Pörgés van, pörgés. Mindenféle midterm vizsgák (már midterm van? pfff), beadandók, beszámolók. Nyomtatom ki az egyiket, már kezdhetem is a másikat. Minden bejegyzésem azzal kezdődik, hogy a sulit mennyire élvezem, tudom, dehát ha így van, ha így van. Minden alkalommal olyan feldobódottan jövök haza az egyetemről, tele új felfedezésekkel, megvilágosodásokkal, rácsodálkozásokkal. Észrevettem, hogy sokkal többet "szerepelek" ebben a félévben az órákon, mint a tavaszi szemeszterben. És még ha marhaságokat is mondok, mondom. És utána rájövök, hogy hol volt marhaság. Még mindig én vagyok az ügyeletes "üde színfolt", a más nézőpont és -hang. Kezd mindenről véleményem lenni és kezdem tudni, miről fogok szakdolgozni és kinél. Jó, jó, jó, nagyon.
Anyagi téren én is helyrerázódtam, cupp, Julcsikám. Megjött a fizetés és a magyarórákból is befolyt lovetta, már nem csak 30 dollár van pénz a számlámon. És a CHDP ősztöndíj is megjött. És ...
és....
a jó fenébe már, hogy nem bírom magamban tartani. ... Vettem részletre egy 1998-as, hófehér, kitűnő (megkímélt) állapotban lévő Mercury Tracert. (éppen így néz ki, mint a képen, a link alatt) Nagyon helyes kis ritikülautó bazierős motorral. Négy ajtós. Automata váltós - természetesen. Nincs rajta egy pötty rozsda sem. Megy mint állat.
Kedden veszem át és papírozom le. Boldog vagyok, hogy nemsokára megoldódik az autó-kérdés. A régit pedig árulom, hátha valaki elviszi valamennyiért. Ha meg nem, akkor roncstelep, ott 200 dollárt is megadnak egy autóért.
Csodaszép az ősz a kampuszon. Kattogtattam párat. Egyszerűen elképesztenek ezek a színek. Haverom, a mókus, ott röhög a faág tövében. Szemtelen kis figura.