Amikor visszaérkeztem, mindent úgy találtam, ahogy hagytam. Ez nagy dolog. Ezúttal nem vitték el az autómat, nem kellett tandíjfizetésre felszólító levelek miatt telefonálgatni, utolsó pillanatban biztosításokat kötni, szállás miatt agyalni, stb. Minden ment olajozottan, minden kész volt arra, hogy visszailleszkedjek; már ment a vonat, csak fel kellett lépni rá.

Egy menedzsment törzskurzust vettem fel (MN588) és egy kunzultációs szemináriumot, mert én ám már a szakdolgozatomon dolgozom. Jó az óra, de nem olyan eldobomazagyam,detutikirály, mint a nyári leadership órám volt. Csütörtökön konzultálok először a tanszék Albus Dumbledore-jával, Dr Stephensonnal (ő amolyan témakooordinátor, tanácsadó, szakértő, headmaster-advisor, minden) és elkezdjük a munkát a szakdolin.

Munka VAN a cateringen, inkább mondhatnám, hogy ADÓDIK, olyan 12-15 óra hetente. Immáron szenior diákmunkásként dolgozom a cégnél, emelték a fizumat is 1 dollárral (WOW!) és kaptam éves parkolóbérletet a kampuszra (250 dollár értékű). Életemben először bárhol parkolhatok, még a STAFF feliratú elülső helyeken is.

Szombaton kezdem újra a magyartanítást, ugyanazt az amerikai házaspárt okítom, akikkel már korábban is volt szerencsénk egymáshoz. Hosszú volt a féléves szünet (Betsy leesett a létráról), de lelkesek és készek az újrakezdésre.

Templomban minden OK, tető kész, magyar iskolát most festik. Nemsokára lesz egy nagy, összenépi rendrakás és kiszortírozás (inkább kiSZÓRtírozás). Egyébként van egy kedves vendégem a lakásban, Emerica néni, aki Magyarországról érkezett, iskolanővér. Egy tündér. Lehet hogy inkább azt a szót kellene használnom, angyal.:) Ő is olyan, mint néhány jezsuita, akit megismertem: ebben a világban él, tájékozott, nyitott és jó humora van. Szeptember végéig marad Clevelandben, utána visszautazik New Jerseybe.

Szóval minden OK. Jobban szeretem az olyan napokat, amikor sok dolgot kell csinálni, sok helyre kell menni. Ilyen nehéz még sosem volt fellépni arra a bizonyos vonatra.