A második elődöntő nyilvános felvételére tegnap este (06.02 kedd) került sor a Magyar Rádió márványtermében. Közel ötszáz szerző 1200 pályaművét előzsűri válogatta. A közönség tegnap este neves színészek előadásában hallhatta az ez elődöntőeig eljutott pályaműveket hat darab négyes blokkba rendezve. (Az első elődöntő május 29-én volt, szintén 24 körüli pályaművel.) A harmadik négyes blokk után szünet következett, majd újabb három négyes blokk. A zsűriben: Dolák Saly Róbert, Litkai Gergely, Fábry Sándor és Kőhalmi Zoltán.

A magyar humor véráramába friss tehetségeket kell bekapcsolni, nem vitás. Az est megálmodóinak azonban több ponton el kellene gondolkodni, elsősorban a szerkesztés és a lebonyolítás tekintetében.

1. Tisztelt előzsűri, fájdalmasan rossz pályaművek ne jussanak el ideág, plíz. Ez idő és igénybevétel szempontjából lett volna fontos. Felfoghatjuk Fábry Sándor emlékezetes négykézlábon való kikúszását a márványteremből "természetes reakcióként", hiszen az utolsó félidő néhány pályaműve valóban agyrohasztóan rossz volt. Akkor azonban zárójelbe kell tennünk, hogy ez kérem szépen tulajdonképpen egy tehetségkutató verseny elődöntője volt, ahová már előszűrizett pályaművek kerülhettek. Vélhetően a szerző, akinek darabja elhangzása közben Fábry bortányolt, ott ült a nézőtéren. Ez a szerző lehet, hogy abban a hamis illúzióban égett, hogy ha nem is forradalmasítja egy este alatt a magyar humort, legalább a magyar humor apostolai valami útravalóval látják el és kicsit megsimogatják a fejét. Ez a tehetségnevelő aspektus az est második feléből kikopni kezdett, aztán a végére teljesen eltűnt. Jobb szűrés nem eredményezett volna megalázó és fájdalmas pillanatokat.

2. Sok 24 darab egy estére, különösen hogy a zsűri magánszáma is viszi az időt. Vagy kevesebb pályamű legyen a zsűri szélessávon tartásával, vagy maradjon 24, de korlátozzák a zsűrit 15 percre. (ami valószínűleg kevésbé jó ötlet)

3. Stefanovics Angéla egy istennő, csak legközelebb plusz egy kávét döntsön magába, vagy vegyen egy jobb szemüveget. A bakizásai időnként nehezítették a szöveg befogadását. (Mindenkinek van rossz napja)

4. Örültem volna, ha a zsűri támogató és ösztönző hangot üt meg. Nyilván van a pályaművekben rengeteg hiba, olykor az előadásukban is, sok is volt egy estére ennyi történetet befogadni, de a végkicsnegése a dolognak mindenképpen ösztönző kellett volna legyen. Próbálkoztak is így lecsapni az estét, de valahogy olyan sután sikerült, nem sikerült pozitívan feloldani az egészet.

5. A zsűri az első félidő után eredményt hirdetett és továbbjuttatott 5 szerzőt, majd a második félidő halovány szinvonala miatt beemelt az elsőből még egyet. Értem a logikát az egészben. Lehet, a jövőben jobb lenne várni az eredményhírdetéssel a második félidő végéig.

6. Bajor Imre zsánerkaraktereiből elegem van. Nem tud mást az alkoholista lecsúszóban lévő átlagemberen és a fukszos, majomkodó újgadagon kívül?

 Végre egy őszinte termék.

2010-et írunk. Elérkezett a mágikus év, amely nem is olyan rég még iszonyú távolinak tűnt (képzavar). Most itt van. Közeledünk amerikai tanulmányi kiküldetésem (vagy mi) vége felé. Nem egészen hat hónap múlva, ha a Jó Isten is úgy akarja, átveszem a diplomámat és hazaköltözöm Magyarországra. Jó lesz megint együtt lenni, családban lenni, otthon lenni. Jó lesz megint előlről kezdeni mindent. Ez most egy jó kezdet lesz.

Mit is fog előreláthatólag hozni a fennmaradó néhány hónap itt az USÁ-ban? Január és február valószínűleg zéró, vagy ahhoz közeli munkát a cateringen. Magyar tanítás menni fog továbbra is, templom körüli dolgok is. Tovább folytatódik a küdelem a Téllel, a hólapátolással, a közlekedési körülményekkel. Tracyke immáron 100 százalékosan saját tulajdonú gépjárművem (! - a december hónap nagy hozadéka), remélem, kitart, ameddig ki kell és jó áron el tudom majd adni. 

