szürcsölöm a cigit, utálom magam, de ott állok a nonstop-ban és persze hogy új dobozzal veszek, azonnal, ha kifogy az előző, BéHá Platinum please, tejelem az összeget, ugyanmá', mennyi minden egyéb szarra is költök, meg különbenis, most még fiatal vagyok, friss és ropogós, hajlékony, szeretek élni, nagy É-vel, meg pia mellé jár a cigi, nagybeszélgetésekhez méginkább, erkélytalálkozók alkalmával meg hogyne, ha meg éppen semmi sincs, akkor meg azért, hogy legyen, megpróbáltam egy napot nélküle, egyszercsak elrobbant az agyam, feszült lettem egyik pillanatról a másikra, gyilkolni tudtam volna,

reggelente buborék a torkomban, slejm, sárga köpet és fogak, fémesen nehéz a tüdőm, kapar, de első gondolatom reggel, megyek a kávémmal egy jót cigizni az erkélyre és indul a nap, ahogyan este meg ugyanez az utolsó gondolatom,

imádok az erkélyen üldögélni, bámulni, szívni és fújni, a fák gyengéden lengedeznek és zörögnek, a hold aranyból van és integet, a déliből idekúszik az máv-információ generál, kattog a város, vagy éppen dübörög, vagyok én a nagy rengetegben,

mit kezdjek magammal, még ezt a szar cigit sem tudom eldobni, semmire sem vagyok képes, aggyal kellene leszokni, kevés az ember, undorító függő, hogy megvetettem régebben az ilyeneket, 2 éve szoktam rá, amikor kezdett jó irányba fordulni az életem, éppen akkor, bakker,

mit vegzáltam évekig a szüleimet, fenyegetőztem, ugyanmá, fátylat rá, aszittem, én nem fogok rászokni, meg nem is értettem, mi ebben a jó, nem is tudtam letüdőzni sem sokáig, röhögtek rajtam bulikon, és észrevétlenül dehogynem, még emlékszem, amikor először szívtam el egy este alatt egy komplett paklit, meg voltam döbbenve, pedig valami extra light pallmall mentolos szar volt,

minden összefügg azzal, hogy nem találom a helyem amúgysem, most micsináljak?, megy vajon aggyal? ha nem, az megint kudarcélmény, semmire sem vagyok jó, semmihez sem értek és rombolok és kétségbe vagyok esve,