Gyerekek,
most értem haza, óriási volt, lesz miről írni. Csak legyetek egy pötty türelemmel és lesz mese.
NA ITT VAGYOK,
szóval, érdekes volt. Kiszálltam báliruhában és körömcipőben a kiskocsiból a Ritz bejárata előtt, még ment a motor (BRŰBRŰBRŰŰŰŰ 'debeteg a kipufogódob!), s - mint a filmekben - átadtam az egyenruhás fiatalembernek a slusszkulcsot, csináljon a verdával amit akar, amig én, az úri közösnég, kulturáltan szórakozom odabent. Közben jutott eszembe, amikor már enyhén affektálva nyújtottam a kulcsokat, hogy talán nem ártana megmondani neki, hogy a vezetőoldali ajtót nem lehet kulccsal nyitni, a másik oldalról kell átmászni és belülről nyitni az ajtót. Nem mosolygott, miközben kapkodva magyaráztam. Biccentett és szép estét kívánt. Minden ajtó sarkában mosolygó egyenruhások kívántak szép estét. Sokadik emelet. Gyönyörű kilátás. Toronyházak és szédület mindenfelé.
Kislányok járták a csárdást, repkedtek a varkocsok és kopogtak a topánkák, a háttérben a magyar és az amerikai zászló, a sarokban, egymás mellé állítva - ott egy kicsit megálltam és elérzékenyültem. 
Beljebb elegáns embertömeg. Párfőmillat és suhogás. Töpörtyűspogácsa és vörösbor étvágycsinálónak. Mivel senkit, de senkit nem ismertem, megpróbáltam úszni a tömeggel, majd egyszercsak megpillantottam néhány ismerős arcot. A vendéglátóm, régi kedves ismerősök Budapestről - majd új ismeretségek: a chicagoi magyar konzul és más diplomaták:), sportolók, világbajnokok, orvosok, üzletemberek. Kellemes beszélgetéseket folytattunk, kedves emlékeket idéztünk fel, pötty aktuálpolitizálás. A díszvendég April H. Foley nagykövet asszony.
Az egyik legizgalmasabb szemfényvesztés a jégvonat volt, amely egy csuda-csuda képződmény:
a tetején lévő tölcséren keresztül töltötték bele a Zwack barackpálinkát a jégvonatba, az ujjaddal követni tudtad, ahogy a nemes nedű végighalad a jégcsatornán, majd belefolyik a poharadba. Micsoda ötlet.
Fiatal emberkékkel, jópofa 'sorstársakkal' is találkozom. A vacsora maga nem volt valami nagy durranás, de a desszertek kiválóak voltak. Dobos torta, Rigójancsi, rétes, Sachertorta. Mindegyiket sajnos nem bírtam megkóstolni.
Nagyon értékes este volt és igen jól is éreztem magam - hamar elment az idő.
Kint már várt a kisautóm a bejárat előtt, lemosták a szélvédőjét, befűtötték és IGEN, ki tudták nyitni! Viszont szegény GPS megőrült a toronyházak között, ezt írta ki: Műhold keresése folyamatban ......, beárnyékoltak a magas házak, nem volt vétel és lokalizáció. Igy elkezdtem összevissza kocsikázni a Downtown-ban, amerre láttam, koncepció nélkül, s egyszercsak lett vétel, bemértek és hazaturbóztam magam.
Mesebeli este volt. Csak egyvalaki hiányzott, nagyon....
