Ma keresztülkocsikáztam a Downtown-on, s lopva készítettem néhány képet. Álltam a pirosnál és kattintgattam, mint egy hülye turista. Ja, tényleg, én az vagyok!
Nagyon furcsa város ez a Cleveland. Álmos, unalmas, minuszkulturális. Valami mégis van benne, ami szerethető. A közepén van egy vastag kanyargós folyó (a Cuyahoga - girbegurba folyó, indiánul. Magát a megyét, ahol Cleveland fekszik, erről a folyóról nevezték el:), néhány autópálya, egy nagy, kopasz ipartemető és toronyházak. Ez a belmag. Ezt veszik körbe-körbe hatalmas terültet kitevően a kertvárosi részek, külső városok. Vannak igen gazdag részek és vannak szó szerinti szellemvárosok, mint pl. a Shaker Heights. A hitelválság tünetei: kis libegő táblácskák sorra a házak előtt, rajta egy szó, Eladó.
Az utcán nem igazán lehet sétálgatni, illetve lehet, de nem érdemes. Amit például nagyon szeretek, az a Little Italy, ami egy kis szelet Európa, hangulatos olasz éttermekkel, kávézókkal, bárokkal, pékségekkel. Minden nap arra jövök haza, de valamiért még egyszer sem álltam meg. Majd most.
Ma pedig voltam egy igazi magyar pékségben! Dani mesélt régen erről a helyről, s ma úgy döntöttem, meglátogatom, ha már tavaszi szünet van, vagy mi! (Igen, FEBRUÁRBAN van a tavaszi szünet, nálunk, a jezsuitáknál, PITTY, lesz majd külön húsvéti szünet is, Álleluja, sonka, főttojás.)
Marha jót pletyiztünk és a kedves ember felpakolt mindenféle finomsággal, amivel csak bírt! A töpörtyűs pogácsa és a zserbó a kedvencem - a túróstáskát holnap eszem reggelire. Amerikaiak is járnak ide, egyébként, sőt, ismerték a helyet a Steinerhouseban is, hiába, HA VALAMI JÓ, AZT AZ EMBEREK MEGJEGYZIK.
Veronika, a szobatársam is nagyon örült a hazai ízeknek és a házat is meg tudtam kínálni mindenfélével!
Elképesztő egy hely ez a Cleveland.