Okosságokat tanulok a suliban. Például azt, hogy a független felnőtt élet kialakítása, az egzisztenciális értelemben vett önállóság megteremtése a 20-as évek közepétől a 30-as évek elejére tolódott ki az én generációm, a Generation Y / Millennial Generation esetében. Azaz nem hogy ciki, hanem "normális" hogy 20-as éveim vége felé szüleim veszik nekem a repjegyet és segítenek ki anyagilag, ha baj van. (nem egyszer volt már ilyen:) A 30 az új 20. Ez van.

Sokáig járunk egyetemre. Kitolódik mindenfajta vállalás az életünkben. Mosolyogva ismertem saját magamra/magunkra a leírásból.

A hétvége Buffaloban igen jól sikerült. Visszakaptam egy kis időre valamennyit a régi életemből ...  legalábbis a társasági részéből. Jókat dumáltunk, iszogattunk, erre-arra mentünk, kellemes volt és üdítő, jól éreztem magam nagyon.

A jó társaság igen sokat számít. Főleg nekem. Ott voltak a "régi" kedves ismerősök: Brigi, Bálint, Laci, Zoli és voltak "újabbak" is: Niki, Nóra, Dóra, Imre.Forgách Péter és Tomaschek Laci kedvességére és vendégszeretetére pedig nincs szó. Jó volt, na, a hétvége, feltankoltam energiával és a találkozások örömével - szükségem volt erre! Arra is szükségem volt, hogy rádöbbenjek, nemcsak én szívok. Ők is szívnak (mármint a Buffikában lévő diákok). Nekik is vannak anyagi kihívásaik, nekem is vannak. Vannak dolgok, amelyek nagyon nehezek a clevelandi elefántcsoronyban, de vannak, amik nekik azok ott Buffikában. Pedig ők ott vannak egymásnak. Pedig nekik van szociális életük, buliznak, nevetnek, vannak közös történeteik. Nekem nincs senki, akivel napi szinten megoszthatnám a dolgaimat, aki effektíve fizikailag itt van és hasonló dolgokon megy keresztül, mint én. Gy-vel minden létező kommunikációs csatornát kihasználunk arra, hogy a 6 óra időeltolódás és a különböző napi beosztások ellenére is minden nap szóljunk egymáshoz. Az utóbbi négy napban csak tweetelni sikerült egymásnak, annyira elfoglalt voltam. 35+ óra a cateringen, takarítás a templomban, magyartanítás .... ja, és majdnem elfelejtettem, a lényeg, amiért idejöttem: suli. Ma a rádióban megint valami szám ment, nem is figyeltem, mi, csak az hasított belém, milyen iszonyatosan hiányzik Gy. Az biztos, kevesebbet gyötrődik az ember, ha elfoglalt. (És közben dollárok is ugrálnak be a kerítésen - hogy egy klasszikust idézzek.) Ennek ellenére rohadtul szar egyedül.

Visszatérve a buffaloiakra: a társasági részét szívesen - sőt, gondolkodás nélkül - idecopypastelném Clevelandbe. Oroszlán módjára küzdök, és alapvetően jól vagyok, csak néha kap el a szomorúság. Emerica nővér nemrégiben írta, hogy

"Kivánok Neked sok erőt a feladatokhoz és mindig olyan vidám lelkülettel, amilyennek megismertelek.". A vidám lelkületet megőrzöm, ígérem.

Most olvasom az újságban, hogy madárijesztőként 15 dollárt lehet keresni óránként. Csak madarat kell ijeszteni, ennyi. Mászkálgatni kicsit a földeken, lehetőleg élénk ruhában, időnként hangzavart csapni, más szóval hujjogatni. No big deal.

Santa Rosa CA-ban pedig óránként 11 dollárért egy FedEx teherautó anyósülésén kell ülni, így ugyanis az autó csúcsforgalomban használhatja az u.n. "taxisávot" (carpool lane). Ebben a sávban olyan autók haladhatnak, amelyben 2 vagy annál több ember ül. Tehát a csóka azért van fizetve, hogy ott ül.

Vannak kifejezetten jól fizető elképesztő foglalkozások is. Kisállat pszichológusként (Igen, igen. Az a szakember, aki a macskád, kutyád, aranyhalad stb. lelkivilágával foglalkozik) 90,000 dollárt lehet megkeresni évente. Hivatásos mascotként és teljes munkaidős golflabda-búvárként (a szakember, aki napi 8 órában golflabdákat hoz fel kis tavakból) pedig közel 100,000 dollár üti a markodat évente. Még nem késő váltani. Csak viccelek. :)

Voltam mosodában a szomszédos Lorain Avenue-n, púposra megrakott kosárral jöttem el, s megtöltötte a teret a finom öblítőillat. Szeretem a friss ruha illatát.

Folyamatosan azon töprengek, mi is legyen a konkrét témája a szakdolgozatomnak, várom, hogy szembejöjjön az Eset, az Ötlet, az Igézet. Nézek, olvasok, figyelek, embereket kérdezgetek. Iszonyatosan tetszenek az olvasmányok, amiket a kurzus keretében dolgozunk fel, úgy érzem, egyre közeledek.