Felvettem az utolsó teljesítendő órát, amely egy darab advanced Marketing, január 19-én kezdődik. Lesz egy szigorlat, valamikor május végén. Szakdolgozat leadási határidő április 12.

Már tényleg látszik a vége. Most már csak koncentrálni kell. Ez az azonban, ami nem megy könnyen mostanában. Sokszor kapom magam azon, hogy nincs kedvem sem a szakdolival foglalkozni, sem semmivel, és azon agyalok, mi hogy lesz majd Budapesten. A hazaköltözés. Letelepedés. Munkakeresés. (először az írtam, munkakerülés. HAHA HA. Freud-i elírás) Néha unom a mostani életemet, vagy egyszerűen türelmetlen vagyok. Pedig most koncentrálni kell. Meg kell erősíteni homokzsákokkal a Fortress of Verotude-ot és ki kell tartani. Ennyi. 

 1. Gyerekkoromban egy ideig meg voltam győződve arról, hogy a szobámban lévő gázkályha mögött egy boszorkány lakik.

2. Csak télidőben lakott ott, amikor a kályha be volt kapcsolva. Nyáron biztonságban voltam.

3. Igazából nem hiszem, hogy valaha rendesen megtanultam volna biciklizni.

4. Ragaszkodom a tárgyaimhoz, ugyanakkor, megfigyeltem, a feleslegessé vagy terhessé vált dolgoktól könnyen megszabadulok.

5. Egyetlen egy Apple terméket sem birtoklok. (Pedig szívem szerint ...)

6. A nagy európai turista célállomások közül nem voltam Londonban,

7. Amszterdamban,

8. Párizsban és

9. Rómában. (Ezeken kívül is, rengeteg helyen nem voltam még.)

10. Valami miatt Chicagot érzem kötelező körnek még erre a maradék néhány hónapra.

11. Nem tudom, miért pont Chicago-t. 

12. Ha rengeteg pénzem lenne és időm, beiratkoznék egy fotótanfolyamra,

13. egy főzőtanfolyamra és

14. egy búvártanfolyamra.

15. Nem teszek sem cukrot,

16. sem édesítőszert a teámba/kávémba.

17. Maximum mézet.

18. Leginkább a mozi, a színház és a koncertje járás hiányzik régi társasági életemből, 

19. és persze az Avar

20. és a Catanozás.

A Magyar Balon jobban ereztem magam, mint tavaly. Hej, ez Amerika, itt mindent a fejlodes igezete hat at: ha tavaly jo volt a bal, iden meg jobbnak kell lennie. Slusszpassz. Es jobb is volt. Az egeszet fel lehetett fogni MCC reunionkent is, hiszen Delidzsi (NY) es Ablonczy mester (IN) is tiszteletet tette a clevelandi magyarok egyik legnagyobb es legszinvonalasabb nemzetkozi tarsas esemenyen. (Szasza, Dani - hianyoztatok! Legkozelebb nincsmese, jonnotok kell :) A buffaloi CTP-s gang onmagaban is elvitte volna a hangulatot ... utlracsaszar arcok vagytok, buffaloiak! Samuel is el tudott jonni es nagyon jol erezte magat mindvegig. Ime egy kozos kep:

Diszmagyarban voltam - ezt a kepnek koszonhetoen nem kell tovabb magyarazni. Kulonleges elmeny volt ezt a ruhat viselni Amerikaban.

Aztan egyebkent nem sok minden van. Tanulas, munka, karacsonyi vasarlas, otleteles. Szerelmes varakozas.

Szereny hajlekom pedig puspoki szallassa avanzsalt. Hogy mik vannak.

Nem árt korán elkezdeni a gyakorlást.

Okosságokat tanulok a suliban. Például azt, hogy a független felnőtt élet kialakítása, az egzisztenciális értelemben vett önállóság megteremtése a 20-as évek közepétől a 30-as évek elejére tolódott ki az én generációm, a Generation Y / Millennial Generation esetében. Azaz nem hogy ciki, hanem "normális" hogy 20-as éveim vége felé szüleim veszik nekem a repjegyet és segítenek ki anyagilag, ha baj van. (nem egyszer volt már ilyen:) A 30 az új 20. Ez van.

Sokáig járunk egyetemre. Kitolódik mindenfajta vállalás az életünkben. Mosolyogva ismertem saját magamra/magunkra a leírásból.

A hétvége Buffaloban igen jól sikerült. Visszakaptam egy kis időre valamennyit a régi életemből ...  legalábbis a társasági részéből. Jókat dumáltunk, iszogattunk, erre-arra mentünk, kellemes volt és üdítő, jól éreztem magam nagyon.

