Mire elolvad a korábbi adag, hullik új hó, aminek lehet örülni. Úgy tűnik, húsvétra megint beragad a cleveland-i élet - nincs mit tenni, holnapra az előrejelzések szerint 6-10 inch várható. Amikor a talpad alatt ropog a hó, visszásnak tűnik a húsvéti dekoráció - a maga üdezöld és napsárga színeivel. Kiscsajok a házban, akik 15 lépésre innen járnak egyetemre, persze tapsikolnak: milyen gyönyörű, ahogy a hópelyhek megűlnek a faágakon! Hát, erre inkább nem mondanék semmit, mert bármit mondanék, az is ropogna. Esik, apró pelyhekben, kitartóan, már órák óta. Kiskocsit már kivittem a külső parkolóba.
Szóval jön a lapátolás, seprés, sikálás, kaparás, bosszankodás. Megint. Már belenyugodtam.
Egyébként most ilyen idők járnak rám.
Tegnap voltam vendégségben egy szupergyönyörű házban (még olyanabb házban és még olyanabb környéken, mint a Született feleségek Visteria Lane-je:) és rántotthúst ettem pörkölttel és konyakmeggyel (a konyakmeggyet én kiskoromban úgy mondtam, hogy "menyesrugd" - biztos mert mindig elhangzott az is hogy "nehogyberugjálkisveronka"). A vendéglátó magyar származású hölgy különösen nagy hatással volt rám, bátor, határozott, céltudatos - igazi amerikai szemléletmóddal és csízióval. Megtanított, hogyan kell lavírozni ebben a hülye amerikai credit-, debit card, checking-, saving- számla rengetegben és tökjót beszélgettünk. Kaptam tőle egy csinos Chanel szabású kosztümöt - olyan HOT vagyok benne; szóval John Carroll évzárón feszítés lesz - már csak egy körömcipő kell hozzá. De azt veszek akárhol akciósan.