Megy a rádióban egy betelefonálós-lelkizős genny esténként (olyan mint a Szerelem hullámhozzán a Sláger rádióban), kiderült, konzerv, azaz hiába tekergetem az állomásokat, máshonnan is Delilah negédes hanga szól. Le Delilah-val, a szétfolyó hangjával és a hülye tanácsaival! (kár, hogy a zenék viszont elég jók)

Csináltam tejfölös paprikáskrumplit gyulai kolbásszal. Hehhh.

Miért édes itt a vöröshagyma?? Édes? Cukoríze van.

Kipróbáltam a természet kalóriamentes édesítőszerét, a Truviát, amely egy növény leveléből készül, nem laboratóriumban, s nincs benne csúnya, rákkeltő aszpartám sem. Elég jó, bár én a mézzel is tökre frankón elvagyok. De azért kipróbáltam. :)

Sok zöld- és fehérteát iszom mostanság.

A szójababból készült étolajat legalább annyira gyűlölöm mint Delilaht.

Ismét járok konditerembe és magyart is tanítok. Most éppen Stinget hallgatom (Every Little Thing She Does). Milyen kár, hogy nekem kimaradt az életemből a cheerleaderkedés. Kicsit öregnek érzem most már ehhez magamat, graduate studentek nem is csinálják, pedig buli lehet. 19 évesen, persze. Sebaj, az egyetem kabalafigurájának még elmehetek. (embernagyságú plüssjelmez: Lobo, a farkas)

Amikor visszaérkeztem, mindent úgy találtam, ahogy hagytam. Ez nagy dolog. Ezúttal nem vitték el az autómat, nem kellett tandíjfizetésre felszólító levelek miatt telefonálgatni, utolsó pillanatban biztosításokat kötni, szállás miatt agyalni, stb. Minden ment olajozottan, minden kész volt arra, hogy visszailleszkedjek; már ment a vonat, csak fel kellett lépni rá.

Egy menedzsment törzskurzust vettem fel (MN588) és egy kunzultációs szemináriumot, mert én ám már a szakdolgozatomon dolgozom. Jó az óra, de nem olyan eldobomazagyam,detutikirály, mint a nyári leadership órám volt. Csütörtökön konzultálok először a tanszék Albus Dumbledore-jával, Dr Stephensonnal (ő amolyan témakooordinátor, tanácsadó, szakértő, headmaster-advisor, minden) és elkezdjük a munkát a szakdolin.

Munka VAN a cateringen, inkább mondhatnám, hogy ADÓDIK, olyan 12-15 óra hetente. Immáron szenior diákmunkásként dolgozom a cégnél, emelték a fizumat is 1 dollárral (WOW!) és kaptam éves parkolóbérletet a kampuszra (250 dollár értékű). Életemben először bárhol parkolhatok, még a STAFF feliratú elülső helyeken is.

Szombaton kezdem újra a magyartanítást, ugyanazt az amerikai házaspárt okítom, akikkel már korábban is volt szerencsénk egymáshoz. Hosszú volt a féléves szünet (Betsy leesett a létráról), de lelkesek és készek az újrakezdésre.

Templomban minden OK, tető kész, magyar iskolát most festik. Nemsokára lesz egy nagy, összenépi rendrakás és kiszortírozás (inkább kiSZÓRtírozás). Egyébként van egy kedves vendégem a lakásban, Emerica néni, aki Magyarországról érkezett, iskolanővér. Egy tündér. Lehet hogy inkább azt a szót kellene használnom, angyal.:) Ő is olyan, mint néhány jezsuita, akit megismertem: ebben a világban él, tájékozott, nyitott és jó humora van. Szeptember végéig marad Clevelandben, utána visszautazik New Jerseybe.

Szóval minden OK. Jobban szeretem az olyan napokat, amikor sok dolgot kell csinálni, sok helyre kell menni. Ilyen nehéz még sosem volt fellépni arra a bizonyos vonatra.

Mostantól blogolok.

Mit csinál Vero most?

Először is főállásban-türelmetlenül-szakadatlanul várja kis szerelmét, Gy-t, aki - a Jó Isten segedelmével - 23 nap múlva érkezik. Vero készül, tisztogat, vásárolgat, epilál, terveket sző, otthont teremt és álmodozik. Rekesszel vesz dolgokból. Minden gondolata Gy érkezése körül forog.

Másodszor is végzi a nyári Leadership óráját, élvezi, SOKAT tanul és gyarapszik ismeretekben. Időnként türelmetlen az aprólékos beadandók és dolgozatok megírásakor, de aztán ezeken némi erőfeszítéssel átlendül. Örül a szép természetnek, a sok esőnek és a lakásába újonnan beszerelt légkondinak.

Harmadszor pedig sokat dolgozik, templomban, cateringen egyaránt. Most sok munkaóra van, ami jó, mert kell a lé. Bizony, sok lé kell, mert jön a megérdemelt kikapcs', szórak' és kienged' - 23 nap múlva. 23 nap.

Aki azt mondja, a cipő nem boldogít, hazudik.

Még februárban vettem az alábbi lapos szuperszandálat az amazon.com cipőboltjában 14 dollárért.