A jó társaság igen sokat számít. Főleg nekem. Ott voltak a "régi" kedves ismerősök: Brigi, Bálint, Laci, Zoli és voltak "újabbak" is: Niki, Nóra, Dóra, Imre.Forgách Péter és Tomaschek Laci kedvességére és vendégszeretetére pedig nincs szó. Jó volt, na, a hétvége, feltankoltam energiával és a találkozások örömével - szükségem volt erre! Arra is szükségem volt, hogy rádöbbenjek, nemcsak én szívok. Ők is szívnak (mármint a Buffikában lévő diákok). Nekik is vannak anyagi kihívásaik, nekem is vannak. Vannak dolgok, amelyek nagyon nehezek a clevelandi elefántcsoronyban, de vannak, amik nekik azok ott Buffikában. Pedig ők ott vannak egymásnak. Pedig nekik van szociális életük, buliznak, nevetnek, vannak közös történeteik. Nekem nincs senki, akivel napi szinten megoszthatnám a dolgaimat, aki effektíve fizikailag itt van és hasonló dolgokon megy keresztül, mint én. Gy-vel minden létező kommunikációs csatornát kihasználunk arra, hogy a 6 óra időeltolódás és a különböző napi beosztások ellenére is minden nap szóljunk egymáshoz. Az utóbbi négy napban csak tweetelni sikerült egymásnak, annyira elfoglalt voltam. 35+ óra a cateringen, takarítás a templomban, magyartanítás .... ja, és majdnem elfelejtettem, a lényeg, amiért idejöttem: suli. Ma a rádióban megint valami szám ment, nem is figyeltem, mi, csak az hasított belém, milyen iszonyatosan hiányzik Gy. Az biztos, kevesebbet gyötrődik az ember, ha elfoglalt. (És közben dollárok is ugrálnak be a kerítésen - hogy egy klasszikust idézzek.) Ennek ellenére rohadtul szar egyedül.

Visszatérve a buffaloiakra: a társasági részét szívesen - sőt, gondolkodás nélkül - idecopypastelném Clevelandbe. Oroszlán módjára küzdök, és alapvetően jól vagyok, csak néha kap el a szomorúság. Emerica nővér nemrégiben írta, hogy

"Kivánok Neked sok erőt a feladatokhoz és mindig olyan vidám lelkülettel, amilyennek megismertelek.". A vidám lelkületet megőrzöm, ígérem.

Most olvasom az újságban, hogy madárijesztőként 15 dollárt lehet keresni óránként. Csak madarat kell ijeszteni, ennyi. Mászkálgatni kicsit a földeken, lehetőleg élénk ruhában, időnként hangzavart csapni, más szóval hujjogatni. No big deal.

Santa Rosa CA-ban pedig óránként 11 dollárért egy FedEx teherautó anyósülésén kell ülni, így ugyanis az autó csúcsforgalomban használhatja az u.n. "taxisávot" (carpool lane). Ebben a sávban olyan autók haladhatnak, amelyben 2 vagy annál több ember ül. Tehát a csóka azért van fizetve, hogy ott ül.

Vannak kifejezetten jól fizető elképesztő foglalkozások is. Kisállat pszichológusként (Igen, igen. Az a szakember, aki a macskád, kutyád, aranyhalad stb. lelkivilágával foglalkozik) 90,000 dollárt lehet megkeresni évente. Hivatásos mascotként és teljes munkaidős golflabda-búvárként (a szakember, aki napi 8 órában golflabdákat hoz fel kis tavakból) pedig közel 100,000 dollár üti a markodat évente. Még nem késő váltani. Csak viccelek. :)

Voltam mosodában a szomszédos Lorain Avenue-n, púposra megrakott kosárral jöttem el, s megtöltötte a teret a finom öblítőillat. Szeretem a friss ruha illatát.

Folyamatosan azon töprengek, mi is legyen a konkrét témája a szakdolgozatomnak, várom, hogy szembejöjjön az Eset, az Ötlet, az Igézet. Nézek, olvasok, figyelek, embereket kérdezgetek. Iszonyatosan tetszenek az olvasmányok, amiket a kurzus keretében dolgozunk fel, úgy érzem, egyre közeledek.

Megy a rádióban egy betelefonálós-lelkizős genny esténként (olyan mint a Szerelem hullámhozzán a Sláger rádióban), kiderült, konzerv, azaz hiába tekergetem az állomásokat, máshonnan is Delilah negédes hanga szól. Le Delilah-val, a szétfolyó hangjával és a hülye tanácsaival! (kár, hogy a zenék viszont elég jók)

Csináltam tejfölös paprikáskrumplit gyulai kolbásszal. Hehhh.

