Kaptam egy zsák Boci csokit még a Paprikán!, most abból eszegetek. Öt gramos, egyenként csomagoltat - tudjátok, amit kávé mellé szokás tenni. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fog ez még jönni. És töpörtyűs pogácsám is van még, JUJJJ, dejó! Ma ugyanis katasztrofális volt a vacsora a Steinerhouseban.
Bizony. Alapvetően baromi laza egy ilyen kis nemzetközi közösség tagjának lenni, ahol minden feladatot megosztunk és demokratikusan választjuk a tisztségviselőinket (Elnök, alelnök, titkár (ez lettem én), házmenedzser, rendelési menedzser, állagmegóvási menedzser, beosztásért felelős menedzser, pénztáros, új felvételért felelős menedzser, stb.), néha viszont egy kicsit terhes a túlszabályozottság. (anarchiát a Steinerhouse-ba!) A ház tagja ugyanis NEM akkor vagy, ha a havi 360 dollárt (230 a lakhatásért és 130 az étkezésért) kipengeted, hanem azzal együtt válsz azzá, hogy elvégzel hetente 1 takarítási feladatot (folyosóporszívózás, fürdőszobatakarítás, szelektív kukák kiürítése, közös helyiségek takarítása stb) és hetente 1 konyhai feladatot (főzöl a 21 tagnak egy komplett 3 fogásos vacsorát (Chéf), vagy kitakarítasz és tálalsz egy este (Kitchen helper) vagy kiosztod a rendelést (Shopping helper).
Nagyon kedvelem a ház lakóit, de szerintem nem kellene mindenkinek főznie. Van ugyanis olyan emberke, aki nem szeret főzni és NEM IS TUD. S azt olyan rossz nézni, hogy idegesen rohangál fel-alá a konyhában és kedvetlenül, fantáziátlanul áll hozzá a dolgokhoz. Ma egy ilyen srác főzött, s ilyenkor 21 ember bosszankodik és marad éhesen - persze mindezt udvariasan TŰRVE és kerülve a konfrontáció minden fajtáját.:( A srácok JÓ szakácsok tudnak lenni, ha van hozzá érzékük, s itt is vannak olyanok, akik egész jól főznek, csak OLAJOSAN, amit utálok, és fáj tőle a gyomrom.
Most pedig a népkarakterológiai megfigyeléseim következnek: Az ázsiaiak sokfélét csinálnak de mindenből kicsikét. Merészen használják a csípőst. Az amerikaiak képesek palacsintát csinálni juharsziruppal és vajjal (vacsorára!), de ugyanúgy zöldséges felfújtakat is(az nem rossz, nem rossz). Az európaiak (lássuk csak, van a bolgár srác, a német srác és jómagam, akik főzni szoktunk) mindenből SOKAT csinálnak, szeretnek LERAKNI (és sütőben átsütni) és sok tejfölt használnak. Komolyan, ha európai főz, akkor valami miatt MARAD holnapra is (mert mi bőséggel főzünk hogy mindenki degeszre ehesse magát), ha a kínai lányok, vagy a thai fiú, akkor minden elfogy (Centire, és éppen elég. Még tudnál enni, történetesen, ha lenne még kaja, dehát nincs.)
Imádom a rizst amúgy, (tudodmami:), de most a FÜLEMEN IS AZ JÖN KI! Van egy német srác (nagyon tipikus német, a drága), aki mindig penne tésztát csinál paradicsomos-marhahúsos szósszal. Ezt csinálja minden héten. Nem csinál mást, ezt tudja és ezt csinálja, kész. Mindig megmarad egy nagy tepsi, de nem érdekli.
Egyébként jól elvagyunk. A múltkor megkínáltam a ház lakóit a magyar pékségből hozott sütikkel, s azóta Ms Hungarynak hívnak. Már messziről kiabálják. Szeretik, ha én főzök és hálásak, nagyon.
Megint esett 15 centi hó és itt még NEM JÖN A TAVASZ. Tudom, hogy otthon már odaért, jó nektek. Itt még jó másfél hónap.
Holnap megyek először dolgozni a cateringre, nagyon izgulok! Felvarrtam a nadrágot, még jó hogy vettem utolsó nap Budapesten (az utolsó megmaradt Röltexben) azt az úti varrókészletet 600 forintért - akkor hogy szívtam a fogam miatta, de most ennek veszem a legnagyobb hasznát. Valaki egyszer azt mondta, hogy úrinő varrókészlet nélkül nem megy sehova! Hát nem is.
