Voltam mosodában a szomszédos Lorain Avenue-n, púposra megrakott kosárral jöttem el, s megtöltötte a teret a finom öblítőillat. Szeretem a friss ruha illatát.

Folyamatosan azon töprengek, mi is legyen a konkrét témája a szakdolgozatomnak, várom, hogy szembejöjjön az Eset, az Ötlet, az Igézet. Nézek, olvasok, figyelek, embereket kérdezgetek. Iszonyatosan tetszenek az olvasmányok, amiket a kurzus keretében dolgozunk fel, úgy érzem, egyre közeledek.

Megy a rádióban egy betelefonálós-lelkizős genny esténként (olyan mint a Szerelem hullámhozzán a Sláger rádióban), kiderült, konzerv, azaz hiába tekergetem az állomásokat, máshonnan is Delilah negédes hanga szól. Le Delilah-val, a szétfolyó hangjával és a hülye tanácsaival! (kár, hogy a zenék viszont elég jók)

Csináltam tejfölös paprikáskrumplit gyulai kolbásszal. Hehhh.

Miért édes itt a vöröshagyma?? Édes? Cukoríze van.

Kipróbáltam a természet kalóriamentes édesítőszerét, a Truviát, amely egy növény leveléből készül, nem laboratóriumban, s nincs benne csúnya, rákkeltő aszpartám sem. Elég jó, bár én a mézzel is tökre frankón elvagyok. De azért kipróbáltam. :)

Sok zöld- és fehérteát iszom mostanság.

A szójababból készült étolajat legalább annyira gyűlölöm mint Delilaht.

Ismét járok konditerembe és magyart is tanítok. Most éppen Stinget hallgatom (Every Little Thing She Does). Milyen kár, hogy nekem kimaradt az életemből a cheerleaderkedés. Kicsit öregnek érzem most már ehhez magamat, graduate studentek nem is csinálják, pedig buli lehet. 19 évesen, persze. Sebaj, az egyetem kabalafigurájának még elmehetek. (embernagyságú plüssjelmez: Lobo, a farkas)