Miért édes itt a vöröshagyma?? Édes? Cukoríze van.

Kipróbáltam a természet kalóriamentes édesítőszerét, a Truviát, amely egy növény leveléből készül, nem laboratóriumban, s nincs benne csúnya, rákkeltő aszpartám sem. Elég jó, bár én a mézzel is tökre frankón elvagyok. De azért kipróbáltam. :)

Sok zöld- és fehérteát iszom mostanság.

A szójababból készült étolajat legalább annyira gyűlölöm mint Delilaht.

Ismét járok konditerembe és magyart is tanítok. Most éppen Stinget hallgatom (Every Little Thing She Does). Milyen kár, hogy nekem kimaradt az életemből a cheerleaderkedés. Kicsit öregnek érzem most már ehhez magamat, graduate studentek nem is csinálják, pedig buli lehet. 19 évesen, persze. Sebaj, az egyetem kabalafigurájának még elmehetek. (embernagyságú plüssjelmez: Lobo, a farkas)

Amikor visszaérkeztem, mindent úgy találtam, ahogy hagytam. Ez nagy dolog. Ezúttal nem vitték el az autómat, nem kellett tandíjfizetésre felszólító levelek miatt telefonálgatni, utolsó pillanatban biztosításokat kötni, szállás miatt agyalni, stb. Minden ment olajozottan, minden kész volt arra, hogy visszailleszkedjek; már ment a vonat, csak fel kellett lépni rá.

Egy menedzsment törzskurzust vettem fel (MN588) és egy kunzultációs szemináriumot, mert én ám már a szakdolgozatomon dolgozom. Jó az óra, de nem olyan eldobomazagyam,detutikirály, mint a nyári leadership órám volt. Csütörtökön konzultálok először a tanszék Albus Dumbledore-jával, Dr Stephensonnal (ő amolyan témakooordinátor, tanácsadó, szakértő, headmaster-advisor, minden) és elkezdjük a munkát a szakdolin.

Munka VAN a cateringen, inkább mondhatnám, hogy ADÓDIK, olyan 12-15 óra hetente. Immáron szenior diákmunkásként dolgozom a cégnél, emelték a fizumat is 1 dollárral (WOW!) és kaptam éves parkolóbérletet a kampuszra (250 dollár értékű). Életemben először bárhol parkolhatok, még a STAFF feliratú elülső helyeken is.

Szombaton kezdem újra a magyartanítást, ugyanazt az amerikai házaspárt okítom, akikkel már korábban is volt szerencsénk egymáshoz. Hosszú volt a féléves szünet (Betsy leesett a létráról), de lelkesek és készek az újrakezdésre.

Templomban minden OK, tető kész, magyar iskolát most festik. Nemsokára lesz egy nagy, összenépi rendrakás és kiszortírozás (inkább kiSZÓRtírozás). Egyébként van egy kedves vendégem a lakásban, Emerica néni, aki Magyarországról érkezett, iskolanővér. Egy tündér. Lehet hogy inkább azt a szót kellene használnom, angyal.:) Ő is olyan, mint néhány jezsuita, akit megismertem: ebben a világban él, tájékozott, nyitott és jó humora van. Szeptember végéig marad Clevelandben, utána visszautazik New Jerseybe.

Szóval minden OK. Jobban szeretem az olyan napokat, amikor sok dolgot kell csinálni, sok helyre kell menni. Ilyen nehéz még sosem volt fellépni arra a bizonyos vonatra.

Mostantól blogolok.

Mit csinál Vero most?

Először is főállásban-türelmetlenül-szakadatlanul várja kis szerelmét, Gy-t, aki - a Jó Isten segedelmével - 23 nap múlva érkezik. Vero készül, tisztogat, vásárolgat, epilál, terveket sző, otthont teremt és álmodozik. Rekesszel vesz dolgokból. Minden gondolata Gy érkezése körül forog.

Másodszor is végzi a nyári Leadership óráját, élvezi, SOKAT tanul és gyarapszik ismeretekben. Időnként türelmetlen az aprólékos beadandók és dolgozatok megírásakor, de aztán ezeken némi erőfeszítéssel átlendül. Örül a szép természetnek, a sok esőnek és a lakásába újonnan beszerelt légkondinak.

Harmadszor pedig sokat dolgozik, templomban, cateringen egyaránt. Most sok munkaóra van, ami jó, mert kell a lé. Bizony, sok lé kell, mert jön a megérdemelt kikapcs', szórak' és kienged' - 23 nap múlva. 23 nap.

Aki azt mondja, a cipő nem boldogít, hazudik.

Még februárban vettem az alábbi lapos szuperszandálat az amazon.com cipőboltjában 14 dollárért.

