A hétvége Buffaloban igen jól sikerült. Visszakaptam egy kis időre valamennyit a régi életemből ...  legalábbis a társasági részéből. Jókat dumáltunk, iszogattunk, erre-arra mentünk, kellemes volt és üdítő, jól éreztem magam nagyon.

A jó társaság igen sokat számít. Főleg nekem. Ott voltak a "régi" kedves ismerősök: Brigi, Bálint, Laci, Zoli és voltak "újabbak" is: Niki, Nóra, Dóra, Imre.Forgách Péter és Tomaschek Laci kedvességére és vendégszeretetére pedig nincs szó. Jó volt, na, a hétvége, feltankoltam energiával és a találkozások örömével - szükségem volt erre! Arra is szükségem volt, hogy rádöbbenjek, nemcsak én szívok. Ők is szívnak (mármint a Buffikában lévő diákok). Nekik is vannak anyagi kihívásaik, nekem is vannak. Vannak dolgok, amelyek nagyon nehezek a clevelandi elefántcsoronyban, de vannak, amik nekik azok ott Buffikában. Pedig ők ott vannak egymásnak. Pedig nekik van szociális életük, buliznak, nevetnek, vannak közös történeteik. Nekem nincs senki, akivel napi szinten megoszthatnám a dolgaimat, aki effektíve fizikailag itt van és hasonló dolgokon megy keresztül, mint én. Gy-vel minden létező kommunikációs csatornát kihasználunk arra, hogy a 6 óra időeltolódás és a különböző napi beosztások ellenére is minden nap szóljunk egymáshoz. Az utóbbi négy napban csak tweetelni sikerült egymásnak, annyira elfoglalt voltam. 35+ óra a cateringen, takarítás a templomban, magyartanítás .... ja, és majdnem elfelejtettem, a lényeg, amiért idejöttem: suli. Ma a rádióban megint valami szám ment, nem is figyeltem, mi, csak az hasított belém, milyen iszonyatosan hiányzik Gy. Az biztos, kevesebbet gyötrődik az ember, ha elfoglalt. (És közben dollárok is ugrálnak be a kerítésen - hogy egy klasszikust idézzek.) Ennek ellenére rohadtul szar egyedül.

Visszatérve a buffaloiakra: a társasági részét szívesen - sőt, gondolkodás nélkül - idecopypastelném Clevelandbe. Oroszlán módjára küzdök, és alapvetően jól vagyok, csak néha kap el a szomorúság. Emerica nővér nemrégiben írta, hogy

"Kivánok Neked sok erőt a feladatokhoz és mindig olyan vidám lelkülettel, amilyennek megismertelek.". A vidám lelkületet megőrzöm, ígérem.