Sanyarú élethelyzetem felett immár nem vekengek, hanem megpróbálom értelmesen, a budapesti ételfutárszolgáltatások végigpróbálásával múlatni az időmet.

Most a TotalFood került sorra, merthogy ottvan a Zalexandra, aki egyébként nagyon kúl ellenNorbi életmódrendszert dolgozott ki, nekem sokkal természetesebbnek és technicizálatlanabbnak tűnik az egész. Ma rendeltem egy Low Carb ebédet, amely azt igéri, hogy rohadtkevés szénhidrátot tartalmaz: fél dekát per adag. (45.8 g) Az étel elnevezése: Pestos csirkemellcsíkok barnarizzsel. Hát amit kaptam, az zöld volt ugyan total, de semmi köszönőviszonyt nem tudtam létesíteni közte és a pestónak nevezett istenkirálysággal.

Megveszekedett imádója vagyok a pestónak. Mindig is az voltam, mindig is az leszek. Merthogy nincs annál különlegesebb ízélmény számomra, amikor a friss bazsalikom, só, fokhagyma és a fenyőmag találkozik a finom, szűz olivaolajban, mindezt zutty rá tésztára, arra meg parmezán és hujjujjujjj. Ezek után nekem ne próbálják eladni Alexandra Low Carb ebédjét pestós öntetként, mert nem az, nem hogy nem az, egyáltalán nem az, egyetlen egy alkotóelem sem stimmel, merthogy spenótot kaptam rá, bazeg. Spenótot.

Még ha bazsalikom lett is volna benne, fokhagymával úgy hátbavágták, hogy ihaj, az meg hogy besűrítették (főzelék állagúvá tették) még inkább erősíti a spenót-fílinget.

Meg hát, istenkáromlás liszttel vagy keményítővel besűríteni, valljuk be, istenkáromlás. Amiatt annyira nem tudok haragudni, hogy fenyőmag helyett pirított szotyola, leánykori nevén napraforgómag volt benne (egészben), merthogy a fenyőmag bizony kurvadrága, egyszer vettem a Vásárcsarnokban, s még mindig fizetem a törlesztőrészleteket.

Összességében: ez valami horrorcsalódás volt, nekem, a pesztófánnak. Mindenesetre ebbéli csalódásom okán rengeteg kalóriát elégettem és már megint rohadtéhes vagyok.