Ez a barna szandálcsoda pedig egy hete került a tulajdonomba. A képen nem látható, de ez egy telitalpas szandál, 7.5 centiméteres sarokkal, bőr külső-és belsőrésszel. Utolsó pár volt már csak belőle, éppen a méretemben. 20 dollárért vettem a famous footware-ban, eredeti ára 75 dollár. Szezon elején kiárusítás? Hol látsz ilyet Magyarországon, hogy az utolsó párat 60%-al leárazzák, csak mert utolsó pár? Bele kellene kerülnie ennek a bekezdésnek is a Lendülj már túl c. bejegyzésembe. Érzem.

P.S. Lábfetisisztáknak üzenem, NEM, NEM, nem alkalmaztam lábdublőrt és igen, igen, ez az én lábfejem, mindkét képen. Utánközlés szigorúan engedéllyel.

... azzal szórakozom, hogy minden napra írok egy bejegyzést. Jó muri. :)

Mérges vagyok, mert esett az eső és nem tudom levágni a füvet. Pedig ma presbiteri gyűlés is lesz és a sok presbiter mind mérges lesz, hogy nincs levágva a fű. (nem hiszem, ki tudja)

Bocsánat, kedves Presbiterek, nem néztem időjárásjelentést. Most három napig ilyen idő lesz, tudom. .... Francba.

Egyébként házi feladatot írok (rengeteg van), spameket törlök (darabra pontosan 13783-at) és Piros Mogyoróst majszolok (ét - utolsó tábla a készletből)

Jól vagyok, sokat pihentem tegnap és tegnapelőtt.

Lassan másfél éve vagyok Amerikában, de akad néhány dolog, amit (még mindig) elképesztőnek találok. Amin nem tudom túltenni magam.

- Drive-through banking: bankügyeket intézni kocsiból? Kis palackpostán, csövön keresztül elküldeni a beváltatlan csekkeket? Egy kiadós éhség kellett kb. egy évvel ezelőtt, hogy először rendeljek kocsiból kaját drive-through Burger Kingben. De kocsiból bankolni? Na neee.

- Ha már gyorséttermek: ingyen van mindenhol a kicsi kiszerelésű ketchup, majonéz, mustár, barbecue szósz. (Olyan, amit mondjuk sültkrumplihoz kérsz, s amelyért bizony Magyarországon keményen felszámolnak. 50 forintot? Isten tudja. Mert_árak_nincsenek_fent_a_McDonald'sMagyarország_honlapján.) Itt kitesznek belőlük rengeteget, bele is markolhatsz, haza is viheted. Ha salátát rendelsz, az öntet JÁR hozzá, bele van kalkulálva az árba. (Ki az a hülye aki génkezelt műsalátát eszik öntet nélkül? Akkor már legalább csússzon.)

- Hogy vannak emberek, akik konkrétan tragacsokkal közlekednek az úton. Össze van törve az autó, de még megy(eget), hát hajtják.

- Hogy nincs olyan, hogy közúti ellenőrzés. Ha megállít a zsernyák, akkor valamit elkövettél. Csak úgy nem állít meg.

- Express check-out line a szupermarketben. Ez azt jelenti, hogy magad húzod el a kis termékeidet a vonalkódolvasó előtt. A neve azt sejteti, mintha ezzel felgyorsulnának a dolgok, de nem. A helyzet az, hogy a cég veled dolgoztat, veled fizettet, viszont spórol az alkalmazottakon. Ilyenkor zacskóbapakoló alkalmazott sincs segítségedre és természetesen csak kártyás fizetés lehetséges. De ki fizet amúgy is készpénzzel?

- A vágott virág drága ebben az országban, vagy én nem tudom, mi van. Iratlan szokás, hogy a vendégek vacsorák/ebédek után fogják, és elviszik a virágokat. De ennél azért többről van itt szó. Mert az emberekből a szerzés láza jön elő, ha virágokról van szó. Múltkor a cateringen be kellett záratni egy nagy termet, nehogy éjjel valaki ellopja a virágokat. (csomó jó kis elektronikai cucc is volt a teremben, de amiatt nem aggódtak annyira)

- 100 kalóriás, egyenként csomagolt nassolnivalók. Ezektől megőrülök. Oreo vagy Hostess, de főleg Welch's. Utóbbi kékbogyós változatban a kedvencem. (A blueberry mi magyarul? Megvan: fekete áfonya)

- Egyenként csomagolt almapüré. Őrületesen FINOM!!!!! (MOTTS)

- Crayola aszfaltkréták, gyurmák, 3D filctollak, glitteres ragasztók. A gyerekkorom töredékes és nyomorult volt nélkületek!

- Itt is vannak könyvpaloták, de csak a kávézó részben vannak emberek.

Plusz kettő, a ráadás:

- BORN ON DATE a Budweiser sörökön (nem tudom a többin van-e, én főleg Bud-ot fogyasztok) "Születési dátum", rányomtatják a sörre (dobozosra, üvegesre egyaránt) mutatja, mennyire öreg a sör. Elvileg a dátumtól számított 110 napig garantálják a termék frissességét.

- Dobozos tojás. A dobozos, folyékony tojáson nem tudom túltenni magam.

