nagyobb lesz itt a forgalom. Két házzal lejjebb is nagyok a fények és a kirakodás, de alig-alig mászkál valaki.

Igy festett szomszéd úr saját verandáján ülve. A képről sajnos annyira nem jön át az egész hangulata, a fények, a füst, a zene. Az ajtófélfáról egy kis fekete koporsó lóg le, benne egy csontváz.

7.19 PM - Még mindig kisérteties zenék és zajok jönnek a szomszédból, egyébként nyugalom. Varjak kárognak, macskák nyivákolnak a mikorfonból - király.

7:29 PM - Megvolt a második trick or treat!, egy katicabogárnak öltözött kislány az anyukájával. Ők is panaszkodnak, mennyire döglött az utca és hogy nem adnak csokit az emberek. Talán mert alig vannak itt kisgyerekek. Mindenesetre kapnak egy marék Snickerst és mennek is. Remélem, jön valaki, aki ijesztő legalább egy kicsit is.

7:39 PM - Úgy döntök, lemegyek és kiülök a lépcsőmre, hogy az események sodrában lehessek. Fényképezőgép nálam.

7:47 PM - Mikor leérek, csöngetnek, három darab tinédzser az ajtóban. Csíkos zoknijuk van és színes hajuk. Közeledünk az "ijesztő"-kategóriához. Fogy a csokim. Még szerencse, hogy nem szeretem az itteni csokikat, kivéve néhányat, de azt is csak kicsit. Igy nem érzek szívfájdalmat. Vigyétek és legyetek még kövérebbek! (hihi, sátáni kacaj)

7:59 PM - Nem történik semmi. Viszont kihasználom az időt és megmutatom, hogy nézett ki egy áruház szeptember közepén, ismétlem, szeptember közepén. Örületes a kinálat mindehol Halloween-cuccokból, s a made in china felirat természetesen ott fityeg mindenen. A házadat pincétől a padlásig át tudod alakítani kísértetházzá, lehet kapni műpókhálót (szomszéd úr nem sajnálta azt a külső dekorhoz) és mű sírköveket, amiket el tudsz helyezni az előkerted füvén, enyhén megroggyantva. Ilyenek ezek a sírkövek az áruház polcán, szeptemberben. Áruk 20 dollár körül van.

Kellett volna fényképezzek feldíszített házakat, de nem annyira volt érkezésem vezetés közben kattogtatni.

Lehet egyébként műanyag pókokat, szemgolyókat és csontokat is venni - még sebhelyet is lehet venni, amit ráragasztasz a halloween-i sminkedre.

Nagy üzlet ez, jó üzlet ez. S akkor még arról ne is beszéljek, hogy jumboméretben tudsz csokikat és cukrokat vételezni. Több kilós zacskókat tele édességekkel! Élképesztő, mi édességet összeesznek ezek az emberek.

20:39 PM - Na, végre, fejlemény. Éva, Marci és Viola csögetett be, édesek. Rengeteg más gyerek is jön. De rengeteg. Marci ad a csokikból, amiket kapott, s most azokat osztogatjuk az érkező gyerekeknek. Igazán ijesztőre maszkírozott gyereket vagy felnőttet végülis nem láttam egyet sem. Hercegnő, angyalka és Spiderman volt. Itt látható Marci és Viola. Viola cowgirl, Marci piros metálfényű álarcot visel és fekete köpenyt. Nem tudom, az valami szuperhős?

Visszatérve az üzletek kínálatához, engem leginkább az elátkozott kép nyűgözött le. (Hounted Portrait, lásd a képet lent). Még a fényképen is látszik, hogy ez egy hologramos kép, s megfelelő szögből kell nézni, s megnyomni a gombot. Borzasztó. Mindenre van kereslet.

21:04 PM Nincs mozgás, nyugi van. Néha még jönnek hagoskodó csapatok, de alapvetően elmondható, hogy lezajlott a trick or treating. Az láttam kint egy kóbor fekete kutyát grasszálni, na az ijesztő volt! És szomszéd úr is az volt, már majdnem elfelejtettem!