Ez a barna szandálcsoda pedig egy hete került a tulajdonomba. A képen nem látható, de ez egy telitalpas szandál, 7.5 centiméteres sarokkal, bőr külső-és belsőrésszel. Utolsó pár volt már csak belőle, éppen a méretemben. 20 dollárért vettem a famous footware-ban, eredeti ára 75 dollár. Szezon elején kiárusítás? Hol látsz ilyet Magyarországon, hogy az utolsó párat 60%-al leárazzák, csak mert utolsó pár? Bele kellene kerülnie ennek a bekezdésnek is a Lendülj már túl c. bejegyzésembe. Érzem.

P.S. Lábfetisisztáknak üzenem, NEM, NEM, nem alkalmaztam lábdublőrt és igen, igen, ez az én lábfejem, mindkét képen. Utánközlés szigorúan engedéllyel.

... azzal szórakozom, hogy minden napra írok egy bejegyzést. Jó muri. :)

Mérges vagyok, mert esett az eső és nem tudom levágni a füvet. Pedig ma presbiteri gyűlés is lesz és a sok presbiter mind mérges lesz, hogy nincs levágva a fű. (nem hiszem, ki tudja)

Bocsánat, kedves Presbiterek, nem néztem időjárásjelentést. Most három napig ilyen idő lesz, tudom. .... Francba.

Egyébként házi feladatot írok (rengeteg van), spameket törlök (darabra pontosan 13783-at) és Piros Mogyoróst majszolok (ét - utolsó tábla a készletből)

Jól vagyok, sokat pihentem tegnap és tegnapelőtt.

Lassan másfél éve vagyok Amerikában, de akad néhány dolog, amit (még mindig) elképesztőnek találok. Amin nem tudom túltenni magam.

- Drive-through banking: bankügyeket intézni kocsiból? Kis palackpostán, csövön keresztül elküldeni a beváltatlan csekkeket? Egy kiadós éhség kellett kb. egy évvel ezelőtt, hogy először rendeljek kocsiból kaját drive-through Burger Kingben. De kocsiból bankolni? Na neee.

- Ha már gyorséttermek: ingyen van mindenhol a kicsi kiszerelésű ketchup, majonéz, mustár, barbecue szósz. (Olyan, amit mondjuk sültkrumplihoz kérsz, s amelyért bizony Magyarországon keményen felszámolnak. 50 forintot? Isten tudja. Mert_árak_nincsenek_fent_a_McDonald'sMagyarország_honlapján.) Itt kitesznek belőlük rengeteget, bele is markolhatsz, haza is viheted. Ha salátát rendelsz, az öntet JÁR hozzá, bele van kalkulálva az árba. (Ki az a hülye aki génkezelt műsalátát eszik öntet nélkül? Akkor már legalább csússzon.)

- Hogy vannak emberek, akik konkrétan tragacsokkal közlekednek az úton. Össze van törve az autó, de még megy(eget), hát hajtják.

- Hogy nincs olyan, hogy közúti ellenőrzés. Ha megállít a zsernyák, akkor valamit elkövettél. Csak úgy nem állít meg.

- Express check-out line a szupermarketben. Ez azt jelenti, hogy magad húzod el a kis termékeidet a vonalkódolvasó előtt. A neve azt sejteti, mintha ezzel felgyorsulnának a dolgok, de nem. A helyzet az, hogy a cég veled dolgoztat, veled fizettet, viszont spórol az alkalmazottakon. Ilyenkor zacskóbapakoló alkalmazott sincs segítségedre és természetesen csak kártyás fizetés lehetséges. De ki fizet amúgy is készpénzzel?

- A vágott virág drága ebben az országban, vagy én nem tudom, mi van. Iratlan szokás, hogy a vendégek vacsorák/ebédek után fogják, és elviszik a virágokat. De ennél azért többről van itt szó. Mert az emberekből a szerzés láza jön elő, ha virágokról van szó. Múltkor a cateringen be kellett záratni egy nagy termet, nehogy éjjel valaki ellopja a virágokat. (csomó jó kis elektronikai cucc is volt a teremben, de amiatt nem aggódtak annyira)

- 100 kalóriás, egyenként csomagolt nassolnivalók. Ezektől megőrülök. Oreo vagy Hostess, de főleg Welch's. Utóbbi kékbogyós változatban a kedvencem. (A blueberry mi magyarul? Megvan: fekete áfonya)

- Egyenként csomagolt almapüré. Őrületesen FINOM!!!!! (MOTTS)

- Crayola aszfaltkréták, gyurmák, 3D filctollak, glitteres ragasztók. A gyerekkorom töredékes és nyomorult volt nélkületek!