Számos (számtalan?) dolog történt utolsó jelentkezésem óta, például, az imént vettem egy zsák jeget, jól érzem magam, a plafonventillátor is pörög.

Pörögtem az utóbbi napokban én is, SOK SOK catering meló, agyonterheltség, máskor meg láblógatás és lődörgés 8 dollárért óránként. Nem tudom, melyik jobb. Valószínűleg az egyenletes terheltség, de arról a catering témában csak álmodozni lehet. (A következő paycheck csinos lesz, hála égnek. A következő héten úgysincs egy munkaórám sem, megint.)

Befejeztem a tavaszi szemesztert B+ (Organizational behavior) és A (Public Relations Management Seminar) eredménnyel, az előbbi kicsit piszkálja a csőrömet, mert kábé egy hajszálra voltam az az ötöstől, (az A-tól). Mindegy, nem érdekes. (Kérem, állítsa le magát!) Csütörtökön levizsgáztam és hétfőn már kezdődött is a nyári intenzív business kurzus, Leadership Management, ami kapásból belekerült a TOP 3 COURSE AT JOHN CARROLL listámba. Tanárostul, csoportostul, mindenestől.

Azzal kezdtük, hogy kitöltöttünk néhány Assessment Testet, a legismertebbeket is, olyanokat mint a Myers-Briggs, a Firo-B, MBTI, LSI és StrenghtsFinder.

Jó móka volt.

Megértettem magammal kapcsolatban néhány dolgot, mint pl.:

A tesztekből általánosságban az jött ki, hogy az az ember vagyok, akinek az elérhető tökéletes a mércéje. A megcsinálható legjobb. Az az ember vagyok, aki a jóból nagyszerűt csinál (Ezt úgy hívják ezekben a tesztekben, hogy Maximizer. A következő 5 terminus a StrenghtsFinderből van, azt volt a legegyszerűebb itt összefoglalni, de a többi is ezt mondja pepitában.), és az emberekből is a legtöbbet próbálja kihozni (Maximize talents). Ez az oka annak, hogy eddigi életem során kifejezetten idegesítettek a lógósok, a leszarom!-attitűdűek, a 'majd lesz, ahogy lesz'-típusúak vagy egyszerűen azok, akik nem vették a dolgokat legalább annyira komolyan, mint én. Ezt még fokozza, hogy igencsak eredményorientált vagyok mindegyik teszt szerint (Achievement), nagyon erős koncentráltsággal élek/dolgozom (ez a harmadik jegyem, a Focus), azaz ha csinálok valamit, azt teljes gőzzel csinálom, s mindig tudnom kell, mi a cél, amiért az egészet csinálom (negyedik jegy: Strategic). Kifejezetten élvezem, ha több külön projektet kell átlátni, koordinálni. Az ötödik jegyem az Individualization, azaz minden embert és szituációt önmagában szeretnék megérteni, értelmezni. Utálom a skatulyákat. (Mennyire igaz ez is!)

A Myers-Briggs szerint ENTJ (Extraversion, Intuition, Thinking, Judging) vagyok, ami a stratégiai mobilizálót jelent (ugyanaz, amit feljebb írtam).

Egyszóval, kemény főnök leszek és igazságtalan; kíméletlen hajcsár. Viszont cserébe a csillagos eget fogjuk súrolni. Hahha. Jó lesz.:)

Egyébként van egy külön Leadership Trainerünk, kurva jó ez az óra. Külsős nap is lesz (barlangászni fogunk) és a végső dolgozat egy Lost-elemzés lesz. Örülök, hogy másképp láthatom magam. Hogy koncentrálhatok arra, mik az adottságaim és nem arra, mik a gyengeségeim. (ez ennek az egésznek a lényege)

Tökjó, ezek a jezsuiták kiképeznek engem (közép)vezetőnek, aztán mehetek haza és verhetem a seggem a betonba, ha találok egy nemfizetős gyakornoki helyet, valami kis sufniban. Igen, vettem egy zsák jeget.

Ma gazoltam az előkertet és lefűrészeltem néhány elszáradt rózsabokorágat. Gy a napokban veszi meg a repülőjegyét. Már alig néhányat kell aludni és itt lesz a kis szerelmem!

Well, itt Amerikában nem annyira nagy a pánikkeltés, mint az öreg kontinensen, mindenesetre két dolog szembetűnő volt: bekérte a Global Education az egészségbiztosításom adatait, lefénymásolták a szelvényt, s meg kellett adnom a legközelebbi hozzátartozóim címét és elérhetőségeit, vészhelyzet esetére. 16 hónapja vagyok/tanulok ebben az országban de eddig senki nem érdeklődött ezen részletek iránt.

A másik, hogy múlt hét hétfővel száraz kézre használható kézfertőtlenítőket szereltek fel a kampuszon. Főleg közösségi helyiségekben, ahol számítógépek és telefonok vannak. Ezen kívül kiragasztottak nagy posztereket a mosdókba: DID U WASH UR HANDS 2DAY?

Mielőtt cserepesre száradna a viharvert romboló háza tája (képzavar), gyorsan írok egy bejegyzést.

