Amerikában az a vicces, hogy a vöröshagyma gyerekfej méretű, lehet kapni light sört és az emberek közvetlenek. Ölelkeznek például. (Puszit nem adnak - azt túl intimnek tartják, de a teljes testfelületes ölelkezés az műkszik. Ééérdekes...) Most például rohadt hideg van, és esett nemrégiben jó sok hó is, de az utakat hamar letakarítják. (Nem úgy, mint Budapesten) Mindenki seggére autó van ragadva. Elférsz az utakon, mert van hely. Ebben az egész országban elég sok hely van, valami miatt. A helyi tömegközlekedés, az RTA, na, az egy hatalmas szívás. Itt egyszerűen nem írják ki a megállókba a menetrendet! Az is előfordul, hogy még a járatszámokat sem látni sehol.... A buszok ritkán jönnek, és az ablakok mentén futó zsinórt kell meghúzni, ha le akarsz szállni. De akárhol letesznek, nem kell annak éppenséggel megállónak lennie. A buszvezetők 92%-ban afrikai amerikaiak. A buszokon 90%-ban afrikai amerikaiak. A buszokon 85%-ban férfiak. Egyébként rengeteg autón választási kampánymatrica: nyiltabban vállalják a politikai identitásukat, mint mi. Az egész ország választási lázban ég. Ami rohadtul jó, hogy a házban és az egyetemen csak úgy hömpölyög a WIFI. Istenem, könnyű megszokni a jót, de mennyire! Egyébként amit megintcsak nagyon bírok Amerikában, hogy itt mindent nagyon praktikusra csinálnak. Szégyenkeztem is éppen, hiszen hoztam otthonról magyar pirospaprikát, s nem_lehetett kinyitni, nem_lehetett_kinyitni, esküszöm. Itt Amerikában mindent ki lehet nyitni egyszerűen és, ÉS, és: vissza_is_lehet_zárni. Ügyesen, hermetikusan, pöpecen. Most ott csücsül a magyar paprika a polcon, megnyomorgatva és valami szerencsétlen kis dróttal összekötve, szánalmas. Oda kellene figyelni ilyen dolgokra jobban.
A baloldali kápen a clevelandi Szent Imre Katolikus Magyar Templom freskója. Nagyon megtetszett, amikor múltkor ott jártam - számomra kicsit idegen gondolat volt egy űrrepülőgépről kiadott amerikai bélyeget egy templom falára festeni, még akkor is, ha értem az üzenetet: a Jóisten az idők kezdetén megteremtette az eget és a földet. Szép magyar misét hallgattunk Zolival.
Egyébként nyertem 1 dollárt minap az Ohio Lotteryn. A dohányzás rohadtul nem buli itt. Csak nagyon lecsúszott elemeket látni az utcákon cigizni. A bár, ahol múltkor voltunk, cigimentes. Ugyanaz a bár Budapesten? Ki sem lehetne nyitni az ajtót a füsttől.....
A tej - ó, de jó, de jó, imádom - egy gallonnyi műanyagflakonban. A gyümülcslét koncentrátumból csináljuk. Itt sokkal könnyebb egészségesen élni annak, aki egészségesen AKAR élni. Bár a menzán, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ALL YOU CAN EAT rendszerben nyomják, ami hát, valljuk be, nagy kísértés mindenkinek. Ha már ott van az ember és kifizette az 5.75-öt, akkor eszik egy kis azt, egy kis ezt..... Megfigyeltem, az amerikai diákok pizzát és tortillát, esetleg lasagna-t esznek. Holott ott a salátabár. Én igyekszem odafigyelni. Amennyire tudok.
A másik képen én és a Milwaukee's BEST Light sör. Nem látszik éppenséggel jól... de nagyon király telt izű kis BeerForChicks.
A kávé, a bor és a kenyér más, mint otthon. Nem mondják kaja előtt, hogy jó étvágyat. Tegnapelőtt főztem a háznak paprikáscsirkét - tetszett nekik!
A kurzusaim érdekesek, érdekesek, igyekszem sokat olvasni. Nagyon más a szisztéma, mint otthon. De igencsak érdemes figyelni!