- Itt is vannak könyvpaloták, de csak a kávézó részben vannak emberek.

Plusz kettő, a ráadás:

- BORN ON DATE a Budweiser sörökön (nem tudom a többin van-e, én főleg Bud-ot fogyasztok) "Születési dátum", rányomtatják a sörre (dobozosra, üvegesre egyaránt) mutatja, mennyire öreg a sör. Elvileg a dátumtól számított 110 napig garantálják a termék frissességét.

- Dobozos tojás. A dobozos, folyékony tojáson nem tudom túltenni magam.

Számos (számtalan?) dolog történt utolsó jelentkezésem óta, például, az imént vettem egy zsák jeget, jól érzem magam, a plafonventillátor is pörög.

Pörögtem az utóbbi napokban én is, SOK SOK catering meló, agyonterheltség, máskor meg láblógatás és lődörgés 8 dollárért óránként. Nem tudom, melyik jobb. Valószínűleg az egyenletes terheltség, de arról a catering témában csak álmodozni lehet. (A következő paycheck csinos lesz, hála égnek. A következő héten úgysincs egy munkaórám sem, megint.)

Befejeztem a tavaszi szemesztert B+ (Organizational behavior) és A (Public Relations Management Seminar) eredménnyel, az előbbi kicsit piszkálja a csőrömet, mert kábé egy hajszálra voltam az az ötöstől, (az A-tól). Mindegy, nem érdekes. (Kérem, állítsa le magát!) Csütörtökön levizsgáztam és hétfőn már kezdődött is a nyári intenzív business kurzus, Leadership Management, ami kapásból belekerült a TOP 3 COURSE AT JOHN CARROLL listámba. Tanárostul, csoportostul, mindenestől.

Azzal kezdtük, hogy kitöltöttünk néhány Assessment Testet, a legismertebbeket is, olyanokat mint a Myers-Briggs, a Firo-B, MBTI, LSI és StrenghtsFinder.

Jó móka volt.

Megértettem magammal kapcsolatban néhány dolgot, mint pl.:

A tesztekből általánosságban az jött ki, hogy az az ember vagyok, akinek az elérhető tökéletes a mércéje. A megcsinálható legjobb. Az az ember vagyok, aki a jóból nagyszerűt csinál (Ezt úgy hívják ezekben a tesztekben, hogy Maximizer. A következő 5 terminus a StrenghtsFinderből van, azt volt a legegyszerűebb itt összefoglalni, de a többi is ezt mondja pepitában.), és az emberekből is a legtöbbet próbálja kihozni (Maximize talents). Ez az oka annak, hogy eddigi életem során kifejezetten idegesítettek a lógósok, a leszarom!-attitűdűek, a 'majd lesz, ahogy lesz'-típusúak vagy egyszerűen azok, akik nem vették a dolgokat legalább annyira komolyan, mint én. Ezt még fokozza, hogy igencsak eredményorientált vagyok mindegyik teszt szerint (Achievement), nagyon erős koncentráltsággal élek/dolgozom (ez a harmadik jegyem, a Focus), azaz ha csinálok valamit, azt teljes gőzzel csinálom, s mindig tudnom kell, mi a cél, amiért az egészet csinálom (negyedik jegy: Strategic). Kifejezetten élvezem, ha több külön projektet kell átlátni, koordinálni. Az ötödik jegyem az Individualization, azaz minden embert és szituációt önmagában szeretnék megérteni, értelmezni. Utálom a skatulyákat. (Mennyire igaz ez is!)

A Myers-Briggs szerint ENTJ (Extraversion, Intuition, Thinking, Judging) vagyok, ami a stratégiai mobilizálót jelent (ugyanaz, amit feljebb írtam).

Egyszóval, kemény főnök leszek és igazságtalan; kíméletlen hajcsár. Viszont cserébe a csillagos eget fogjuk súrolni. Hahha. Jó lesz.:)

Egyébként van egy külön Leadership Trainerünk, kurva jó ez az óra. Külsős nap is lesz (barlangászni fogunk) és a végső dolgozat egy Lost-elemzés lesz. Örülök, hogy másképp láthatom magam. Hogy koncentrálhatok arra, mik az adottságaim és nem arra, mik a gyengeségeim. (ez ennek az egésznek a lényege)

Tökjó, ezek a jezsuiták kiképeznek engem (közép)vezetőnek, aztán mehetek haza és verhetem a seggem a betonba, ha találok egy nemfizetős gyakornoki helyet, valami kis sufniban. Igen, vettem egy zsák jeget.

Ma gazoltam az előkertet és lefűrészeltem néhány elszáradt rózsabokorágat. Gy a napokban veszi meg a repülőjegyét. Már alig néhányat kell aludni és itt lesz a kis szerelmem!