Washington DC ultrakirály volt! Elsősorban a társaság miatt élveztem a kalandot, sokat beszélgettünk, nevettünk, vicceskedtünk - egyszóval olyan dolgokat csináltunk, amelyek korábbi életem szerves részét képezték, viszont az itteniből hiányoznak. Az utam sima volt Buffikába és vissza, üvöltött a Zistvánakirály kazettáról, s minden alkalommal, amikor egy állam határát léptem át (Ohio, Pennsylvania, New York - így jöttek sorban), üvöltöttem, hogy Árpádvérehejjjjj! Élveztem, nagyon. Két autóval mentünk tovább Buffalobol Washington DC-be, s az odafelé vezető 9 órás út eléggé meggyűrt. Nagy ez az ország, na. Sokszor megálltunk, pisire, tankolásra, de számomra így is végtelennek tűnt az út.

A város maga lenyűgöző. Emberléptékű, már-már európai feelingű, sétálóutcák, emeletesházak, sok zöld. Rengeteg építészeti szempontból izgalmas épület. Szállásunk a magyar követség vendéglakásának egyik különbejáratú apartmanjában volt (először azt hittük az egész kecó a miénk, de aztán kiderült, hogy valaki horkol a szomszéd szobában (hát nem egy hávégésújságíró volt?) és egy furcsa pár is betoppant kicsit részegen éjjel 2 körül). Kis ctp-s küldöttségünkből néhányan egy kedves magyar hölgy (Enikő néni) lakásában vendégeskedtek, ami 3 blokknyira volt tőlünk. Minden fa virágzott, meleg, kellemes este volt. Boldog voltam, hogy jó társaságban vagyok és az amerikai fővárosba is eljutottam. (Nem messze lakik Stan Smith és nem messze van Cal Lightman irodája!;) Részegítően szép este volt.

Reggel kosztüm-magassarkúban nyomultunk (a fiúk természetesen öltöny lapossarkúban) a Magyar Követség épületéhez, ami egy Gellérthegy típusú helyen van, viszont eléggé ingerszegény mint épület. Kocka, beton, fantáziátlanság. És NO LÉGKONDI.

A homecoming konferencia számomra enyhe csalódást hozott. A délelőtti ülés Extremely Somogyi  nagykövet beszédével indult, amelyben felhívta a figyelmet az agyelszívás fenyegető rémére és nem emlékszem még mire, mert akkor még aludtam. Aztán kipenderült az osztrák követség egy iszonyat profi és megnyerő kollégája, és ismertette Ausztria stratégiáját, tények, adatok, kihívások mentén; lényegretörően és összeszedetten. Egy grafikon segítségével megmutatta, Ausztria mennyit költ kutatásfejlesztésre az EU államok között (Magyarország valahol hátul kullogott). Hogyan csábítsuk haza külföldön diplomázott honfitársainkat? - tette fel a kérdést az osztrák ipse. Hálózatot építünk, kommunikálunk velünk, közösséget teremtünk és alternatívát kínálunk. Thumbs up - remek megközelítés, és lám, működik is. Nem volt itt félrebeszélés és hantázás. (Itt tartunk most, ez a cél, amit el akarunk érni, eddig ezt a stratégiát követtük, amely ilyen és olyan eredményeket hozott, s ezekkel a további kihívásokkal kell szembenéznünk.) Igy kell ezt, kérem. A következő előadó egy lengyel professzor volt természettudományos terültetről. Lengyelország sok szempontból hasonló problémákkal küszködik a külföldön diplomázott honfiársak reintegrációját illetően. Valóban, nem biztos, hogy azon múlik, mennyi lóvét öntünk a kutatásfejlesztési kalapba. Elgondolkodtatott, hogy agyelszívás helyett inkább "szabad piacról" kellene beszélni és (saját tapasztalat) mennyire fontos lehet egy termékeny és inspiratív kutatócsoport. (a prof aztán félig viccesen elkezdett minket invitálni Lengyelországba kutatni és dolgozni) Az ő előadása azért tetszett, mert realisztikus volt és mégis reményteli. Aztán következett a magyar kolléga, akinek az előadásából az derült ki, hogy a magyar államnak nincs különösebben stratégiája ez ügyben, viszont a tudományos intézményrendszer túlvezérelt, átláthatatlan és improduktív. Tények, adatok nem nagyon voltak, startégia nem rajzolódott ki, végkicsengése az előadásnak nem volt. Ha összehasonlítjuk a másik kettő kolléga által ismertetettekkel, akkor még inkább kiütközött a sok hiányjel, izé és pontpontpont.

Ebédre Kovács Lázár sztárchef főzött, csupa magyaros dolgokat mint csirkepaprikás nokedlivel, gulyás, hortobágyi palacsinta és somlói galuska. Lázár, a nokedlifőzést nagyon_gyakorolni_kellene_még, a többi egész jó volt, bár, őszinte legyek, nem voltunk elájulva. Lehet, csak túl magasra tettük a lécet. (az én csirkepaprikásom jobb)

Este borkóstolóra voltunk hivatalosak, aztán esett az eső. Később nagyon eltévedtünk többször is, még gps-szel is. Viszont sikerült látni éjjel a Capitoliumot és lőni egypár képet.

Másnap reggel bő reggeli aranyszívű Enikő néninél, akiről kiderült, ismeri a Monokot, majd mise és városnézés. Átváltottunk turista üzemmódba, volt vagy 30 fok, tűző napon nyomtuk a sétát a Washington Monument, a Hősi Emlékmű és a Fehér Ház körül. Iszonyatosan élveztem! (És közben pecsenyére égtem. A nyakláncom nyoma és a top csíkja megmaradt a hátamon.) Laza volt a két mesterlövész a Fehér Ház tetején és a sok kickballozó a monument tövében. És a duplakordon. És a sok sétáló ember. Szép délután volt.

Visszafelé hamarabb eltelt az út, valahogy. Hétfőn 9-kor indultam vissza Buffiból. A hétvége nagy tanulsága az volt, hogy igen, amit én itt nagyon hiányolok, az a társaság, a pezsgés, a történés. Sokat vagyok egyedül. És nem nagyon megyek sehova. Nagyon_iszonyatosan_hiányzik Gy, olyan jó lenne ilyen élményeket, mint pl ez is volt, megosztani vele. Úgy szeretnék vele lenni! Tegnap hosszan beszélgettünk gtalkon, OLYAN JÓ VOLT, szinte kivirágoztam, belülről. Rádöbbentem, mennyire_hatalmas az űr bennem, hogy mennyire hiányzik nekem, mindenestül. Ez alatt a 2.5 óra alatt százszor annyit kacagtam, mint az utóbbi hónapokban összesen. Rohadt szar fél embernek lenni, nagyon utálom már ezt az egészet. Telnek múlnak a hétköznapok, az ember beáll túlélőüzemmódba és tapos a mókuskerékben szorgalmasan, időnként kicsit sirdogál esténként, aztán folytatja, mert mi mást lehet most már tenni, folytatja a másik nélkül. S várja a júliust. Én már nagyon várom.

Ez a hét nagyon kemény volt fizikailag a cateringen. Kimerültem. Most a templom körül is sok volt a meló. Jön a vizsgaidőszak. 28 éves leszek én. Sokszor vagyok nagyon boldogtalan, aztán nagyon boldog - ez depresszió, vagy micsoda? Csak nem. Túlélő típus vagyok. Ezt is megcsináljuk. Meg lehet csinálni.

Napok óta audiokazetták után kutatok, kapni persze már sehol sem lehet őket. Kis kocsimba viszont csak kazettás lejátszó van, s megőrülnék 3 és fél órán keresztül zene nélkül. Szimbolikusnak találom, hogy milyen kazettákat sikerült szereznem. István a király, rockopera. Király lesz a holnapi utam Buffaloba!

Ime az útvonalam:

Nagyobb térképre váltás

Aztán gyorsan átülök egy másik autóba, (kisautómat Péter háza mögött hagyom) és irány WASHINGTON DC! Álltólag éppen minden virágzik, gyönyörű lesz!

Jut eszembe virágzás! Ezt nézzétek!

A mai nap nagy felfedezése: Amerikában még a betűtészta is kétszer akkora!

Mostanában kirándulgatok. Egy-két lejárattal odébb jövök le az autópályáról, s felfedezem a környéket. Persze a kocsiból nem szállok ki. Random utakon autózom, nézegetem a házakat, utcákat, boltokat, embereket. Jól érzem magam. És a GPS mindig visszavisz.

Tegnap és tegnapelőtt 5 cm+ hó esett, s fagypont közelébe visszaesett a hőmérséklet is. Hirtelen, drasztikusan, átmenet nélkül - kicsit a clevelandiek maguk is meglepődtek. Kibújtak ugyanis már a tulipánok, s egyéb virágok, tavaszodott ezerrel, hé, erre meg visszajött ez a cudar tél. Néhány őrült, unatkozó kertvárosi nyanya már kirakta az előkertbe az embermagasságú, színes, felfújható nyuszikat, tojásaikkal együtt; plusz díszkivilágítás - elképesztő, made in china. Ebben a kertvárosi miliőben még tetszenek is ezek a cuccok (letagadom), bár magam sosem ölnék ebbe zéró energiát sem. (Kivéve a haunted house halloweenkor a mű sírkövekkel és csontvázakkal - azt egyszer megcsinálom, heccből és mert tetszett a Holdparkban)

Szóval, manapság kicsivel jobban megy a catering szekér. Volt már 20+ heti munkaórám is, ezen a héten csak öt volt, dehát jönnek ugye az ünnepek. Visszakapom a Social Security Tax-ot és a Medicare Tax-et is, ami jó. (visszajön a pénz, amit arra a hülye fűtőcsőre kellett költenem múltkor)

Suliban túl vagyok két nagy projekten, vizsgák jól sikerültek eddig. Voltam céglátogatáson a Marcus Thomas LLC. nevű PR-cégnél, s nagy fejes profikkal dolgoztam együtt. Jó a kapcsolat, nagyszerű a téma. (Twitter kampány kidolgozása a Nestlé sztámára) Olvasok egy ultrasirály könyvet, az a címe, hogy groundswell, a social media mögötti nagy üzleti lehetőségek hogyanjairól szól. Irtam egy dolgozatot Organizational Behavior órára arról, vajon "Visszavág-e az egyetemi könyvesbolt?" - azaz lépést tud-e tartani bármilyen értelemben a bookstore (Follett) az online versenytársakkal (ár, gyorsaság). Nem. Más szegmensben vannak - így a konklúzió. Élveztem ezt a projektet is.