Well, itt Amerikában nem annyira nagy a pánikkeltés, mint az öreg kontinensen, mindenesetre két dolog szembetűnő volt: bekérte a Global Education az egészségbiztosításom adatait, lefénymásolták a szelvényt, s meg kellett adnom a legközelebbi hozzátartozóim címét és elérhetőségeit, vészhelyzet esetére. 16 hónapja vagyok/tanulok ebben az országban de eddig senki nem érdeklődött ezen részletek iránt.

A másik, hogy múlt hét hétfővel száraz kézre használható kézfertőtlenítőket szereltek fel a kampuszon. Főleg közösségi helyiségekben, ahol számítógépek és telefonok vannak. Ezen kívül kiragasztottak nagy posztereket a mosdókba: DID U WASH UR HANDS 2DAY?

Mielőtt cserepesre száradna a viharvert romboló háza tája (képzavar), gyorsan írok egy bejegyzést.

Washington DC ultrakirály volt! Elsősorban a társaság miatt élveztem a kalandot, sokat beszélgettünk, nevettünk, vicceskedtünk - egyszóval olyan dolgokat csináltunk, amelyek korábbi életem szerves részét képezték, viszont az itteniből hiányoznak. Az utam sima volt Buffikába és vissza, üvöltött a Zistvánakirály kazettáról, s minden alkalommal, amikor egy állam határát léptem át (Ohio, Pennsylvania, New York - így jöttek sorban), üvöltöttem, hogy Árpádvérehejjjjj! Élveztem, nagyon. Két autóval mentünk tovább Buffalobol Washington DC-be, s az odafelé vezető 9 órás út eléggé meggyűrt. Nagy ez az ország, na. Sokszor megálltunk, pisire, tankolásra, de számomra így is végtelennek tűnt az út.

A város maga lenyűgöző. Emberléptékű, már-már európai feelingű, sétálóutcák, emeletesházak, sok zöld. Rengeteg építészeti szempontból izgalmas épület. Szállásunk a magyar követség vendéglakásának egyik különbejáratú apartmanjában volt (először azt hittük az egész kecó a miénk, de aztán kiderült, hogy valaki horkol a szomszéd szobában (hát nem egy hávégésújságíró volt?) és egy furcsa pár is betoppant kicsit részegen éjjel 2 körül). Kis ctp-s küldöttségünkből néhányan egy kedves magyar hölgy (Enikő néni) lakásában vendégeskedtek, ami 3 blokknyira volt tőlünk. Minden fa virágzott, meleg, kellemes este volt. Boldog voltam, hogy jó társaságban vagyok és az amerikai fővárosba is eljutottam. (Nem messze lakik Stan Smith és nem messze van Cal Lightman irodája!;) Részegítően szép este volt.

Reggel kosztüm-magassarkúban nyomultunk (a fiúk természetesen öltöny lapossarkúban) a Magyar Követség épületéhez, ami egy Gellérthegy típusú helyen van, viszont eléggé ingerszegény mint épület. Kocka, beton, fantáziátlanság. És NO LÉGKONDI.

A homecoming konferencia számomra enyhe csalódást hozott. A délelőtti ülés Extremely Somogyi  nagykövet beszédével indult, amelyben felhívta a figyelmet az agyelszívás fenyegető rémére és nem emlékszem még mire, mert akkor még aludtam. Aztán kipenderült az osztrák követség egy iszonyat profi és megnyerő kollégája, és ismertette Ausztria stratégiáját, tények, adatok, kihívások mentén; lényegretörően és összeszedetten. Egy grafikon segítségével megmutatta, Ausztria mennyit költ kutatásfejlesztésre az EU államok között (Magyarország valahol hátul kullogott). Hogyan csábítsuk haza külföldön diplomázott honfitársainkat? - tette fel a kérdést az osztrák ipse. Hálózatot építünk, kommunikálunk velünk, közösséget teremtünk és alternatívát kínálunk. Thumbs up - remek megközelítés, és lám, működik is. Nem volt itt félrebeszélés és hantázás. (Itt tartunk most, ez a cél, amit el akarunk érni, eddig ezt a stratégiát követtük, amely ilyen és olyan eredményeket hozott, s ezekkel a további kihívásokkal kell szembenéznünk.) Igy kell ezt, kérem. A következő előadó egy lengyel professzor volt természettudományos terültetről. Lengyelország sok szempontból hasonló problémákkal küszködik a külföldön diplomázott honfiársak reintegrációját illetően. Valóban, nem biztos, hogy azon múlik, mennyi lóvét öntünk a kutatásfejlesztési kalapba. Elgondolkodtatott, hogy agyelszívás helyett inkább "szabad piacról" kellene beszélni és (saját tapasztalat) mennyire fontos lehet egy termékeny és inspiratív kutatócsoport. (a prof aztán félig viccesen elkezdett minket invitálni Lengyelországba kutatni és dolgozni) Az ő előadása azért tetszett, mert realisztikus volt és mégis reményteli. Aztán következett a magyar kolléga, akinek az előadásából az derült ki, hogy a magyar államnak nincs különösebben stratégiája ez ügyben, viszont a tudományos intézményrendszer túlvezérelt, átláthatatlan és improduktív. Tények, adatok nem nagyon voltak, startégia nem rajzolódott ki, végkicsengése az előadásnak nem volt. Ha összehasonlítjuk a másik kettő kolléga által ismertetettekkel, akkor még inkább kiütközött a sok hiányjel, izé és pontpontpont.