Bevásároltam már húsvétra, van minden itthon, ami kell. Még sör is van és bor is. Gy és mami küldtek nekem egy csomagot otthonról Marival, holnap veszem át. Alig várom, hogy itt legyen Gy.

Ma kitakarítottam a lakást, de mindent, de minden egyes sarkot és csövet és még a szőnyeg alatt is felporszívóztam - most csacsog-ragyog minden. Jó érzéssel dőlök hátra és kortyolok egyet a Bud Lightomba. Az élet jó.

Ezt kaptam magamtól. Mert örömet okozni jó. Főleg magamnak. Főleg tavasszal. Húsvétkor. Azaz most. S ezek hasznos dolgok, nem csak kurvára aranyos kacatok. És olyan olcsók is voltak a TJMAXX-ben. A TJMAXX olcsó hely. Ezek is szinte ingyen voltak. De mik ezek? (figyelitek? jól nyomom)

Egy amerikai és egy magyar beszélget:

- We have Barack Obama. Bob Hope, Stevie Wonder, Johnny Cash ... yeah!

- We have Ferenc Gyurcsány. No hope, no wonder, no cash ..."

Tegnapelőtt felfedeztem egy nagy hűtőfolyadék tócsát az első kerék (vezető oldal) mellett, úgyhogy világossá vált számomra, hogy nem (vagy nem csak) a radiator cap volt a probléma. Tegnap elvittem egy szerelőhöz, s kiderült, hogy a radiátor (magyarul hűtő) rendben van, a probléma az a cső, amely a fűtés/hűtés érdekében keringeti a folyadékot. Merthogy az lyukas. Angolul heater hose, nem tudom, magyarul mi. Itt láthattok egy képet is róla.

Azért dupla sucks a téma, mert természetesen a fordtól kellett rendelni alkatrészt, mert ezt a kocsit már úgy gyártották, hogy házilag ne lehessen belenyúlkálni és beletenni egy sima heater hose-t. Ford heater hose-t lehet csak beletenni, a kurva anyját. Szóval ebből a szempontból nem elég öreg a dög, egyébként meg az, mivel ilyen problémák előfordulhatnak.
142 pénzt kért a csávó, én rosszabbra is fel voltam készülve.
Felhívtam egy ismerősömet, aki azt mondta, hogy ez jó ár, nyugodjak meg.
Szóval ez van. Kocsit ott kellett hagynom éjszakára, holnap reggel lesz meg, ami miatt veszítek 3 munkaórát. (nem tudok időre ott lenni a cateringen) Dehát lófüle. Nem érdekes. Egy heti bérem úszott, hát akkor már nem idegeskedek ezen a három órán.

Ha már egyszer ez megtörtént, teljes olajcserét is kértünk, amit Jenci bácsitól kaptam ajándékba. Nagyon rendes ember ez a Jenci bácsi.

Most múlik pontosan Szent Patrik nap. Idén sem jutottam ki a parádéra, de nem bántam. A kampuszon ÁÁÁÁÁllaaaaat, mi volt! Nem volt "Csókolj meg, ír vagyok" feliratú pólóm, csilingelő, csicsás, zöld fényű műanyagnyakláncom, zöld csíkos zoknim és lehetetlen kalapom háromlevelű lóherével díszítve, viszont úgy tűnt, mindenki másnak van ... és meg vannak őrülve. A Cuyahoga folyót ugyan nem festették be zöldre (a Chicago Rivert minden évben befestik), de zöldhajú embert nem egyet láttam. 

Ilyenkor corned beefet kell enni tormával, káposztával. Én is azt tettem. Sört is vettem. Egy jéghideg bud light képében meglátogatott egy ittas leprechaun is, egyenesen az ír mitológiából. Sosem értettem sem a South Parkban, sem a Simpsons-ban a leprechaunozást - most már meg vagyok világosodva, kérem alássan. Ime a kis ártalmatlan ír manó a South Parkból.

A Szent Patrik nap az írek ünnepe, eredetileg egyházi ünnep volt, ezen a napon zöldet hord mindenki (lóhere "shamrock" mindenhol), rengeteget piál, felvonul, utcán randalírozik. Azaz ismerős, a mi nemzetünktől sem idegen dolgokat csinál.

Olvasom a híreket, március 15-e csak úgy eltelt.. Az index videója után felfordult a gyomrom (Gyurcsány és felesége mint idétlen szerelmespár szökdécsel; idióta politikusainkat kordonnal kell bekeríteni a nemzeti ünnepen), Gyurcsány beszédeket nem hallgatok, Orbánt meg unom. Unom az egész cirkuszt otthon.