Ebédre Kovács Lázár sztárchef főzött, csupa magyaros dolgokat mint csirkepaprikás nokedlivel, gulyás, hortobágyi palacsinta és somlói galuska. Lázár, a nokedlifőzést nagyon_gyakorolni_kellene_még, a többi egész jó volt, bár, őszinte legyek, nem voltunk elájulva. Lehet, csak túl magasra tettük a lécet. (az én csirkepaprikásom jobb)

Este borkóstolóra voltunk hivatalosak, aztán esett az eső. Később nagyon eltévedtünk többször is, még gps-szel is. Viszont sikerült látni éjjel a Capitoliumot és lőni egypár képet.

Másnap reggel bő reggeli aranyszívű Enikő néninél, akiről kiderült, ismeri a Monokot, majd mise és városnézés. Átváltottunk turista üzemmódba, volt vagy 30 fok, tűző napon nyomtuk a sétát a Washington Monument, a Hősi Emlékmű és a Fehér Ház körül. Iszonyatosan élveztem! (És közben pecsenyére égtem. A nyakláncom nyoma és a top csíkja megmaradt a hátamon.) Laza volt a két mesterlövész a Fehér Ház tetején és a sok kickballozó a monument tövében. És a duplakordon. És a sok sétáló ember. Szép délután volt.

Visszafelé hamarabb eltelt az út, valahogy. Hétfőn 9-kor indultam vissza Buffiból. A hétvége nagy tanulsága az volt, hogy igen, amit én itt nagyon hiányolok, az a társaság, a pezsgés, a történés. Sokat vagyok egyedül. És nem nagyon megyek sehova. Nagyon_iszonyatosan_hiányzik Gy, olyan jó lenne ilyen élményeket, mint pl ez is volt, megosztani vele. Úgy szeretnék vele lenni! Tegnap hosszan beszélgettünk gtalkon, OLYAN JÓ VOLT, szinte kivirágoztam, belülről. Rádöbbentem, mennyire_hatalmas az űr bennem, hogy mennyire hiányzik nekem, mindenestül. Ez alatt a 2.5 óra alatt százszor annyit kacagtam, mint az utóbbi hónapokban összesen. Rohadt szar fél embernek lenni, nagyon utálom már ezt az egészet. Telnek múlnak a hétköznapok, az ember beáll túlélőüzemmódba és tapos a mókuskerékben szorgalmasan, időnként kicsit sirdogál esténként, aztán folytatja, mert mi mást lehet most már tenni, folytatja a másik nélkül. S várja a júliust. Én már nagyon várom.

Ez a hét nagyon kemény volt fizikailag a cateringen. Kimerültem. Most a templom körül is sok volt a meló. Jön a vizsgaidőszak. 28 éves leszek én. Sokszor vagyok nagyon boldogtalan, aztán nagyon boldog - ez depresszió, vagy micsoda? Csak nem. Túlélő típus vagyok. Ezt is megcsináljuk. Meg lehet csinálni.

Napok óta audiokazetták után kutatok, kapni persze már sehol sem lehet őket. Kis kocsimba viszont csak kazettás lejátszó van, s megőrülnék 3 és fél órán keresztül zene nélkül. Szimbolikusnak találom, hogy milyen kazettákat sikerült szereznem. István a király, rockopera. Király lesz a holnapi utam Buffaloba!

Ime az útvonalam:

Nagyobb térképre váltás

Aztán gyorsan átülök egy másik autóba, (kisautómat Péter háza mögött hagyom) és irány WASHINGTON DC! Álltólag éppen minden virágzik, gyönyörű lesz!

Jut eszembe virágzás! Ezt nézzétek!

A mai nap nagy felfedezése: Amerikában még a betűtészta is kétszer akkora!