Itt megünnepeltük, úgy, ahogy. Most kapták a hírt a clevelandi katolikus hívek, hogy a püspök a három magyar katolikus templom közül kettőt, a Szent Imre és a Szent Margit templomokat bezárja, s a régi magyar városrészen, az azóta elgettósodott Buckeye Roadon lévő Szent Erzsébet templomot hagyja meg a hívek számára. Itt így megy ez. Eladnak, bezárnak, tönkretesznek virágzó gyülekezeteket, mert kell a lóvé. A Szent Imre templom a magyar cserkészet- és kulturális élet központja volt. Iszonyat jó helyen fekszik, könnyen pénzzé tehető területen. A Buckeye-ra nem tudom, ki fogja majd a gyerekeit vinni. Azoknak milyen szomorú lehet ez az egész, akik ehhez a templomhoz tartozva nőttek fel, oda jártak magyar iskolába, cserkészetre, ott esküdtek, stb... Templomokat bezárni? Lerombolni? Ilyenről nem hallottam korábban. Igaza volt Évának, ilyet még a kommunisták sem mertek. Csatolom azt a fényképet, amely kiutazásom utáni napokban készült a Szent Imre templomban.

Egyébként jól vagyok. Holnap vizsga Sophienál. Kaptam több zsák tökjó nyári cuccost. Húsz óra körüli a heti munka, úgyhogy nincs okom panaszra. Jelen pillanatban.

Autóval volt kis malőr, de egy kedves ismerősöm a gyülekezetből kitalálta, mi a gond. A radiator cap-ot (magyarul jusztsem tudom, nem is fogom megtanulni csakazértsem.) kellett kicserélnem, mert el volt törve, nem volt kellő nyomás, s szivárgott a hűtőfolyadék (coolant). 7 dollárból megúsztam. :) Kösz, Árpi. :) Rohadtul utálom, ha valami nincs rendben a kocsival.

Vettem nadrágot, s elkezdek megint gim-be járni. Itt a tavasz.

Megérkeztem rendes évi buffalói látogatásomból, és azt kell mondanom, a hétvége igazán jól sikerült! Találkoztam a buffaloi CTP-s ganggel, mostmár úgy is mondhatom, kedves Barátaimmal, s volt minden e rövid 2 nap alatt: közös főzés, iszogatás, padláson cigizés (én nem, én csak néztem:), tivornyázás light, tükörtojás délután 1-kor (közvetlenül az után, hogy felébredtünk), eszmecsere, BABGULYÁSOZÁS, dartsozás, esőben pocsolyákon átugrálás ... és egy igen különleges élmény vasárnapra: életem első lelkinapja, legalábbis Szent Ignáci értelemben vett lelkinapja. Igazán különleges volt a Canisius College kápolnájának alagsorában együtt lenni, gondolatokat és érzéseket megosztani és kicsit megállni a mindennapok rohanásában. (hogy elkoptatta ezt a fordulatot valamelyik idióta reklám) Nehezemre esett kikapcsolni, észrevenni a körülöttem lévő világ szépségeit; odafigyelni magamra, másokra. De igazán odafigyelni. Jót tett ez a néhány óra. Az egész hétvége igen jót tett. Buffika nem csak a buffikaiaké. Há!

Sokat pakolom össze a gyerekek holmijait különböző kosárkákba, tárolókba mostanság, mint felelős házgondnok, yeeee (taps, juhéj, konfetti), s az jutott eszembe, olyan lesz ez a bejegyzés most, mint azok a grabancoskosarak, itt-ott kilóg majd egy bohóc, kisautó, fakocka, plüsskígyó farka, zenedoboz ... és egyéb.

Megszereztem az OHIO jogosítványt, ez azt jelenti, hogy mostantól simán megbüntethet a rend őre, viszont nem kell minden áldott napon az útlevelemet és azt a nevetséges rózsaszín kihajthatós jogosítványt plusz a méginkább nevetséges, takarékbetétkönyvre hasonlító nemzetközi jogosítványt magammal hurcolásznom. A manőver-részre sokat kellett gyakorolnom. Megvan a kocsira fél évre a biztosítás, elég király, 520 pénzért. Visszakapok az Álmok Hazájától 45 dollárt adóvisszatérítés formájában (23 pénz State Tax és 22 pénz City Tax). Ezen a héten 20+ (!) munkaórám lesz a cateringen. CSAK IGY TOVÁBB. (!!!!!!!!!!) A hétvégén két alkalmi meló is becsúszott, egy babysitting és egy takarítás. Rozi gyerekeire vigyáztam és Laci házának egyharmadát takarítottam ki. Március van és böjt első vasárnapja. Lilára cseréltem az oltárterítőt. Mama és Papa a napokban ünnepelték 30. házassági évfordulójukat. Hétvégén elkirándulok Buffaloba az Alapító Atyához és a Buffaloi Ganghez. Minden este a cicával alszom el.

Lassan megint kell csinálni egy mosást. Tavaszi szünet van, de nem érzem, mert hála égnek, van munkám. Mindenki jól van. Én is jól vagyok, csak a torkom fáj néha. Az első vizsgám A+ lett Sophienál, Organizational Behavior. Kaptam egy 15 dolláros kupont a Best Buyba és alig bírtam elkölteni. Végül egy könyvet választottam. Eat, Pray, Love.:) Mekkora lúzer!